KENNETH ANGER APOKALIPSZISE
Szenvedélyes experimentalista, okkult világmagyarázó, a sztárok feketekrónikájának gondos jegyzője. Kenneth Anger az amerikai filmtörténet egyik legfurcsább figurájának látszik, pedig életművében a vegyíthetetlen antianyagok békésen ötvöződnek. Anger a 20. század egyetemes misztériumvallásának központjában, Hollywood Babilonban eszmélkedett, s azon kevesek közé tartozik, akik szakrális helynek és nem filmipari centrumnak látják az álomgyárat - hogyne izgatná a filmistenek alkonya és az új időknek új mozgóképe.


AMERIKAI ÁLMOK
Amerikát mindmáig az alapító atyák praktikus utópiája mozgatja: a szabad, önmaga szerencséjét szorgos munkával megalapozó személyiség ideálja. Az érvényesülés nagy eszméje azonban csak addig érvényes, amíg az egész társadalom mozgásban van, Ha a frontier, a határ megdermed, a fausti lendületnek is vége. Az amerikai álom a valóra vált idillben, a kertvárosokban a legmélyebb. Olyannyira, hogy gyakran nincs is belőle ébredés. És ha mégis, az maga a rémálom. – Összeállítás az amerikai kertvárosi filmekről.


PÓKERMOZI
Film és póker - a huszadik század két nagy szórakoztatóipari sikertörténete. A póker látványos, drámai, egyesíti a logikát meg intuíciót, mindennapi játszmáink egyik leghűségesebb modellezője, ezért is olyan népszerű témája filmeknek és a tévéműsoroknak. A nagy balhét vagy a Késő esti pókershow-t nézve úgy érezhetjük, a póker segítségével igazságot tehetünk egy szörnyen igazságtalan világban.  – Póker a filmvásznon, póker a tévében.


AZ ISMERETLEN BERGMAN
Bergman az Egy nyári éj mosolya című kosztümös vígjáték sikere nyomán harcolja ki a számára különösen fontos A hetedik pecsét elkészítésének lehetőségét 1956-ban, s ezzel lép az európai modernizmus színpadára – noha a film a tizenhetedik rendezése. Önmagával szemben azonban még szigorúbb: Op. 1-esnek a Tükör által homályosan-t nevezi, a huszonharmadikat a sorban, amelyet olyan filmek előznek meg az említett A hetedik pecsét mellett, mint A nap vége vagy az Arc. Nos, ha ezek a zsengék, akkor minek tekintsük az életmű első tizenhat darabját?

Mindenekelőtt egy, az emberi kapcsolatokról monomániás szkepszissel gondolkodó, ugyanakkor igen változatos műfajú és stílusú alkotó műveinek. Az előbbi nem meglepő, az utóbbi annál inkább, főképp, ha hozzátesszük, hogy a rendező legkedveltebb és leggyakrabban művelt műfaja a vígjáték volt. Már a címek is sokatmondóak: az első Bergman-forgatókönyvből készült film az Alf Sjörberg rendezte Őrjöngés, első önálló rendezése a Válság, s első saját forgatókönyvből készült, tehát szerzői filmje a Börtön. A műfaji oldalon pedig olyan címeket találunk, mint Várakozó nők, Szerelmi lecke, Női álmok, Egy nyári éj mosolya. A legsajátosabb mégis az, ahogy Bergman stílustól, műfajtól függetlenül, sőt gyakran annak ellenében végül is ugyanarról beszél: a démonainkkal szembeni kiszolgáltatottságunkról. Ördög és pokol uralja a Bergman-filmek világát.  – Gelencsér Gábor írása a korai Bergman-filmekről, Pápai Zsolt Bergman/Altman tükörportréja.


MILOŠ FORMAN
Miloš Forman több interjúban is elmeséli az éjszakai Prágában történt véletlen találkozóját  a kietlen utcákon, bőrönddel kószáló lánnyal, akinek „esete”  fogalmazódik majd meg az Egy szöszi szerelme című film forgatókönyvében. A Jana Brejchovától nemrég elvált Forman a Všehrdova utcában autózva, a Nemzeti Színház mögött pillantja meg a lányt, aki, miután a rendezőnek sikerült megnyernie bizalmát, elmondja neki, hogy valójában azért utazott a fővárosba, hogy találkozzon azzal fiúval, akit még odahaza, Varnsdorfban ismert meg, s akivel az együtt töltött éjszaka után abban állapodtak meg, hogy a lány majd meglátogatja Prágában. De most valahogy nem találja a megadott címet.

A hajnalig tartó kocsikázás során Forman azt is megtudta, hogy ez a bizonyos Varnsdorf a textilgyárak városa, a nyugati cseh határ mentén, ahonnan a német kisebbséget kiűzték a háború után, s ezért a lányok jelentős számbeli fölényben vannak a fiúkkal szemben. A filmrendező találkozott a (valóságos) élettel - mondhatnák a bulvárlapok stílusában, s valószínű, hogy ezen lapok „sztorija” lett volna belőle, ha éppen nem Formanról van szó, aki ebből az „éjszakai kaland” élményéből talán legkedveltebb, legvidámabb filmjét alkotja meg,
- Zalán Vince Forman-portréjának 3. része.