Saját bevallása szerint azért lett filmes, mert nagyon tetszett neki, hogy Jancsó Miklósnak már a londoni megjelenés után két héttel megvolt a legújabb Beatles lemez. Ha ilyen aranyélete van a filmeseknek, gondolta ő is belekóstol egy picit a jóba. Hamar kipróbálta magát a szakmában, ám először még a kamera másik oldalán. 18 évesen Schullert alakította Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjében, ami igazi sztárparádé volt, statisztál benne például Esterházy Péter sokszor megénekelt édesapja is. Xantusnak nem ez volt az egyetlen filmszerepe, Makk Károly Játszani kell című vígjátékában is felbukkant, de szerepelt saját kisfilmjében, az 1981-es Női kezekben is, és felbukkant az Eszkimó asszony fázikban is.
Xantus, a színész - Sípoló macskakő
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Makk Károly osztályába került, tanárával pedig diploma után is szoros kapcsolatban maradt. Amikor Makk megkérdezte tőle, hogy nincs-e valami filmötlete, Xantus, - aki addig csak kis- és rövidfilmeket forgatott (Felkészülés, Werther és élete, És így s eképp tovább) - csak egy címmel ált elő. A zongoraművész, az állatkerti gondozó és a nem is annyira üres szőke triumvirátának ötlete csak később körvonalazódott benne.
Képkocka Xantus Werther és élete című 1976-os vizsgafilmjéből (a teljes filmért ide kattints)
Műalkotás, ami vállalja „a giccsek-melodrámák, grand-guignolok minden hordalékát, s fegyelmezett formateremtő erővel e kellékekből teremti meg saját, öntörvényű világát”, írta 1984-ben a Filmvilágba Bikácsy Gergely. Az ÉS kritikusa viszont a tragikus (mutassanak egyet, ami nem az!) szerelmi háromszög hatására kijelentette, hogy leteszi a lantot, ugyanis ha ilyen pocsék filmek készülnek, akkor felesleges kritikusként működni tovább. A műalkotásnak és színes, még magyarul is hibásan beszélő hulladéknak értékelt film nem volt más, mint a rendező első nagyjátékfilmje, az (általa élete főművének tekintett) Eszkimó asszony fázik. A vegyes kritikai fogadtatás ellenére a szakmai siker nem maradt el, az 1983-ban forgott alkotás a legjobb elsőfilm díját hozta el a Filmszemléről, és Cannesban is versenyzett. Az Eszkimó asszonyt Xantus „a keze ügyében lévő dolgokból” állította össze. Akkoriban mélyre merült a magyar undergroundba, élete szorosabb összekapcsolódott a Trabanttal és Méhes Mariettával, a film Jánosának süketnémaságához pedig egy korábbi némafilmjének, az És így s eképp továbbnak süketnéma szereplője adta az ötletet. A hamar kultfilmmé kanonizálódott, de dvd-n csak 2011-ben, a Magyar Filmarchívum magyar filmtörténeti sorozatában megjelent alkotás a sosem koncertező Trabant-rajongóinak is új élményeket adott. Az Eszkimó asszony bemutatója után a csak kazettákon terjedő dalok a színpadon is bemutatkoztak, a filmben szereplő számokból pedig elkészült az első és máig egyetlen Trabant kislemez, amelynek egy részét a forgatás koncertjein, a többit pedig a filmgyár által bérelt házban vették fel.
Az Eszkimó asszony utolsó jelenetei, Balettcipőben
Az unott affektálása miatt sokat kritizált Méhes Mariettának nem ez volt az első munkája Xantussal, már az 1980-as Diorissimoban is együtt dolgoztak. A rövidfilmnek szintén van zenei vonatkozása, ötletét a Velvet Underground The Gift című dala adta.
Diorissimo ft. Méhes Marietta
„Ott ketyegett a zsebében, vagy valahol benne az a szerkezet, amiről senki se tudta, mikorra van beállítva, de hallani lehetett, hogy ketyeg” – festette le Xantus a Rocktérítő főszereplőjét, az ex-Neurotic frontembert, Pajor Tamást egy 1988-as interjúban. (in.: Jávorszy Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 2. Az újhullámtól az elektronikáig) Pajorral egy házibuliban találkozott először, és annyira lehengerlőnek találta, hogy azonnal tudta, filmet fog készíteni róla. Bár akkor még fogalma sem volt, hogy a film végére Pajor kijön a fényre, és Jézusra cseréli a rákendrolt. „A drog helyére beült a Szentlélek”, Xantus pedig akkora katarzist kapott, amire nem sokan számítottak.
Pajor Tamás este Istennel
Az egy évi húzódó forgatáson volt egy hét, amikor a rendező és hőse nem találkoztak, ám mikor újra forogni kezdett a kamera, már nem egy loboncos hajú, fülbevalós rocksztár, hanem egy fehér inges, nyakkendős jófiú állt előttük. Pajor belépett a Hit gyülekezetébe, kimondta az áment a Neuroticra, és megszületett új zenekara, ami például ilyen csodás rímekkel dicsőítette az urat. "Felszabadítasz/Kell az, amit adsz/Szívem a tüzed előtt/Elolvad mint a viasz."
Nézd meg Xantus Jánossal készített Filmtanú videó sorozatunk többi részét is!
Xantus utolsó nagyjátékfilmjét, az által horror-thrillerek titulált Szoba kiáltássalt 1990-ben mutatták be. A többszörös öregasszony-gyilkosságot felvonultató fim épp a legrosszabb pillanatban került a moziba, a tyúkot vágó Für Anikót pedig lenyomták az amerikai b-filmek. Végül 8000-en látták, ám akkoriban egy színházi előadási is bőven ennyi nézővel futott. Mivel a színház kevesebb anyagi ráfordítást és energiát igényelt, a rendező inkább színházi és televíziós munkákba kezdett.
Szoba kiáltással
Bár nyolc évvel később leforgatta a Portré Krassó Györgyről című, leginkább dokumentumfilmként értékelhető alkotást, sosem merte kijelenteni magáról, hogy dokumentumfilmes, hiszen annak lenni „nagyon komoly dolognak” számított. Erről Prokopp Dórának mesélt az Aranykor című műsorban, ahol azt is bevallotta, neki épp ez a nagyfokú komolyság volt a problémája a műfajjal. Meg az, hogy úgy tesz, mintha igaz lenne, és tévútra viszi a nézőt. Ő pont azért kezeli szabadabban és keveri más műfajokkal, nehogy a néző véletlenül elhiggye, ami lát. Szintén 1998-ban mutatták be a Plan séquence danse - Idézd majd fel! című filmjét, amely Xantus azonos című színházi rendezésének előadás közben rögzített, szerkesztett változata. A darabot a Mozgó Ház Társulás mutatta be, definíciójuk szerint pedig ez volt „az első MOZGÓképszínHÁZi ősbemutató”.
A következő években öt Xantus-alkotás készült, köztük például az áruházi eladó (Hajdu Szabolcs) és a konyakmeggy-tolvaj öregúr (Darvas Iván) párosáról szóló A Morel fiú, a Családi kör Tudom, Párizs című epizódja, vagy a Tilos Rádió frekvenciaváltását körüljáró Tilos a Tilos.
Tilos a Tilos
Utolsó kisfilmjéből, a Szily László azonos című könyvéből forgatott 2008-as Etetésből kiderül, hogy a gyöngyházfényű selyembugyiba nem fárasztó horgászanekdotákon keresztül vezet az út. Xantus Filmhunak adott interjújából pedig az is, hogy hiába a vízparti téma, a rendező a forgatás előtt fényévnyi távolságra volt a horgászattól, inkább csak a damilt bogozgatta csendben a fia mellett.
Élete legutolsó munkája a 2010-ben készült Kiki a csoportban, ami egy pszichodráma csoportba beilleszkedő magyar-szlovák lány történetét meséli el. Egy 2011-es interjúban Xantus arról beszélt, hogy a film elkészültének legnagyobb akadálya a titoktartás volt, hiszen ami a csoportban történik, általában ott is marad. Éppen ezért döntött úgy, hogy a forgatás végén kiválasztják a legerőteljesebb, leginkább filmre kívánkozó szereplőt, és egy színésszel helyettesítik, ám erre végül nem volt szükség. Kiki történetében nem volt semmi rejtegetnivaló, és a többi tag is beleegyezett a szereplésbe.
Részlet a Kikiből
„Van egy marhajó forgatókönyvünk, amit a Sallai Ervinnel írtunk, illetve az ő könyvén dolgoztunk együtt egy kicsit. Picikét átdolgoztuk, úgy, hogy én is a magaménak érezzem. Pedalománia a címe, és egy kerékpáros „koldus-és-királyfi”-történet, ezt fogjuk most beadni a Vajnáéknak. Aztán van egy másik könyv, amit az öregapámról írok. Azzal is van egy határidőm, valamikor júniusban már le kell adni a kész könyvet.” - vázolta filmes terveit egyik utolsó interjújában, de már sem a kerékpár színeváltozását, sem öregapja történetét nem mesélhette el. Be kell érnünk az örökké didergő eszkimó asszonnyal, a malaszttal teljes rákendrollal, a sosem haló öreglánnyal és Palomával, akinek épp úgy csillan meg a fény a bugyiján, mint egy órákon át fárasztott tükörponty pikkelytelen hasán.
