A ludwigsburgi filmakadémián tanulok fél évet egy nemzetközi programban. Általában tengerentúli egyetemek alkotóit hívják meg, de most a háborús helyzetre való tekintettel bevették Ukrajnát is, illetve az SZFE ellehetetlenítése után a FreeSZFE-t is. 23-an vagyunk, ami soknak számít. Itt inkább projekt alapú az oktatás. Vannak osztályok, de workshopszerűen működik a képzés, mindenki arra a workshopra jelentkezik, ami érdekli, így elég sokszor keverednek a különböző évfolyamok. A nemzetközi osztálynál pedig eleve az van, hogy vannak rendezők, vágók, operatőrök, stb., és a különböző workshopok közül válogathatunk.
Te milyen workshopokra jelentkeztél?
Érdekesen kezdődött, mert pont Tarr Béla tartott itt egy háromhetes workshopot, és már előző nyáron részt vettem a FreeSZFE-n tartott workshopján. Az egyetem megkeresett, hogy lennék-e az asszisztense. Ez egy elég intenzív kezdés volt, teljesen lefoglalt fizikailag és szellemileg egyaránt. Utána színészvezetést, forgatókönyvírást, operatőri ismereteket vettem fel.
Ladányi Jancsó Jákob (középen) Tarr Béla kurzusán (fotó: Lázár Todoroff / FreeSZFE)
A félév végén lesz egy kisfilmetek?
A félév végén lesz egy hosszabb workshop a Fekete-erdőben, ahol egy rövidfilmet forgatunk, de az inkább egy rövidebb, intenzív alkotótábor. A félév fókusza ott van, hogy a nagyjátékfilm-tervemet fejlesszem.
Erről mesélsz?
Még nem.
Olvastam, hogy pszichológiát tanultál Berlinben. Lázadás volt, hogy te csakazértsem akarsz filmes lenni?
Nem biztos, hogy a lázadás a jó szó. Azt gondolom, hogy a dacnál megfontoltabb, érettebb döntés volt anno, mert nagyon szerettem a forgatásokon részt venni a nagyszüleimmel. Tényleg imádtam. De kicsit azt éreztem, hogy ez csak játék. Nem éreztem, hogy ezzel fogom megváltani a világot. Akkoriban elég sokat foglalkoztatott a pszichológia, sok Feldmárt, Jungot, Freudot, Eric Frommot olvastam. Miattuk azt éreztem, hogy ez az, amin keresztül érdemes megfogalmazni a világot, kérdéseket feltenni róla. És aztán kiderült, hogy mégsem ez az én nyelvem.
Vermes Dorka, Ladányi Jancsó Jákob, Boross Martin, Bucsi Réka és Gyimesi Domonkos a 10. Friss Húson (fotó: Vörös Szilárd/Friss Hús Budapest)
Azért elvégezted?
Igen, lediplomáztam. Berlin és a pszichológia nagyon jó hatással volt rám, de szenvedtem is, mert nem bírtam az egyetemet, ezért egy évet elhúztam szörfölni Ausztráliába. Sokáig tartott, amíg a BA-t befejeztem, mert már közben csomó dolog jobban érdekelt, többek között a filmezés. A végén egy zalaegerszegi pszichiátrián végeztem a gyakorlatot, illetve Berlinben voltam gyakornok a Milton Erickson Társaság továbbképzésén, ahol hipnózison keresztül történő traumaterápiával foglalkoztak. Azt láttam, hogy a pszichiátria csak tüneti gyógyszerkezelés, a pszichoterápia pedig a neurotikus felső osztály privilégiuma. Azokon, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, egyik sem igazán segít, így eléggé kiábrándultam.
Közben, 2015-ben szerepeltem az Aurora Borealisban, ami miatt hirtelen visszajött az életembe a filmezés, és rájöttem, hogy mennyire imádom. Utána Berlinben leforgattam az első rövidfilmemet, és onnantól már tudtam, hogy rendezéssel szeretnék foglalkozni. Eredetileg dokumentumfilmes akartam lenni, mert az fogalmazódott meg bennem, hogy az embereket megismerni, valami változást elérni a világban a dokumentumfilmezésben van meg a legközvetlenebbül. Aztán úgy jött ki, hogy a dokufilmes szakra nem vettek fel, a játékfilmesre meg igen.
Ladányi Jancsó Jákob (balra) (fotó: FreeSZFE)
Ez kiábrándított?
Egyáltalán nem, sőt, így lehetőségem van mindkét műfajt csinálni. Most is éppen dolgozom egy dokumentumfilmen Mészáros Mártáról.
A pszichológiát nem akarod beépíteni a filmjeidbe, vagy a dokumentumfilmezésben felhasználni azt, amiket ott tanultál?
Nem tudom nem beépíteni. Az velem van, abszolút hatással van arra, hogyan nyúlok egy témához, és nagyon nagy hatással van arra is, hogy a stábbal, és azon belül leginkább a színészekkel hogyan kommunikálok, hogyan létezek együtt.
Említetted, hogy Ausztráliában is éltél, és olvastam, hogy már a szüleid is multikulturális környezetben éltek. Ez hogyan hatott a mentalitásodra?
Sokféleképpen. Többek között nyitottá tett, illetve nem nagyon tudok sokáig egy helyen lenni. Hamburgban születtem, de Budapesten nőttem fel, majd 14 évesen mentem ki először Berlinbe egy évre. Nagy sokk volt, nem beszéltem a nyelvet sem. Aztán hosszas kavalkád után végül egy Waldorf iskolában kötöttem ki. Óvodától érettségiig Waldorf közegben éltem, ami az otthont és a gyökeret jelentette nekem mindig is. Ott aztán újra megtaláltam, hogy hol vagyok otthon, gyorsan megtanultam a nyelvet is.
Az elveszíthető dolgok szeretete werkfotó (fotó: Ladányi Jancsó Jákob)
Biztos azért van így, mert ezt szoktam meg, de nem érzem jól magam egyetlen városban. Már nagymamám, Mészáros Márta is úgy élte az egész életét, hogy egyik országból a másikba költözött. Amíg mi gyerekek voltunk, Lengyelország és Magyarország között ingázott, már tőle is ezt láttam, és szüleimnél is, főleg az anyámnál, aki pedig szinte egész életében Németország és Budapest között ingázott.
Ezt a soklakiságot tervezed feldolgozni filmen? A migráció úgyis újra fontos témává vált.
Ilyenformán nem, mert nem úgy működöm, hogy érdekel egy téma, és akkor abból elkezdek írni valamit, hanem valami nagyon erős benyomás, vagy indulat az, amiből elkezdek építkezni. Enélkül nem tudok semmihez sem nyúlni. A dokumentumfilmezés sokkal inkább egy olyan nyelv, amivel intellektuális szinten meg tudom fogalmazni a világot.
Úgy képzelem, hogy ha ennyi országban jártál, akkor biztos alámerültél az adott ország filmes közegében.
Mielőtt felvettek az SZFE-re, furcsa mód nem nagyon mozogtam filmes körökben, sem Magyarországon, sem külföldön. Annak ellenére, hogy az egész családom filmes, az osztályból nekem van a legkevesebb filmes ismeretségem a szakmában.
Az elveszíthető dolgok szeretete werkfotó (fotó: Ladányi Jancsó Jákob)
Most mit tapasztalsz, milyen a (diák)filmes élet Németországban?
Itt, Ludwigsburgban például az a bevett szokás, hogy aki megteheti, az nagyjátékfilmmel diplomázik. Az egyetem kevés pénzt ad a vizsga- és diplomafilmre, viszont a tévéknél, filmalapoknál nyitottak, hogy a diákfilmeket támogassák. Itthon nagyjából az Inkubátor Program ilyen. Ami nagy különbség, és ami szomorú, hogy Magyarországon egyablakos rendszer van, tehát van néhány ember, aki eldönti, hogy kap-e a film támogatást vagy sem. Németországban meg van sok csatorna, minden tartománynak van filmalapja, rengeteg helyen lehet pályázni. Még csak azt sem lehet mondani, hogy ez azért van, mert nagy ország, a sokkal kisebb Ausztriában is ugyanígy többablakos rendszer van.
Még nem készítettél dokumentumfilmet, de két kisfilmedben is megjelennek a dokumentarista jegyek, az Amikor a Kos a Hold jegyében jár zoom felvételei, illetve Az elveszíthető dolgok szeretete telefonos felvételei. Rövid dokufilmet nem terveztél az egész estés előtt?
A Doc Nomadsra egy háromperces kisfilmmel felvételiztem, amit Mártáról forgattam. Aztán az Ember Judit pályázaton nyertünk, amiatt lett egész estés a projektből. Azóta egyszerűen nem volt kapacitásom, hogy más rövid doksifilmet csináljak. Lefoglaltak az egyetemi feladatok és ott volt mellette a Mészáros Márta-dokumentumfilm.
Az elveszíthető dolgok szeretete cím mire vonatkozik?
A cím egy Szent Ágoston idézet. Eredetileg arról akartam filmet csinálni, hogy két ember hogyan akarja szeretni egymást, mégis képtelenek rá. Aztán egy kicsit másfelé ment a fókusz. Szent Ágoston sokat beszélt a birtoklásról, a szeretetről, és a szabadságról.
Nagyon megkapó címeket adsz a filmjeidnek.
A naprendszer legkisebb bolygója cím még az apámtól, Jancsó Zoltántól jött, aki forgatókönyveket is ír. Sokat beszéltem vele az írásnál és vele ötleteltem a címen is. Ennek a címnek egyértelműbb a vonatkozása, mert van az a jelenet, amiben összevesznek azon, hogy melyik a naprendszer legkisebb bolygója. Szóval nagyon megtetszett ez a cím. Ráadásul az egyik legfontosabb pillanat valahol ott történik meg a két szereplő között. Így a cím annak ellenére, hogy nem magyaráz, esszenciálisan mégis valahogy magában hordozta a filmet.
És Szent Ágostonhoz hogy jött az influenszerkedés? Nézel tiktokkereket és követsz influenszereket?
A TikTokot nagyon szerettem. Nagyon izgalmas bugyrai vannak, antropológiailag és filmnyelvileg is érdekes dolgokat lehet találni. A YouTube egy végtelen, feneketlen őrület, ahol minden van. Az ember fel is tudja húzni magát az idegesítő influenszereken, de találhat értékes dolgokat is, meg teljes őrületet, mint ezek az összezúzó videók, vagy hogy valaki Kinder meglepetéseket rak össze.
Te is fent vagy TikTokon?
Most már nem. Amikor a filmet készítettem, nagyon rá voltam függve, sokat tiktokoztam.
A covid alatt alakult ki a történet?
A történet a lezárások alatt már kialakult, és múlt nyáron forgattuk le.
Az elveszíthető dolgok szeretete werkfotó (fotó: Ladányi Jancsó Jákob)
A film karaktereit TikTok szereplőkből raktad össze?
A karaktereket a való életből raktam össze. A történet úgy indult el, hogy Hajdu Szabolccsal volt egy félévünk, ahol adott egy olyan feladatot, hogy egy kép alapján írjunk történetet. Én egy fekete-fehér, '50-es évekbeli képet kaptam, amin egy férfi éppen ki akar lőni egy cigit egy lány szájából. Aztán szembejött velem egy cikk, hogy egy youtuber pár eljátszotta a lány halálát. Ezzel a médiahackkel bekerültek a hírekbe. A videóikból az jött le, hogy egy abuzív kapcsolatban élnek, a lányt belemanipulálta a barátja abba, hogy eljátsszák a halálát, amit azt aztán a lány megbánt és kitálalt. De azt nehezen lehetett követni, hogy mi a valósági és mi a színház. Két nagyon súlyos, sérült ember voltak, az biztos. Elkezdtem nézni a videóikat, és ők voltak számomra az első nagyon erős példa arra, hogy két ember, akik ragaszkodnak egymáshoz, iszonyatosan bántják is egymást. Ennek a dinamikája kezdett érdekelni. Aztán a fejemben ment tovább a történet, a lány karakterébe bekerültek újabb elemek, meg a titkok is. Ennek a lánynak, aki Adélt jelentette nekem, volt egy archetípusa a TikTokon is. TikTokkerekről is mintáztam a karaktert, de a környezetemben is voltak ilyen lányok, akik ezt a típust testesítették meg.
Az angyalarcú Abigél mennyire volt arra vevő, hogy ilyen szerepet játsszon? Egyáltalán hogy lett ő Adél?
A legjobb erről őt kérdezni, de megpróbálok visszaemlékezni. Abigél egy nagyon jó színésznő, ráadásul pont ez a korosztály. Sok lányt megnéztem, behívtam őt is castingra.
Ladányi Jancsó Jákob és Hajdu Szabolcs a 10. Friss Húson (fotó: Vörös Szilárd / Friss Hús Budapest)
Abigél először nem értette a történetet, nem értette ezt a lányt. Távol áll tőle ez a fajta elveszettség, Adél öndestrukciója, de pont ezért nagyon érdekelte. Izgalmasnak tartotta azt, hogy ő hogyan tudja megtalálni Adéllal a kapcsolódási pontokat. Az volt a nagy kérdés, hogyan tud autentikus lenni, igazi és nem csak egy megformált karakter ábrázolása.
Abigél nézett TikTok videókat?
Keveset. Adélban nem a TikTok jelenléte érdekes, hogy mennyire trendi, hanem hogy ki is ő, és hogyan próbálja megtalálni önmagát. Abigél amúgy nagyobb boomer, mint te vagy én, Instagramja sem volt sokáig.
Adél TikTok videóit konkrét TikTok videókról másoltuk le. Megmutattam neki őket, de elsősorban nem ezekről beszéltünk a szereppel kapcsolatban. Leginkább erről az archetípusról beszéltünk sokat, ami TikTokon is sokszor megjelenik. A TikTok eleve úgy működik, hogy valaki elindít egy trendet és azt mindenki leutánozza. Szóval valójában mi is csak a trendeket követtük, leutánoztuk a filmünkben.
Szőke Abigél Az elveszíthető dolgok szeretete című filmben
Németország nagyon nyitott szexuális téren, beleértve a BDSM kultúrát is. Te mennyire mélyedtél el ebben?
Igen, Németország abszolút nyitott. Berlinben ott van például a Kit Kat nevű BDSM klub, ahol többször is voltam. Sokat olvastam a BDSM terápiáról is, ami eléggé izgalmas volt, hogy ennek milyen a tudatos használata. A Pay Pig-jelenség teljesen lenyűgözött, hogy van egy ilyen szelete ennek a szubkultúrának, ahol öreg pasik azért adnak ki pénzt és arra izgulnak fel, hogy kihasználják és megalázzák őket. Ez elkezdett érdekelni, utánaolvastam, és kapcsolódott Adél “őrületével”. Így került ez a szál a filmbe.
Adélnak eleve kettős életet írtál, vagy csak mindenképp bele akartad tenni a BDSM-szálat?
Nagyon hosszan és organikusan fejlődött az egész. Most már nehéz visszakövetnem, hogy pontosan mikor, melyik elem került bele. Még a forgatás után is sokat változott a film, a vágás alatt is alakult a történet. Kétszer utóforgattunk. Amikor Adél öndestruktív, önmagát kereső karaktere elkezdett kikristályosodni, élővé válni, akkor ő rántotta be ezt a vonalat, hogy van itt valami titok, ami csak az övé, amit lázadásból vagy útkeresésből csinál, és közben tök veszélyes. A filmhez valódi BDSM honlapokat mutattam a grafikusnak, megmondtam neki, hogy melyiknél milyen elem tetszik és összeállítottunk egy fiktív honlapot Adél képeivel.
Az elveszíthető dolgok szerete
A filmben szerepel Kizlinger Lilla, aki Adél barátnőjét játssza. Rá miért volt szükség és miért nem volt a srácnak is egy barátja?
Lillára azért volt szükség, mert fontos volt az a kontraszt, hogy Adél hogyan éli meg a különböző élethelyzeteit, akár a barátnőjével. Adél olyan valaki, akinek nagyon fluid az identitása, nagyon keresi önmagát. Ahhoz, hogy ezt megmutassuk, muszáj volt látni, hogy a különböző helyzetekben máshogy viselkedik. Lillával teljesen más minőségben tud létezni, mint a barátjával, mint egyedül, vagy mint a Pay Piggel privátban.
Te vegán vagy? Az avokádós vonalat fricskaként tetted a filmbe, hogy már mennyire szélsőségesek tudnak lenni a jó ügyek is?
Nem vagyok vegán. De megint csak az van, hogy nem így működik az agyam, nem akarom a véleményem beleerőszakolni a filmbe, vagy valamit direkt beletenni. Marci karaktere volt az, ami hozta ezt a vegán vonalat. Egyébként ez is a való életből lett valakiről mintázva, aki a vegánságot agresszióként használta. Ez nem egy ítélet a vegánok felett, hanem csak egy jelenség feltárása. Engem az érdekel, hogy az emberek hogyan működnek, és ezeket a jelenségeket hogyan lehet minél igazabban megfogalmazni egy helyzetben vagy karakterben.
Kizlinger Lilla és Szőke Abigél
Direkt antipatikus a szereplőid jelentős része?
Engem az érdekel elsősorban, hogy hogyan lehet, hogyan tudom lemezteleníteni az embereket, és egy nagyon nyers, őszinte formában megfogalmazni a személyiségüket. Azt gondolom, hogy ha valaki nagyon őszinte önmagával szemben, akkor sokszor egy visszataszító valakit lát. Nem célom az, hogy a szereplőim ellenszenvesek legyenek, de ha valaki ennyire közel enged magához, mint amilyen lecsupaszított állapotban látjuk ezeket az embereket, akkor akarva-akaratlanul sokszor ellenszenvet tudnak kiváltani.
Milyen jó tulajdonságokat vagy szokásokat látsz a mai fiatalokban, ha ebben a filmben nagyon sok negatívumot mutattál meg?
Nem látom őket olyan negatívnak. Van bennük sok szerethető és talán még több visszataszító tulajdonság, de ezzel az emberek általában így vannak. Adél nekem nagyon szerethető a kétségbeesésében, az esetlenségében. Alapvetően tök jó véleményem van a fiatalokról. Azt látom, hogy a budapesti fiatalok – főleg a mi generációnkhoz, meg az idősebbekhez képest – nagyon színesek, nyitottak, izgalmasak. Nem töltök annyi időt Pesten, hogy pontosan lássam, de mintha a fiatalok közt egyre több lenne, aki tudatos, aki vegán, egyre több, akit érdekel, hogy mi történik körülöttünk, hogy egy klímakatasztrófa szélén vagyunk, hogy ezért felelősséget akarnak vállalni és megpróbálni valami változást elérni.
Szőke Abigél és Baki Dániel Az elveszíthető dolgok szeretete című filmben
Az elveszíthető dolgok szeretete a FreeSZFE vizsgafilmed, amit befogadott a Bécsi Filmakadémia. Mesélnél arról, hogy hogy alakult a támogatási háttere a mostani FreeSZFE vizsgafilmeknek?
A Goethe Intézettől kaptunk pénzt. A FreeSZFE keretein belül, az ottani tanárokkal és osztálytársakkal konzultáltunk, a Bécsi Filmakadémia pedig mint egy apaegyetem, vagy inkább testvéregyetem, felkarolt minket és tőlük kapunk diplomát. Hivatalosan a Bécsi Filmakadémián vagyunk diákok, de közben a FreeSZFE-n tanítanak minket.
A Jancsó név áldás vagy átok?
Igazából egyik sem.
Van benned bizonyítási vágy amiatt, hogy Jancsó Miklós a nagyapád?
Ő a magyar film egyik legnagyobb alakja, teljesen abszurd lenne az összehasonlítgatás. Nekem inkább nagy inspiráció, és nem érzek magamon nyomást. Nagy inspiráció volt látni, hogy 89 évesen elkészítette az utolsó nagyjátékfilmjét, élete végéig dolgozott és ez hajtotta.
Ha arra gondolnék, hogy vele kéne összehasonlítanom magam, akkor valószínűleg szörnyű lenne, és nem tudnék filmeket csinálni. Szóval nem is teszem. Nagyon hálás vagyok, hogy az élete része lehettem, hogy ismerhettem, hogy az utolsó nagyjátékfilmjében szerepelhettem és láthattam, hogy dolgozik. Ilyen szempontból egy áldás, de az az áldás, hogy ismerhettem, nem pedig az, hogy a nevét viselem.
Nagypál Gábor és Ladányi Jancsó Jákob az Oda az igazság! című filmben
Van olyan technikája, filmkészítési módszere, amit te is magadénak vallasz? Vagy amit pont távolinak érzel?
Nagyon szeretem a filmjeit, de nagyon máshogy működöm és gondolkodom. Más filmnyelv érdekel. Viszont az, ahogy az emberekkel létezett, ahogy a stábbal együtt volt, az elképesztő. Nagyon erős jelenléte volt a forgatáson, és egy nagyon szabad légkört teremtett maga körül, minden stábtagot nagy tisztelettel kezelt. Ezt próbálom én is, mint követendő példát, magam előtt tartani.
Említetted, hogy a nagymamádról, Mészáros Mártáról forgatsz egész estés dokumentumfilmet. Hol tart ez a projekt?
Eléggé a vége felé, picturelock közeli állapotban vagyunk. Az utómunkát kell még befejezni, és utána elkezdjük fesztiváloztatni, azután meg a mozikba kerül, remélem.
Kellett győzködni, hogy forgathass róla?
Egyáltalán nem. Mindig kérdezte, hogy miért nem csinálunk róla dokumentumfilmet, aztán végül a testvéreimmel nekiálltunk.
Ladányi Jancsó Jákob és Mészáros Márta (fotó: Filmtett)
Az, hogy rokonok vagytok, egyben előny és hátrány is, mert nem feltétlen tudtok objektívek lenni.
Ezt jól látod. Ennek a filmnek az az erőssége, hogy egy nagyon intim, nagyon közeli film róla. A külső szem fontos volt, a vágó, Papp Levente, aki tudta ki Mészáros Márta, de nem ismerte személyesen sokat segített abban, hogy “kívülről” lássam a filmet. Sokszor kiderült a vágószobában, hogy amit kérdezek, az csak számomra érthető, mert nekem annyival több Mártáról a tudásom. Erre kellett odafigyelni, hogy egy idegen számára is érthető legyen. Amikor már megvolt a nyers vágat, akkor körbeküldtük olyanoknak, akik egyáltalán nem ismerik Mártát, kíváncsiak voltunk, hogy számukra mennyire érthető a film. A visszajelzések segítettek abban, hogy úgy szerkesszük a történetet, hogy mindenkinek érthető legyen.
Nagymamád látta Az elveszíthető dolgok szeretetét?
Nem, még nem. Elvileg majd most fogja megmutatni neki az apám. Az eddigieket valahogy nem mutattam meg neki. Nagyon elfogult velem szemben, nem tudom, hogy tudok-e építeni a véleményére.
Következő dokura van már ötleted?
Most a diplomafilmemet készítem elő, és a nagyjátékfilmemet írom. Nem tudom mikor lesz lehetőségem egy következő dokumentumfilmre. De várom a lehetőséget, mindenképp szeretnék még csinálni. Ha megtalál egy ötlet és inspirál, akkor majd biztos megcsinálom.
