Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Egészen elképesztő hullámvasutas utazáson veszek részt tulajdonképpen egy éve: szeptember óta még inkább felgyorsult minden, az utóbbi négy hónapban pedig olyan fordulatszámra kapcsolt minden, hogy sokszor nekem kellett a saját életem után futni. November vége óta nincs megállás – és korántsem panaszkodásból mondom, mert mindenkinek kívánok ilyen felfokozott hónapokat; viszont ennek megfelelni nagy feladat volt. Nem volt időm eldönteni sokszor, mire mennyi energia kell, mi számít és mi az, ami nem.
Ehhez képest amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a járvánnyal minden filmes munka és rendezvény (például külföldi filmfesztiválok) le fog állni, nagyon beteg lettem, így az első két hetet karanténban töltöttem. Azt sokat hallottam, hogy a színész az nem beteg, a betegség tehetségtelenség, ezt mondta nekünk egy tanár az egyetemen. Ez persze egy humoros túlzás volt. De én tényleg akkor engedtem meg magamnak a betegséget, mint szerintem sok színész is, amikor tudtam, hogy minden leáll, amikor szabad. Bármennyire is furcsa, ez a kényszerpihenő nekem jó pillanatban jött, magamtól biztosan nem vettem volna ki két hét szabadságot. Hát most megkaptam. Nagyon furcsa helyzet volt ebben a rossz dologban egy-két hétre megkönnyebbülni.
Aztán jött persze a felismerés. Aggódás a szeretteimért, barátokért, a szakmámért. Camille, az Emmy-díjátadó executive directora mondta, hogy egy évem van arra, hogy kihasználjam a díjam adta lehetőségeket; ez nem azt jelenti, hogy utána nem lesz semmi, de a kapcsolatokat most érdemes megkötni, hiszen a nemzetközi filmvilág szeme most van igazán rajtam, friss Emmy-díjasként egy évig kiemelten. Akkor még nem tudtuk, hogy az én egy évem három hónap lesz csak.
Gera Marina és Szász Attila az Emmy-díjjal (fotó: MTI/Mónus Márton)
Megszoktam hogy nehezített pályán vagyok: amikor végeztem az egyetemen, leállt a magyar filmgyártás a válság miatt. Most itt a járvány, életem szakmailag eddigi legfontosabb évében, ezzel is meg kell birkózni. És csak remélni tudom, hogy ennyi csak a probléma, a szeretteim egészségéért jobban aggódom. Az itthon és magammal töltött idő felismeréseket is hozott, és új célokat. Nem nyalogathatom a sebeim már, ez az időszak kiántott a korábbi rosszból. Nagyon rossz is ért az Emmy-jelölésem óta, annak a megoldása a járvány miatt biztosan sokat fog csúszni.
És most megpróbálom megcsinálni azt, amit az elmúlt hónapokban nem sikerült, hogy a történtek fájdalma és veszteségei ne legyenek az életem mindennapos részei. Azon vagyok, hogy a külföldről és itthonról engem megtaláló filmesekkel szövetségben jó dolgokban tudjak majd részt venni, és jó embereket mutassak be egymásnak, akár tőlem független munkák reményében is. Most összekötöm az engem megkereső külföldi filmeseket magyar filmesekkel. Össze kell fogni, és ehhez most én is hozzá tudok járulni, ahogy korábban nem.
Az online világba való átrendeződésben van valami nagyon jó is, hogy nem kell külföldre utazzak, így nem kell pénzt költsek. Akik eddig ragaszkodtak a személyes találkozáshoz, most az online tér is megfelel számukra, így kelet-európai színészként nincs most az a bődületesen frusztráló dolog, hogyan tartsam én és a családom a lépést a lehetőségekkel.
Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot? Fertőtleníted a kilincset, miután hazatértél?
Három hétig nem voltam az utcán. Ennek oka a két hét betegség volt, de még ráhúztam egy hetet, féltettem másokat, nehogy fertőzzek. Ha nem is koronavírust, de nem szerettem volna bármit átadni ebben az időszakban. Egy nagyon kicsi lakásban lakunk a párommal, a járvány miatt nem tudtunk átköltözni a nagyba, így egy légtérben vagyunk. Szerencsére van egy nagyon jó kis teraszunk, azt neveztem ki dolgozószobámnak, az idő nagy részét ott töltöm.
Most már a közösségi tetőteraszra is kimerészkedem, és ha kell, majd vásárolok védőfelszerelésben. Mindent fertőtlenítek, a kilincseket rendszeresen. Leszoktam róla hogy a barátaimnak folyamatosan küldjem figyelmeztetésül az aktuális járványügyi adatokat, mert szerintem már elegük van belőle, nélkülem is mindent betartanak, de tény, hogy harcos voltam az elején. Nem félek, de féltek másokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Három konkrét nemzetközi filmmel kerestek meg. Ebből kettő nyáron forgott volna, egy pedig itthon forgó, de külföldi produkció – különböző szakaszokban voltak ezek, mire beütött a járvány. Hogy ezek elmaradnak-e végleg? Azt nem lehet tudni szerintem, mindenesetre nyáron biztosan nem forognak. Elmaradtak külföldi filmfesztiválok, ahova hívtak, na és a bemutatkozások, találkozók amikkel megkerestek.
Meglepő módon könnyen elengedtem a filmes munkák lehetőségét nyárra. Azért, mert mindig próbálok hosszútávon gondolkodni, és a fejemben már kirajzolódott egy sokkal rosszabb forgatókönyv is annál, hogy most nyáron nem forgatok. Arra tettem fel az elmúlt öt évem, hogy kiszállva a színházi rendszerből megpróbáljak filmben bizonyítani, és hogy valahogy felrakjam magam a magyar és a nemzetközi filmes térképre. Elég kockázatos dolog volt nem a színházból élni, ami itthon inkább adott a színészeknek.
Most inkább azzal törődök, hogyan ne veszítsem el hosszabb távon azokat a lehetőségeket, amik eljöttek nekem. Azonnal felmértem, hogy ez a tét, korántsem csak a nyári, eltolódott munkák. A jövő a legfontosabb, a megkeresések, az érdeklődés. Valahogy megoldom ezt, bár az kevésbé segít a helyzetemen, hogy igen komoly költségekkel járt számomra az Emmy, a pénz amit elköltöttem, most nagyon jól jönne.
Szerintem sok filmes kiegyezne vele, ahogy én is, hogy jó hát akkor most nem forgat, ha látná, mennyi ideig tart ez, és lehetne tudni, hogy relatíve nem olyan sokáig. Annak kell szerintem borzasztóan szurkolni, hogy hosszútávon minél kevesebb veszteséggel ússza meg a filmes szakma. Azaz például a járvány után minél előbb jöjjenek vissza a külföldi produkciók, ami annyi filmes megélhetését biztosítja a magyar filmek mellett, és nekünk színészeknek is plusz lehetőséget ad. Kiegyezem a sorssal, ha ez most nyár végéig lecseng.
Szurkolok a félbemaradt forgatásoknak is, például Madarász Istinek, akinek le kellett állnia, hogy minél előbb be tudja fejezni a filmjét. Láttam a forgatáson egy-két jelenetet, marha jól nézett ki.
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Az elmondottak mellett annak is szorítok, hogy amíg a járvány tart, mindenki valahogy meg tudja oldani a napi szintű megélhetését. Amikor az ember azon aggódik mi lesz a jövő hónapban, ha elfogy a tartaléka, már akinek volt, szerintem nehéz kreatívnak lenni. Biztató, hogy sok intézkedés van, ami segíthet most, a Filmintézet is reagált a filmesek gyors megsegítésére. Többen mondták nekem is, hogy most van idő olyan filmterv megírására, anyaggyűjtésre, amire eddig nem volt. Kíváncsi vagyok, hogy a karanténlét, a bizonytalanság, az aggódás a szeretteink miatt, a vírus kit hogyan ihlet majd meg.
Gera Marina az Örök tél forgatásán
Mire használod fel a felszabadult időt? Mit olvasol, nézel?
Arra, hogy az említett kapcsolatokat, megbeszéléseket online térben folytassam. Azt látom, hogy ezek mind folynak, annak a reményében hogy majd újra beindul a magyar és külföldi filmgyártás a járvány után, tehát nem állt meg az életem, sőt kiélezettebb, mint eddig. Biztos jövőt, időt senki sem tud, de most van sok minden, amiért tehetek. Úgy tekintek erre, mint ahogy azok a külföldi filmesek, akik keresnek, hogy tartsuk a kapcsolatot, ők készülnek, várnak, várakoznak, előkészítenek. Az angol producerem, aki egy éve keresett meg, elég sok mindennel megbízott, most én képviselem itthon őt is. Közösen agyalunk is, és közösen próbáljuk másokat bevonva a különböző fázisban lévő ötletekhez, anyagokhoz a megfelelő társakat megtalálni. Hálás vagyok, hogy így bevon az alkotó folyamatokba, inspiráló, akárhogyan is alakul majd.
Neki olvasok el egy magyar könyvet is egy angol mellett, bepótoltam a The Morning Show-t, elkezdtem a Netflix Tiger King doksiját, felfedeztem a Mellékhatás című új magyar sorozatot is, nagyon ajánlom! A szabadidőmben a barátokkal, szeretteimmel beszélek online, és eldöntöttem, hogy segítséggel kötöm össze a kintlétemet. Most jelentkeztem a kerületben önkéntes segítségnyújtásra. Így ha lesz kinek bevásárolni, gyógyszert vinni, biciklivel megyek, az lesz az én kinti sportom.
A cikksorozat korábbi részei:
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
