A 12-15 percesre tervezett kisfilm két jelenetből áll, tudtuk meg a rendezőtől. Dosztojevszkij Félkegyelműjének első és utolsó fejezetéről van szó: a vonaton zajló beszélgetés, illetve a történet végén Rogozsin lakásán, Nasztaszja Filippovna holtteste fölött. Az elsőt a Vasúttörténeti Parkban rögzítették a forgatás utolsó napján, a második jelenetet pedig az elején, két nap alatt forgatták le műteremben. A két szereplő kapcsolatán keresztül – csak ezt a két jelenetet feldolgozva - az alkotók megkísérlik visszaadni a regény világát – nem is annyira a tényleges történet, sokkal inkább a lelki történések, a gondolatiság szintjén.

„Gombnyomásra” hozták
Szikszai Rémusz és Ollé Erik (fotó: Benis Máté)
Az alacsony költségvetés ellenére korhűségre törekvő, kosztümös kisfilm két szereplője Ollé Erik és Szikszai Rémusz, a Bárka Színház színészei. A Hét hónappal később színészközpontú, sok szöveggel dolgozó alkotás. A Páternoszter koreográfiai szemléletével ellentétben most intenzív színészi játékra volt szükség. „Azt gondoltam, hogy a Félkegyelmű főszerepét nagyon nehéz hihetően eljátszani, attól féltem, hogy Miskin krisztusi figurája könnyen átcsaphat álszent alakoskodásba”, mondja Béres, aki most maximálisan elégedett két színészével. A félig castingszerű válogatáson Ollé Erik tökéletesen hozta Miskint és Szikszai Rémusszal mint Rogozsinnal összeolvasva a szöveget nyilvánvaló lett, hogy velük meg lehet csinálni a filmet.

A forgatókönyvet a másodéves forgatókönyvíró szakos Németh Anitával közösen írták. Az igen terjedelmes szöveget meghúzták és néhol kicsit meg is változtatták. Béres szerint a regény első és utolsó jelenete már szövegként is rengeteg párhuzamot mutat, ezeket próbálták meg a filmben vizuálisan is kidomborítani, hogy végül a két jelenet szinte egymás tükörképeként működjön. A felvett anyag egyfényes beta változata már elkészült, a rendező elmondása szerint Fillenz Ádám operatőr és Karóczkai Tünde díszlettervező fantasztikus munkát végeztek, az anyag nagyon ígéretes.

A rendelkezésre álló 3 nap a stáb lelkes és intenzív munkája nélkül nem lett volna elég a forgatásra. Az idő rövidsége és a kevés nyersanyag miatt az alkotók menet közben így is kénytelenek voltak néhány snittet kihúzni, illetve sokat csak egyszer felvenni. Ez kockázatos dolog, de máshogy nem tudott volna leforogni a film. „Első látásra úgy tűnik nagy baj nem történt, össze fogjuk tudni rakni a filmet a felvett anyagból, de kicsit még félek, hogy a vágásnál kiderül, hogy valamit félre kombináltam. Bízom a matematikai képességeimben, de sosem lehet tudni. Persze az, hogy ilyen sokszor sikerült elsőre felvenni az adott snittet, elsősorban a két színésznek köszönhető, akik „gombnyomásra” hozták, amit vártunk tőlük.”

Rövid idő, lelkes csapat
A Hét hónappal később stábja

A 16 mm-es filmet a tervek szerint 35-ösre nagyítják fel, remélhetőleg a szűkös költségvetésből még erre is futni fogja. A Szemlén szeretnék megmérettetni a filmet, így a november végi nevezési határidőig gőzerővel zajlik majd az utómunka. Ezt a vonatos jelenet során alkalmazott green-screen technika nehezíti, valamint hátra van még az elsuhanó táj rögzítése is. Az alkotók bíznak abban, hogy esetleg a regénynek megfelelő téli környezetet is tudnak teremteni, ehhez ugyanis havas tájra lenne szükség.

A Durst György produceri vezényletével dolgozó csapat egyébként Béres egy másik, Five című forgatókönyvét szerette volna eredetileg filmre vinni, de az állami támogatás visszatartása (maradványképzés) miatt az MMK nem utalhatta át a pályázaton nyert pénzeket. Így nyúltak a régebben meglévő Hét hónappal később című filmtervhez.

Béres Dániel a jövő hét során az EsoDoc elnevezésű, dokumentumfilmes workshop harmadik, befejező kurzusán vesz részt, ezt követően kezdődik a film utómunkája. Utána pedig Andits Petrával rögtön nekilátnak az immár másfél éve húzódó Tour de France-ról készített dokumentumfilmjük vágásának, ami azonban a szemlés határidőig már nem fog tudni elkészülni, itt a januári nevezésű fesztiválok elérése a cél.