Amerikában évtizedek óta zajlik az egzotikus állattartók és állatvédők csatája. Megfelelő törvény hiányában a tehetősebb emberek néhány ezer dollárért tigrisekkel, oroszlánokkal és más nagymacskákkal tudják körülvenni magukat, amiket magánállatkertekben mutogatnak a fizető közönségnek. A puha kiscicák és felnőtt nagymacskák simogatásában óriási pénz van: nőket, férfiakat, kicsiket és nagyokat is megbabonázza a gyönyörű állat közelsége, a gazdáikról nem is beszélve, akik az birtoklásukért mindenféle mocskos üzletre is hajlandóak, függnek tőlük. A kontinensen nagyjából 8000-10000 nagymacskát tartanak így fogva, de a kereskedés kiterjed krokodilokra, majmokra, elefántokra és más állatokra is.
A kapzsi macskatartók egyik díszpéldánya Joe Exotic, a Tiger King főhőse, aki jóval több egy nagyravágyó üzletembernél. Egy vérbeli oklahomai redneck, emellett nyíltan homoszexuális és poligám, methfüggő, hidrogénszőke Bundesliga-hajjal, pornóbajusszal már önmagában feltűnő jelenség, de imád is szerepelni, mindegy, hogy lejárató kampányt, zenei videót (mert önjelölt country-zenész is) vagy éppen valóságshow-t forgat. Joe-t a személyisége miatt sokan gyűlölik, de legalább annyian szeretik is: 2016-ban független jelöltként még az elnöki, majd kormányzói versenybe is beszállt, sikertelenül.
Joe Exotic
Joe tehát arcátlanul hazudik, csal és rajongásával kihasználja a szerencsétlen állatokat. Ő volna a tökéletes antihős? A dokusorozat okosabb annál, minthogy Joe-val csupa szent és sérthetetlen embert állítson szembe. Több ellensége akad, de a legnagyobb nemezise az elszánt állatvédő, Carole Baskin, aki maga sem egy egyszerű figura.
A nő évek óta a nagymacskák védőszentjeként tevékenykedik, többszáz hektárnyi parkjában a gengszterek kezei közül kimentett állatokat lehet belépőjeggyel meglátogatni, kicsit kulturáltabb körülmények között, de hasonlóképpen, mint Joe piszkos kis állatkertjében. Látszólag sértetlenül pattannak le róla a férfi fokozódó támadásai, de ahogy egyre jobban kibomlik az ő története is, többször tényleg felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon ki itt az igazi bűnöző – Joe és üzlettársai, vagy a hisztérikusan nevető, álszent, bolond macskás nő az, aki a főgonosz szerepét játssza.
Carole Baskin és a férje
És amikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk róluk és a köztük lévő konfliktusról, jön még egy rakás újabb fordulat, szerelmi sokszögek, eltűnt férjek, eltűnt milliók, összeomló producer, gyújtogatás és a nagy finálé, ahonnan az egész történet elindul: Joe emberölési kísérletre való felbújtásért börtönben ül és telefonban kommentálja végig az eseményeket.
A férfi életszemléletében tényleg nem létezik olyan, hogy rossz sajtó, valószínűleg kitörő örömmel fogadná azt is, hogy az egész világ hirtelen rácsodálkozott a sztorijára, de a rendezőkkel készült interjúból kiderül, hogy a koronavírus miatt épp egy olyan börtönben ül, ahol nem lehet telefonálni, vagyis a szenzációhajhász férfinak fogalma sincs arról, hogy mindenki róla beszél. Ellenben tippjei már vannak arra, hogy ki játszhatná őt egy hollywoodi adaptációban. Joe (egyelőre) elvesztette a szabadságát, de az igazi vesztesei a történetnek azok a szerencsétlen állatok, akik eszközként vannak használva néhány őrült ember játszmáiban.
A Tiger King újra bebizonyította, hogy mindig van hova fokozni az emberi kapzsiságot, Amerika pedig még sokkal őrültebb hely, mint ahogy eddig gondoltuk. A hét rész kicsit eltereli a figyelmünket a jelenlegi helyzetről, és megmutatja, hogy vannak azért annál abszurdabb dolgok a világban, mint maszkban mászkálni az utcán vagy naponta lefertőtleníteni otthon a kilincseket.
