Mindketten kijárták az ELTE Filmtudomány szakát, majd hamar belekóstoltak a filmkészítésbe, ahol a fókuszuk egyre inkább a dokumentumfilmekre terelődött. Viki Réka a Laokoon-nál szerzett tapasztalatokat (többek közt a Saul fia forgatásán), első produceri kreditjét Tuza-Ritter Bernadett megrázó dokumentumfilmje, az Egy nő fogságban hozta meg neki. „A producer terapeutája, coach-a, szupervízora kell, hogy legyen az alkotónak, értenie, éreznie kell, hogy a rendező miért foglalkozik a projekttel, miért érdeklik a szereplők. Együtt kell lélegeznie az anyaggal” – meséli. 


Egy nő fogságban

Ritának meghatározó élmény volt az a három év, amit a londoni dokumentumfilmes moziban, a Bertha Dochouse-ban töltött, ahol közönségtalálkozókat és workshopokat is szerveznek, közösséget építenek. Ez a minta volt előtte akkor is, amikor Sós Ágnessel letették a BIDF, azaz a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál alapjait. A fesztiválszervezés mellett filmforgalmazással és rendezéssel is foglalkozik, sok vasat tart a tűzben, de valamilyen formában mindnek köze van a dokumentumfilmhez, jelenleg a Pont Csopak szabadtéri vetítéseit szervezi, és több filmen is dolgozik társalkotóként.

A dokumentumfilm kicsi, ezért nagyon sokszínű, elmondásuk szerint producerként rengeteg képességet használ az ember, sokszor kell élesben helyzeteket megoldaniuk, ami a rendező munkájára is igaz. A műfaj egyik nehézsége, hogy nehezebben találja meg a közönségét, kíváncsiak voltunk, nekik van-e biztos receptjük arra, hogy mivel lehet a nézőket bevonzani, akár egy nehezebb témára, hogy mitől lesz jól forgalmazható egy dokumentumfilm, és hogy mennyire könnyítő vagy nehezítő körülmény, hogy évről évre más témák és trendek kerülnek előtérbe a nemzetközi pitchfórumokon, ahova partnerek toborzása és támogatás reményében jelentkeznek.

 
Kiss Viki Réka / Fotó: madoke.hu

A játék- és dokufilmes producerség különbözőségeit átbeszélve arra is kíváncsiak voltunk, nekik mennyit kell vagy szükséges a filmek alanyaival kommunkálni, milyen szerepben vannak jelen egy forgatáson. Viki Rékának saját bevallása szerint rossz a monotonitástűrő képessége, ami ebben a műfajban nem probléma, hiszen sosem történik meg kétszer ugyanaz, mások a témák, mások a körülmények. Bár az építőkockák ugyanúgy megvannak, mint egy fiktív történetnél, a valóság bemutatásánál teljesen más hajtóerő viszi előre a munkát.

Dokumentumfilmről való beszélgetésekben szinte kivétel nélkül mindig felmerül a rendező szerepe és felelőssége, hogy meddig követi a főszereplőjét anélkül, hogy beleavatkozna a történetbe, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben letegye a kamerát és segítséget nyújtson. Érdekes volt ugyanezt a kérdést a producerek szemszögéből megvizsgálni, akik bár másodlagos szereplőként vannak jelen, mégis felelősséget éreznek a szereplők iránt. Rita elmondása szerint egyre több alkotó reflektál magának a filmkészítésnek a nehézségeire, amivel a nézők is rezonálnak, azonosulni tudnak azzal, ha a rendezői dilemma megjelenik a filmben. 


Balogh Rita / Fotó: madoke.hu 

Az utóbbi években egyre több szó esik róla, de továbbra sem történtek komoly előrelépések a filmesek mentális egészségével kapcsolatban. Viki Réka az Egy nő fogságban kapcsán kezdett egyre aktívabban foglalkozni a témával, a film rendezőjével, Tuza-Ritter Bernadettel együtt. Elmesélte melyik országban van a filmezésnek egyre jobban működő mentálhigiéniás gyakorlata, hogy kik azok, akiket követni kell, hogy az alkotók ne betegedjenek bele akár évtizedeken át húzódó projektekbe. Rita és csapata jelenleg egy fiatalkorú artistalánnyal forgatnak, ezzel kapcsolatban felmerült a gyerekekkel való felelősségteljes, határátlépések nélküli munka kérdése, illetve az is, hogy egy dokumentumfilm szereplője kaphat-e bármilyen pénzbeli vagy más juttatást azért, hogy betekintést nyújt az életébe.

A műfajban összetartás van, mindketten azt tapasztalják nemzetközi workshopokon, hogy minden országban ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Ezeket mindig jó együtt kivesézni, nyersvágatokat nézni és beszélgetni a műfaj nehézségeiről – ilyen közösséget erősítő hatása volt a tavaly nyáron Budapesten tartott DokInkubátornak is, de a Fast Forward program is időről-időre foglalkozik a kortárs dokumentumfilm legfontosabb kérdéseivel, bár kevésbé interaktív formában. Rita a nyári vetítések mellett jelenleg az Onyx étteremről, és egy fiatal artistalányról forgat, Viki Réka pedig két filmet is bemutat az ősszel, a budapesti utcafiúkat tizenkét éven át követő Kixet és a magyar-spanyol koprodukcióban készült, a párválasztás és gyermekvállalás nehézségeiről szóló Cabin Pressure-t.

A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva és elérhető a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül, a korábbi adások pedig itt hallgathatók: SpotifyApple Podcasts és Google Podcasts.

 

Címlapkép: Kiss Viki Réka és Balogh Rita / Fotó: Pozsonyi Janka