Az esemény nívóját emelte az Iparművészeti Múzeum aulája és a magát nagyszámban, és szebbnél szebb ruhákban képviselő filmszakma. A lazaságukról híres filmesek kitettek magukért: ezúttal tényleg az alkalomhoz megfelelően öltöztek fel. Nem minden a rongyrázás, de egyik fontos jele az egymás iránti tiszteletnek, amely ezúttal egyszerre szólt a magyar mozgóképnek és az azt létrehozóknak. A vörös szőnyegen lépdelve csodálhattuk meg Eszenyi Enikő egészen vad zöld ruhakölteményét, Hegyi Barbara sokszínű zakóját és Dobó Kata egyszerű vonalvezetésű fekete-fehér ruháját.
A díjátadó színvonala egy csöppet elmaradt a két évvel ezelőtt a Várban rendezettől: kicsit hosszabbra és kicsit fáradtabbra sikeredett a műsor, de még így is szolgált számos kellemes élménnyel.
 |
| Az odeonos asztal |
Az este legnagyobb, és a későbbiek folyamán is felülmúlhatatlan poénját a legelső díjátadás szolgáltatta. Pindroch Csaba gyanútlanul sétált fel a színpadra, hogy a legmerészebb forgalmazónak járó díjat felkonferálja. Noha a színész készült egy kisebb műsorszámmal, de nem sejtette, mi vár még rá: a díjat ugyanis az Odeon kapta az Akira forgalmazásáért. A szobrot átvevő Szilágyi Bálint megköszönte kollégáinak a közös munkát, de egyben megragadta a lehetőséget, és az Iparművészeti Múzeum közönségének nyilvánossága előtt vonta felelősségre Pindroch Csabát, amiért 2002-ben (!) kikölcsönözte a Corvin tékából a 15 perc hírnév című filmet, és azóta is elfelejtette visszavinni. Később az Odeon a legjobb DVD-nek járó elismerést is megkapta az Oldboy kiadásáért: örömmel jelentjük, hogy a díjat átadó Németh Kristóf nem tartozik semmivel sem az Odeonnak.
Sovány vigasz lehet Tim Burtonnek, de ami az Oscaron nem sikerült, az összejött a Voxcaron: a legjobb animációs film kategóriában a Macskafogó rendezője, Ternovszky Béla nyújthatta át a díjat A halott mennyasszony forgalmazójának. Az Oscar díjat elnyerő Elvetemült veteménylény sem távozott üres kézzel: az animációs munkák felülreprezentáltságát mutató legjobb szinkron kategóriában Wallace és Gromit magyar hangja érdemelte ki a szobrot.
Goda Krisztina egy kisebb szoborparkot rendezhet be magának az első nagyjátékfilmjével elnyert díjakból: a Csak szex és más semmit ismét díjesővel jutalmazták. A legnagyobb elismerés kétségkívül mégis az lehet a rendezőnek, hogy a Csak szex minden egyes jelölésekor hatalmas tapsvihar fogadta a bejátszást, majd a díjra váltás után szűnni nem akaró, ünneplő huhogás köszöntötte az alkotókat. A legjobb filmzene kategóriában a Nem kell bonbon és Boldogság gyere haza is kapott jelölést, a díjat az utóbbi dal előadója, Keresztes Ildikó kapta. A Csak szex és más semmi a nézettségi adatok alapján megkapta a legnézettebb magyar film díját is Bujtor Istvántól, és természetesen a legjobb magyar vígjáték is a Csak szex lett. A Rokonok és egyéb színházi sikerek mellett nyilván a spermavadászós komédia is szerepet játszott abban, hogy Csányi Sándort választották meg a VOX magazin olvasói az év kedvencének. Schell Judit filmbeli remeklése egyértelművé tette, hogy ő kapja a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, ám a rendezvény egyik legnépszerűbb helyszíne az alattomosabbnál alattomosabb italokat kínáló koktélpult volt, így Schell finom szalonspiccel fűszerezve köszönte meg az elismerést, és kérte meg a díjat felkonferáló Rátóti Zoltánt, hogy kísérje helyére.
|
| Csányi Sándort választották meg a VOX magazin olvasói az év kedvencének |
A legjobb operatőr kategóriában az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár öt film volt jelölve, mégis csupán három operatőr volt versenyben a díjért. Nagy Andrást ugyanis jelölték a Johanna, a Fény ösvényei és Fehér tenyér fényképezéséért is. Az operatőr szerbiai elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott megjelenni a díjátadón, így jelenlévő rendezői Mispál Attila és Hajdu Szabolcs vették át a szobrocskát. (A díj egyébként a Fehér tenyér fényképezéséért járt.) A Cannes-ból frissen hazatért alkotók a legjobb filmért járó szoborért is felmehettek a színpadra: az év legjobb magyar filmje a Fehér tenyér lett, a döntést heves bólogatás kísérte a nézőtéren.
Fontos dologra éreztek rá a Voxcar szervezői néhány évvel ezelőtt, amikor eldöntötték, hogy a magyar film méltó megünneplésére alkalmas rendezvény szerveznek. A nagyravágyónak tűnő ötlet szépen lassan az Iparművészeti Múzeum auláját megtöltő puccos, ám színvonalas díjátadóvá nőtte ki magát.
