13 nap remény – könyvben

Furcsamód az eseményeket éppen a játékfilmesek örökítették meg

A moderátor szerepét magára vállaló Váradi Júlia, a Magyar Rádió szerkesztője azzal nyitotta a könyvbemutatót, hogy éppen annyiféle nézet szálldos mostanában ’56-ról, mint ahányféle emlék. Furcsamód az eseményeket éppen a játékfilmesek örökítették meg, hiszen dokumentumfilmezés nem nagyon létezett akkoriban. A közelmúlt forradalmi filmjei közül az első 1988-ra datálható, azóta viszont rengeteg alkotás járta már körül a témát. Eörsi László történész szerint ezek közül a legizgalmasabbak éppen a legkorábbiak, hiszen azok nem is annyira magáról a forradalomról, mint a szintén remény-ízű rendszerváltásról szólnak. Kisfaludy András filmrendező, a kötet kiadója a Magyar Történelmi Filmalapítvány megalakulásáig utalt vissza az időben. A szervezet ugyanis éppen azért jött létre, hogy ’56-tal foglalkozzon. Azóta az MTF támogatásával több, mint 100 film készülhetett el. A már negyedik éve megrendezett MADE fesztiválnak tehát az évforduló kapcsán adott volt a téma, és adott volt a lehetőség, hogy ne csak filmversennyel emlékezzen, de az értékmegőrzésre is legyen gondja. Így a november 27. és 29. között lezajlott fesztivál nyertes filmjei DVD-n kerülhetnek a kultúrintézetekhez és az iskolákhoz, a versenybe benevezett és az információs kategóriába került alkotások pedig egytől-egyik bekerülnek a katalógusba. Az ’56-os filmek azonban csak az egyik részét képezik a most megjelent kiadványnak. A 13 nap remény című kötet ugyanis csokorba szedi a forradalmár filmeseket is. Kisfaludy szerint ez önmagában megérne egy dokumentumfilmet.

A bőröndjükbe rejtve mentették ki a felvételek egy részét

Bacsó Péter, aki dramaturg volt akkoriban, s mint tanársegéd vezette ki diákjait az események helyszínére, úgy emlékszik, csak a rádiónál vált világossá számára, hogy amiben részt vett, nem tüntetés, hanem forradalom. Mint mondta, a filmesek olyannyira aktívan működtek közre, hogy a Sztálin-szobor ledöntéséhez is filmgyári teherautókat és drótköteleket használtak, Makk Károly pedig egy tankról lengette a magyar zászlót. Külön forradalmi bizottság is alakult az 1957-ben a Velencei Filmfesztivál idején disszidáló Szőts István vezetésével a Filmgyárban, amely szinte minden helyszínre küldött forgatócsoportokat. Szőts özvegye, Gyenes Mária elmondta, a forradalom leverése után a nyugatra induló filmesek, például Zsigmond Vilmos vagy Banovich Tamás, a bőröndjükbe rejtve mentették ki a felvételek egy részét. Ezekből készült később Dr. Erdélyi István Magyarország lángokban című filmje. Az itthon maradt részletekből viszont ellenfilmet vágtak össze, amellyel a propaganda-gépezet ’56 ellenforradalom voltát igyekezett bizonyítani. Gervai András kritikus, a kötet szerkesztője felhívta a figyelmet, hogy valószínűleg még nagyon sok felvétel kallódik szerte a világban. A kötetről szólva pedig hozzátette: „A könyv olyan, mint Ember Judit filmjei. Az emlékezés szerkezetéről is szól, amihez mindenki más információkkal járul hozzá, ezzel egy izgalmas új minőséget hozva létre.”