A legtöbb rendező egész jó rajzoló, ami a munkával jár - magyarázza Parker. Egy forgatáshoz vagy storyboardot kell készíteni, vagy a lefirkantott elképzelések egyből díszletté alakulnak. „Azonban sok rendező egyáltalán nem tud rajzolni, például Steven Spielberg, aki storyboardból dolgozik, amit valaki az ő instrukciói alapján készít neki. Scorsese pedig pálcikaemberkéiről ismert. Van egy kiállítás az Amerikai Filmintézetben, ahol egy üveg vitrinben két képkocka látható. Az elsőn két pálcikaember áll egymással szemben, a másodikon az egyik a földön fekszi. Ez a Dühöngő bika storyboardja! Wow, gyerünk, Marty!” - meséli ironikusan Parker.
A könyv ott fejezi be a rendező történetét, amikor 2004-ben kitöltötte ötéves elnöklését a Filmintézet (Film Council) élén. Mára éppen három év telt el azóta, hogy Parker leforgatta legutóbbi alkotását, a David Gale életé-t. Ideje nagy részében novellát ír, a Szivató csókja – The Sucker’s Kiss – címmel, továbbra is számos forgatókönyv-egyeztetésen vesz részt, és második feleségétől van egy kisbabája.
A hatvanegy éves rendező úgy érzi, már nincs benne ugyanaz a vágy a filmforgatás után, mint korábban. Továbbá, adódik a kérdés, hogy a Megélhetésért írok és rendezek című most megjelent könyvével vajon végleg felégette maga mögött a hidakat, és ezzel megfosztotta magát attól, hogy Hollywoodban ismét filmet forgasson?
„Amikor befejeztem a könyvet arra kértem David Puttnamet, hogy válasszon ki egy idézetet a borítóra. Azt mondtam neki: mit gondolsz, lehet, hogy néhány rajzzal egy kicsit messzire mentem? Azt felelte: Igen, de mindegy, mert úgysem akarsz megint dolgozni” - mondja mindezt Parker hangosan nevetve. Most legalább úgy tűnik, hogy elégedett az elért eredménnyel.
