filmhu: Miért választottad a Csukcs-félszigetet a filmed helyszínéül? Különleges helynek tartod, vagy éppen azt akartad ezzel hangsúlyozni, hogy a történeted bárhol megeshet?
Aleksei Popogresky: Gyerekkorom óta lenyűgöznek a sarki felfedezők naplói - mindig is elképesztőnek tartottam, ahogyan képesek feldolgozni a tér és az idő szörnyű sivárságát. Ez a történet, amelyben két férfi él és dolgozik teljes elszigeteltségben, lassan alakult ki bennem az évek során. Két nagyjátékfilm után úgy éreztem, készen állok erre a kihívásra. Egyértelmű volt számunkra, hogy egy ilyen filmnél teljesen el kell merülni a valódi környezetben. Rövid kutatás után találtuk meg a Valkarkai sarki állomást, a Csukcs-félsziget a legészakibb csúcsában, szó szerint a világ végén. 2007-ben voltunk ott terepszemlén és beleszeretettünk a helybe. Hazatérve eléggé meglepett, hogy amikor büszkén mutattam a helyet Szergej Puskepalis-nak, a korábbi filmem szereplőjének, csak nézett rám, és kijelentette hogy kilenc éven át élt ott. A szülei ugyanis a Csukcs-szigeti nukleáris üzemben dolgoztak. Így Szergej, aki a filmben egy tapasztalt sarki meteorológust játszik, teljesen jól beilleszkedett a helyi munkások közé . Az volt a munkamódszerünk, hogy a szereplők a forgatás teljes ideje alatt viselik a karakterek ruháit, követik a szokásaikat, élik az életüket, ami nagyon bejött.
filmhu: Valós helyszínen forgattatok vagy épített díszletben?
Aleksei Popogresky: A hely, ahol forgattunk három hónapon át, egy működő meteorológiai állomás. A legközelebbi város öt órányira volt, rendes út nélkül. Az állomás 1932 óta létezik, most öt ember él ott, plusz a közelben lévő katonai radar legénysége (ez is feltűnik a filmben.) Még ennél is titokzatosabb a Köd Állomás, amely 1981 óta áll üresen, és annyira nehezen elérhető, hogy valószínűleg az elmúlt 30 évben csak mi jártunk ott , ugyanis t íz mérföldet kellett egy felfújható csónakkal hajóznunk a Jeges-tengeren, majd felmászni a meredek sziklákon. A helyszín és a természet is annyira lenyűgöző errefelé, hogy gondoskodnunk kellett arról, hogy az általunk épített díszlet nem tehet benne kárt, de így is jónéhány dolgot kellett építeni.
filmhu: Hány fős volt a stáb? Milyen szabályok vannak ilyen nehéz körülmények között?
Aleksei Popogresky: Azokkal forgattam együtt, akikkel a korábbi filmjeimet készítettem, a többiek kiválasztásában két elv vezérelt: a csapatnak önellátónak és mozgékonynak kellett lennie, szóval a stáb tagjai egyszerre több mindenben is jeleskedtek, mint például hegesztés, hajóvezetés vagy vadászat, úgyhogy ezzel a csapattal akár az Északi-sarkot is el tudnánk foglalni. Ezen a helyen a jegesmedvék az élet természetes velejárói, így az volt a szabály, hogy az állomást egyedül senki sem hagyhatja el, de mivel az első két hónapban nem láttunk medvét, ezért kezdtük kicsit lazábban venni, így aztán szeptemberben például pont nekem volt egy rémísztő találkozásom egy medvével szemtől szemben.
filmhu: Hogyan választottad ki a főszereplőidet?
Aleksei Popogresky: Ahogy említettem már, Szergej Puskepalis-szal ez a második munkám, akivel a fián keresztül találkoztam, ő szerepelt ugyanis a Koktebel című filmemben. Szergej egyébként színházi rendező, és jelenleg a művészeti vezetője Oroszország legrégebbi színházának Jaroszlavban. Az Egyszerű dolgok volt az első filmszerepe, és számos díjat kapott az alulfizetett aneszteziológus megformálásáért. Szergej mellé kerestem a második színészt, hiszen ne feledjük, összesen ketten vannak az egész filmben! Egy hónappal az indulás előtt ért véget a casting: Grigorij Dobrygin egy vizsgaelőadásról készült videón láttam először. Másodéves a színésziskolában, nem volt tapasztalata a filmezésben, így nem is volt zökkenőmentes vele a munka, de mégis éreztem benne az erőt. Nagy meglepetésemre kiderült róla, hogy Kamcsatkában született. Akármilyen kemény volt egy forgatási nap, Grigorij dolgozott hősiesen, megcsinált huszonöt felvételt vagy egy huszonhárom órás forgatási napot. Minden úgy történt, ahogy a filmben látod, megmártózott a Jeges-tengerben, mászta a sziklákat. Grigorij hatalmas tehetség, örülök, hogy elindult a karrierje, és nem is voltam féltékeny, amikor később akcióhős lett Timur Bekmambetov filmjében.
filmhu: Pavel Kostomarov operatőr főként a dokumentumfilmekben jeleskedett eddig. Milyen dokumentumfilmes eszközöket használtatok a forgatás során?
Aleksei Popogresky: Amellett, hogy kiváló operatőr, Pavel dokumentumfilm rendező is. Az Egyszerű dolgok forgatása idején kézi kamerát használtunk, hiszen az utcán és valódi helyszíneken forgattunk, ez az új történet azonban teljesen más megközelítést diktált, sokkal több nagylátószöget használtunk, hogy az ember és a hatalmas természet kapcsolatát bemutassuk.
filmhu: Kapcsolódik a történet valahogyan napjainkhoz? Vagy ez egy időn kívüli történet?
Aleksei Popogresky: Én írom a forgatókönyvet is, ami számomra a filmezés legfájdalmasabb szakasza, szó szerint évekig tart kidolgozni egy történetet, a főszereplő az életem része lesz . Vagy fordítva, bizonyos személyiségjegyeim önálló életre kelnek és szereplőkké lesznek. Sohasem törekszem parabolára, de amikor a film találkozik a közönséggel, akkor túlnő konkrét időn és helyen, és valami egyetemest és személyes mond el. Ilyenkor akkor úgy érzem, a küldetésem sikeres volt.
