A csepeli trón flitteres csillogása és sötét magánya

A még mindig gyerekcipőben járó hazai sorozatgyártás az RTL Klub saját gyártású produkciójával újabb fontos lépést tett a felnőtté válás felé. A Zámbó Jimmy életét tíz részben feldolgozó széria nemcsak maximális profizmusról árulkodik, de állít is valamit a karaktereiről és a korról, amit megidéz. A Király nem esik sem a dokumentarizmus, sem a pro vagy kontra egyoldalúság csapdájába. A csepeli popkirály uralkodásáról kirajzolódó kép összetett, árnyalt és néhol kifejezetten ambivalens. Azaz rendkívül izgalmas.

A Király létrejötte azért is nagyon fontos, mert az angolszász mintával ellentétben felénk csak elvétve készülnek életrajzi filmek. Itt ráadásul olyan alanyról van szó, aki ugyan bő húsz éve halott, mégis a mai napig erősen jelen van a közbeszédben. Rajta kívül ráadásul a sorozat szinte összes szereplője ma is élő, valódi hús-vér ember, arról nem is beszélve, hogy az itt megidézett sztorik és események közül nem egy a kortárs magyar folklór része lett. Egy ilyen témához nyúlni tehát korántsem kockázatmentes kihívás, hiszen a közönség garantált érdeklődése komoly elvárásokkal és előítéletekkel párosul.

Olasz Renátó / Forrás: RTL+/A Király

Zámbó Jimmy élete minden szempontból tökéletes arra, hogy sorozat készüljön róla. Mindenki által ismert, ma már elképzelhetetlen celeb-státuszt elérő sztárénekes, egy országot megosztó karrierrel, épp a rendszerváltás magasságában. Az egyszerű csepeli srác topmodell szeretővel és saját rendszámos mercivel jut fel a kertévés csúcsra, majd negyvenkét évesen tragikus hirtelenséggel meghal. Jimmy rendkívül karakteres figura, de ami írói szempontból talán még fontosabb, hasonlóan markáns családtagokkal és munkatársakkal körülvéve. Megtalálni a tökéletes témát önmagában persze csak fél siker, A Király alkotói azonban a másik felét, a kidolgozást sem vették félvállról.

Ha létezne a kilencvenes évek Magyarországának valamiféle kísérőzenéje, ott bizonyára Jimmy dalai lennének többségben. Aki akkor ebben az országban élt, egyszerűen nem kerülhette el azt a fél tucat slágert, ami azóta a kollektív tudatalattink része lett. Míg a mából visszanézve tökéletesen érthető, a kortársak közül sokan vakarták a fejüket, mi lehet az elképesztő siker titka. A Király egyik központi motívuma éppen erre fókuszálva remekül feltárja, hogy a dalokban megteremtett egyszerű lelkű, mélyen érző tenor mögött mennyire más ember lakozott. A maga hibáival, gyarlóságaival és démonaival egyetemben.

Nagy Ervin és Döbrösi Laura / Forrás: RTL+/A Király

A Zomborácz Virág vezette írócsapat jellegzetes szakaszokra osztotta az életutat, majd epizódonként egy-egy meghatározó mellékszereplőn keresztül rajzolta fel Zámbó Jimmy portréját. Így kerülhet fókuszba többek között a szerető, a testőr, a tékozló fiú vagy épp a feleség. Eközben persze az egész sorozaton átívelve zajlik a nyomozás, hiszen Csehov óta tudjuk, ha pisztoly van, a lövés is jönni fog. A minimum felszínesen mindenki által ismert végzetes éjszaka amolyan készen kapott határidő-dramaturgiaként működik, miközben Jimmy élete és személyisége tablószerűen tárul fel előttünk.

A Király úgy meséli el az univerzális sikertörténetet annak minden kötelező elemével, hogy közben nem veszíti szem elől az adott miliőt és az alanyait sem. A tíz epizód bőven hagy időt és teret arra, hogy ne csak a körülötte lévő embereket ismerhessük meg alaposabban, de Jimmy is egy jóval árnyaltabb és sötétebb karakterré válhasson. A sorozat szerencsére nem finomkodik és a legkevésbé sem hízelgő portrét fest, miközben persze egy kimondottan drámai, önmagával folyamatosan viaskodó főhőst teremt.

Olasz Renátó / Forrás: RTL+/A Király

Igaz történetek és hazugságok alapján – látható minden részben a kiváló felütés. A Király ezzel is hangsúlyozza, valóságot kever fikcióval, tehát nem tényeket sorol, hanem nagyívű sorozatot készít, annak minden erényével és ellentmondásával. Mindez tökéletesen egybecseng egyébként Zámbó Jimmy személyiségével is, aki szintén nagyon tudatosan építette a maga legendáriumát. A művésznév eredete, az állítólagos amerikai karrier mind-mind ilyen általa kreált mítosz, ahol a tulajdonképpeni igazság nem is igazán lényeges.

Ezt az izgalmas kettősséget ragadja meg az a merész rendezői döntés is, hogy a címszereplőt két, egymástól habitusában, karakterében és színészi játékában is eltérő színész formálja meg. Míg a fiatal énekest játszó Olasz Renátó a hihetetlen céltudatosság és a folyamatos bizonytalanság közötti feszültségből teremt lendületes energiákat, addig a befutott sztár gyakran inkább paródiába csúszik Nagy Ervin alakításában. Mindebben persze az is szerepet játszik, hogy a feltörekvő fiatallal könnyebb azonosulni, de az idő előrehaladtával mintha az alkotók is egyre kevésbé szimpatizálnának vele. A karakter íve mindezek ellenére szépen épül fel, hiszen minden részben megkapja azokat a fontos drámai pillanatokat, amelyek nélkülözhetetlenek a folyamatos nézői empátiához.

Georgita Máté Dezső / Forrás: RTL+/A Király

Mindezt természetesen a felbukkanó mellékszereplők is nagyban segítik. Az alkotók érezhetően külön figyelmet szenteltek a kapcsolódó női karakterek korántsem egyszerű helyzetének, alaposabban vizsgálva a gyakran toxikus viszonyok mozgatórugóit. Mellettük folyamatosan felbukkan a bulvársajtóból ismerős Zámbó-klán, a híres vagy kevésbé ismert kollégák és tévések, no és persze a gyerekek is. Az apja árnyékával viaskodó Zámbó Krisztián az egyik legfontosabb mellékszereplővé válik, Georgita Máté Dezső alakítása pedig még az egységesen erős színészgárdából is kimagaslik.

Ha már a színészek, fontos kiemelni a dalokat feléneklő Peter Šrámek teljesítményét is, hiszen megfelelő énekhang nélkül a sorozat egész egyszerűen nem működne. Az énekes és a régi dalokat újra hangszerelő zenészek szolgai másolás nélkül, Jimmy szellemiségét megtartva frissítették fel vagy akár írtak új számokat. Az egyetlen törvényszerű probléma annyi maradt, hogy a színészek minden igyekezete ellenére a playback itt-ott tetten érhető. Igaz, mindez csak az élő fellépéseknél zökkentheti ki a nézőt, később a rózsákkal és villódzó fényekkel teli művházakban vagy tévéstúdiókban mindez nem zavaró.

Bíró Panna Dominika és Olasz Renátó / Forrás: RTL+/A Király

Az operettes Jimmy ismerte a magyar nép lelkét, a pesti éjszakából a telt házas Arénáig vezető úton azonban végig önazonos maradt, még a csúcsra is magával hurcolva a vendéglátózásból eredő kisebbrendűségi érzést, no és persze az ott magára szedett fineszt. Jimmy egy öntörvényű, impulzív figura fantasztikus hangi adottságokkal, aki az Operabál helyett inkább mackóban kanalazza a házi csirkepörköltet a családja körében. Drága whiskey és kétsoros fehér zakó, ujjatlan bőrmellény és aktatáskában hordott pisztoly, egy jellegzetes hely és korszak különös esztétikája sűrűsödik össze benne, amit a sorozat maximálisan meg tud ragadni.

A Király talán legfontosabb erénye, hogy Jimmy alakján keresztül képes behúzni a nézőt ebbe a bizonyos pesti éjszakába, illetve a szimbolikusan értett vendéglátózás különös világába. A Spotify-nemzedéknek kimondottan egzotikus lehet a közeg, de ezek a szavak egyébként is régiesen csengenek, hisz Budapest éjszakai élete radikálisan megváltozott a kilencvenes évek óta. A sorozat igen komoly erőket mozgat, hogy minél nagyobb kanállal kapjunk ebből a letűnt világból. Nemcsak a legendás Casanova-bár lesz fontos helyszín a rendszerváltással érkező bűnözőkkel, de többek között a hírhedt ’88-as InterPop Fesztivál és persze maga a Popcézár, Erdős Péter is felbukkan (akiről most azonnal néznénk a spin off sorozatot, szigorúan Gyabronka Józseffel).

Nagy Ervin, Schell Judit és Takáts Marcell / Forrás: RTL+/A Király

A nyolcvanas-kilencvenes évek miliője itt szerencsére élesen különbözik a korszakot szintén megidéző kortárs magyar produkciók nézősimogató nosztalgiájától. Az elmúlt években jól megfigyelhető tendencia a zavaróan túlburjánzó múltidézés, emblematikus korabeli tárgyakkal agyonzsúfolt belsőkkel, képeslapszerű utcarészletekkel, divatlapos ruhákkal és hajakkal. A Király ezen a téren jóval természetesebb és visszafogottabb, itt a körítés építi a cselekményt és a figurákat, nem fordítva.

A hosszú játékidőből fakadóan persze törvényszerűen akadnak túlhasznált helyszínek, de minden életszerűnek hat (köszönhetően annak is, hogy az alkotók a Zámbó-család valódi házában is forgathattak). Ami viszont talán ennél is fontosabb, a sorozat képi világa is különbözik a szépen lepolírozott átlagtól. Kicsit koszos, kicsit levegőtlen, itt-ott még a korszak rossz közérzetét megragadó magyar filmjeire is rímel, miközben persze a mai néző igényeit maximálisan kiszolgálva nagyon is szép.

Forrás: RTL+/A Király

A Király azon kevés magyar sorozatok egyike, ahol komolyabb minőségi kompromisszum nélkül sikerül szórakoztatni a bulvárra éhes nézőket is. A tíz részben a számtalan karakter mellett több ismert figura is felbukkan, de sohasem öncélúan. Az ő megjelenésük is csak azt szolgálja, hogy a korszak Magyarországának minél minél esszenciálisabb foglalatát kapjuk. Jimmy halála ugyanis, ezt 2001 januárjában még nem tudhattuk, egy korszak végével is egybeesett. Kilenc hónap múlva ledőltek az ikertornyok és a világ már itthon sem lehetett többé ugyanaz, mint előtte.

A sorozat ezt az illékony és láthatatlan határpillanatot is képes felvillantani. A Kovács Dániel Richárd főrendező vezette stáb első számú bravúrja mégis az, hogy az utolsó rész végén a néző fájdalmas ürességet érez, mert nem vár rá újabb epizód. Dicsérhetjük ugyanis a belbecset, méricskélhetjük a megvalósítást, egy sorozat legfontosabb fokmérője végeredményben mégiscsak annyi, képes-e instant függőséget okozni. A Király pedig nagyon is képes erre.