Van két percem a szünetben azon töprengeni, hogyan hasznosítsam olümposzi tudás-előnyömet!? Nyerhetnék a tipp-mixen? Fogadjak valakivel? Súgjam meg az eredményt ellenségemnek? Az amcsik egyre több hárompontos kosarat dobnak. Küldjek sms-t az athéni stúdióba zavarkeltés céljából? És még ők morognak a görögök szervezési slamposságai miatt?
         

augusztus 28-29. szombat, vasárnap. a játékok vége

Eleve úgy döntöttem, hogy az olimpia fedőnevű gigantikus nyári média-játékok értékelését meghagyom az ún. szakértőknek. Szerintem, a görögök kisebb bakikkal tarkítva, kitettek magukért. A versenyzők úgyszintén. Nekünk, magyaroknak aranyunk, ezüstünk, mint a pelyva. A nemzeti büszkeség + a jutalmak feledtetni fogják doppingos buktáinkat. Már rigmusok, viccek születnek a vizelet-visszatartás poénjairól, a sajátos bujdoklásokról.             
      
Önvédelmi /azonnal felejtő/ módszerem segítségével semmit se jegyeztem meg a kb. egy millióra tehető tized, század másodpercekből, centiméterekből, kilógrammokból, pontokból, korábbi érmekből, helyezésekből s így a lelki kalapomat se emelgettem a memóriájukkal büszkélkedő riporterek teljesítménye előtt. Sőt. Jól esett hallani /ifjabb/Knézy Jenő kifakadását, miszerint, mostmár véget érhetne az olimpia. A taekwondo küzdelmeket látva, kezdtem helyeselni neki. Itt hölgyek és urak sisakban, bandázssal ellátva rúgják előlről, hátulról egymást. Kihalt sikátorban vagy távolkeleti filmben ez hatásosnak tünhet. De közönség és pontozóbírák előtt?!Minek a védőöltözék? Pontozzák inkább a kékfoltokat, a váraláfutásos plezurokat. Egyik - másik versenyzőt a pástról egyenesen a traumatológiára vitték: pontozzák a sebészi öltéseket. A birkózóknak legalább láthatóan nincs fülük, az öklözőknek nincs orrcsontjuk, stb... alapon. A kései Parkinson - kórról nem is szólván. 

Figyelem: sok gond van a speciális sportcipőkkel. "Nyomnak?" - sok atléta, kerekes, labdajátékos leveti, újraölti, kötözi, átmasnizza e fontos kellékeket. A fiatal Ozu mester földre helyezett kamerával lesné a problémát. És sokat kihozna a fűzés, csomózás emberi aspektusaiból. 
   
Nem vagyok harcias környezetvédő, ezért nem is értem, miért a flakonok állnak támadásaik egyik kereszttüzében? Ez az egész olimpia műanyagoktól tarkállik: ünneplő dobogóktól a magasugrás lécéig, palánkoktól a hálókig, indító gömböktől a lelátókig, sámliktól a szurkolók felfújt hólyagjaiig, bárhová bármit 'néz az ember', műanyagot lát. Ezt már Fellini is kiszúrta s szarkasztikusan parodizálta az ő Ginger és Fred-jében. Nála még az óriáscsülök is felfújva imbolygott. Művi látványa mű-fényektől tapadósan csillogott. Ő a „televidiotizmus”-t támadta műanyag iránti vonzalmával. Nekünk be kell érnünk a "költségvetési keret" immanens magyarázatával. Végtére is ez egy egyszerhasználatos világverseny. PVC-ből és társaiból. A természetes anyagok használata a gazdagok és az antik elődök kiváltsága. Többen szóvá tették már, hogy a pánhellén ülep sem volt annyival tűrőképesebb, mint a maiaké.      
    
Látvány-szemszögből egy profi, 60 körös motorkerékpárverseny, spéci kameráival, a sebesség, a veszély tolmácsolásával, a váratlan bukásokkal messze felülmúlja ezt az olimpiát. Itt, hogy úgy mondtam, legföljebb az emberi kondicionálás sokfélesége kárpótolhat. Nadia Comaneci óta a kis tornászlányokat idomítják: ne féljenek a szerektől. Egy izompacsirta vágtázónak a léte a légzésén múlik: 100-on egyszer vehet mély lélegzetet. A magasugrók a gravitáció időleges kiiktatásán dolgoznak. A röplabdások szintén, az ő dolgukat a csapat vektorjátéka nehezíti (centiken múlik, hogy valaki mindig jól s odaérjen az adott pontra). S a psziché! Egy nyertes orosz középtávfutó a futam után okádni szokott, szervezete rendre összeomlik: versenyzői pályájának hullámgörbéjét "nem a forma", hanem "a rekreáció" írja elő. Ez szép.

Időközben a mi vízilabdás fiaink, Kemény Dénes csapata, 8:7 arányban legyőzve a szerbeket, felállhatnak a dobogó legmagasabb fokára. A szerbek éppoly tagbaszakadt dúvadak, mint a mi vagány bölényeink. Ütnek, rúgnak, harapnak. A víz forr. A víz alatti fotogén felvételek tanúsítják, mi zajlik odalenn. Szinte egy külön-, brutális sportág. Mindahányan erre a brutalitásra vannak kondicionálva. Most mi győzünk, mert szaknyelven: motiváltabbak vagyunk. A szerbek nyilván a bírák csalásaira hárítják a felelősséget. Most sírnak. A játéknak vége.