A járványhelyzet mennyire nehezítette meg az utazást Cannes-ba és vissza?
Nem volt nehéz, mert Magyarországot mindenféle nehezítés nélkül el lehetett hagyni, Franciaországban pedig belépéskor a nyári szabályozás volt érvényben, vagyis bárki jöhetett az EU országaiból. Pár nappal később szigorítottak, nagy mázlink volt, csütörtökön az utolsó vetítésnek fél kilenckor lett vége, és éjféltől jöttek az új szabályozások. Gyakorlatilag lezárták az országot. Ha lettek volna még programok Cannes-ban, azokat már nem lehetett volna megtartani. Másnap mentünk a reptérre, az országot ebben a helyzetben is könnyű volt elhagyni.
Kint voltatok a nizzai terrortámadás napján?
Igen. A Cinéfondation utáni napon történt, a cannes-i fesztivál is reagált rá, az esti gálavetítést egy perces néma csend előzte meg.
A májusra tervezett cannes-i fesztivál elmaradt. Erre az őszi minifesztiválra két szekciót hoztak át a tavaszi kínálatból. A rövidfilmes versenyprogramot és a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondationt, amibe az Agapét is beválogatták. Ezeken kívül még milyen vetítések voltak?
Igen, ezt a két szekciót tartották meg, és a zsűri a végén díjakat is osztott. Esténként, versenyen kívül egy-egy nagyjátékfilmet vetítettek le, ezekre a gálavetítésekre is hivatalosak voltunk.
Obbágy Máté Beleznai Márk, Kőváry Dániel és Barna Máté a cannes-i fesztiválpalota előtt
A fesztivál ideje alatt milyen korlátozások voltak érvényben?
Kilenc után kijárási tilalom volt. Úgy kellett intézni a vetítéseket, hogy kilenc előtt véget érjenek, és mindenki időben visszaérjen a szállásra. Kilenc után gyakorlatilag be voltunk zárva a hotelbe, nem mehettünk ki az utcára, ebből a szempontból is izgalmas volt a fesztivál.
Mivel ütöttétek el az időt kilenc után? Lementettek a hotel bárjába? Vagy ültél a szobádban?
Nyilván ha egy fesztiválon egy hotelbe összeterelik különböző filmes iskolák tanulóit, a filmjeik stábtagjait, illetve a rövidfilmes versenybe meghívott alkotókat, akkor abból kialakul valami. Gerilla módon egymás erkélyén találkoztunk és ittunk pár sört, lementünk a bárba, a belső kertbe. Spontán összejövetelek alakultak ki.
Születtek olyan ismeretségek, melyek a fesztivál után is megmaradhatnak?
Nyitott és kedves emberek voltak, mindenki nagyon kíváncsi volt a másikra. Olyan mély ismeretségek nem születtek, hogy már meg is beszéltük, hogy jövőre forgatunk valamit. Ennek gátat szabott, hogy a nap 90 százaléka be volt táblázva vetítésekkel, korán kellett kelni, korán kellett visszaérni a hotelbe, ezeken a gerilla-összejöveteleken volt alkalmunk ismerkedni a másikkal. Három nap arra volt elég, hogy mindenkivel tudtam pár értelmes mondatot váltani. Azóta van egy Facebook-csoportunk, és ott beszélgetünk. Remélhetőleg megmarad ez a kapcsolat.
Este kilenc után / Fotó: Barna Máté
Milyen álmokkal, elvárásokkal mentél ki Cannes-ba?
Már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy bekerültem a fesztiválra. Sokáig ültem ezen az információn, nem tudtam, hogy egyáltalán megtartják-e az idei Cannes-t. Amikor aztán bejelentették, hogy ősszel lesz egy kisebb fesztivál, azon izgultam, hogy vajon azt is lefújják-e, mint a tavaszit. Nagy elvárásaim nem voltak, már attól boldog voltam, hogy egyáltalán megtartják a fesztivált. Nem úgy mentem oda, hogy díjakat kell nyernem, és a többiekkel beszélgetve kiderült, hogy ők is ugyanezt gondolták, már annak iszonyúan örültek, hogy megrendezték a fesztivált és ott lehetnek. A díjátadón azért mocorogtam a székemben és izgultam, hátha a mi filmünk is elhangzik a győztesek között. Ott elkapott az érzés, hogy hátha mi is nyerünk, de a legnagyobb elvárásom teljesült azzal, hogy kimehettünk és találkozhattunk a többi film készítőivel.
Minden sarkon egy sztár, pörgés, csillogás, exkluzív bulik jachtokon, luxusvillák tengerre néző erkélyein. Ez a kép alakult ki a cannes-i fesztiválról. Ehhez képest mit tapasztaltál?
Minden sarkon arcmaszkos helyiek, egymástól tisztes távolságra napozó strandolók, és ahogy már említettem: kijárási tilalom, spontán összejövetelek építkezésre néző hotelszobák erkélyein.
Az Agapé premierjéről milyen emlékeid vannak?
A kijárási tilalom miatt minden vetítést két órával előrébb hoztak az eredeti tervhez képest, és a Cinéfondation 17 rövidfilmjét egy nap alatt nyomták le. Hosszú nap volt, főleg úgy, hogy ezek olyan alkotások, melyek elvárják a néző figyelmét, és a Cinéfondationban tágan van értelmezve a rövidfilm fogalma, voltak fél óránál hosszabbak is. Az Agapé volt a legelső film, reggel fél kilenckor vetítették le. Előző este nyilván megittunk pár pohár bort, ezért, és az egész napos utazás miatt egy kissé fáradtan érkeztünk meg a vetítésre. Mondjuk én a borozás nélkül is fáradt lettem volna, reggel 8:30-kor még semmire nem tudok koncentrálni. Mindenesetre örültem annak, hogy mi voltunk az elsők, mert így lenyugodtam, és jobban tudtam koncentrálni a többi filmre. Néhány nappal a vetítés előtt jött az email, hogy mégsem kell a rendezőknek beszélniük a filmjeik előtt, így végigültem a két-három órás blokkokat, és a szünetekben tudtunk beszélgetni arról, leginkább a többi alkotóval, hogy mit láttunk.
Beleznai Márk
Milyen visszajelzéseket kaptál?
A hangulat alapvetően olyan volt, hogy mindenki dicsérte a másik filmjét. Én is kaptam sok dicséretet, és azt éreztem, hogy őszintén úgy is gondolják. Általában a színészvezetést emelték ki, hogy nagyon természetesen játszanak a színészek. Végignézve a rövidfilmeket, sok hasonlóságot fedeztem fel a világ fiatal filmkészítőinek hozzáállásában. Egy-két kivételtől eltekintve visszafogott történetmesélés és személyes hangvétel jellemző a munkáikra. Emiatt is történhetett az, hogy könnyedén rá tudtunk kapcsolódni egymás filmjeire.
Jósolsz a kedvünkért? A Cinéfondationra meghívott rendezők közül kiben érezted zt, hogy nagy nemzetközi karrier előtt áll, és öt-tíz év múlva sokat fogjuk emlegetni a nevét?
A vetítések után tippelőset játszottunk, hogy ki fog nyerni. Számomra az abszolút kedvenc a Keff művésznéven alkotó srác filmje, a 45 perces Taipei Suicide Story volt. Bármibe le mertem volna fogadni, hogy nyer egy díjat. Elképesztő magabiztos szakmai tudás és nagyon egyedi vízió metszéspontja a film a tajvani új hullám szellemében. Nem lepődnék meg, ha a kicsit tengődő tajvani film reneszánszának egyik fontos rendezője válna belőle. Magával ragadó, őszinte és emberien esendő története volt az izraeli Neurim című filmnek, amit Shaylee Atary rendezett és a főszerepet is ő játssza, biztosan hallunk még róla. A díjazottak közül a legkiemelkedőbb alkotás számomra Elsa Rosengren I Want To Return Return Return című filmje, ami valahol a dokumentum és a fikció határán egyensúlyozva mutat be hétköznapi helyzeteket Berlin Kreuzberg negyedéből, statikus, objektív szemlélődésre sarkalló képekkel, iszonyú izgalmas film!
Shaylee Atary (felső sor, balról a negyedik), Elsa Rosengren (felső sor, jobbról az első), Beleznai Márk (felső sor, jobbról az ötödik), Keff nem tudott eljönni a fesztiválra
Izgalmas lesz ezt öt-tíz év múlva visszaolvasni, hogy hol tartanak az általad említed rendezők! Az egyik fotón az látszódik, hogy freeSZFE maszkban álltok a cannes-i fesztiválpalota előtt. A maszkra érkeztek reakciók?
A rendezők között voltak ketten-hárman, akik felismerték, és mondták, hogy hallottak róla vagy hogy az egyetemükön is ki van rakva egy támogató felhívás a falra. Meglepődtem, és nagyon örültem annak, ha valaki felismerte. Általában a régiónkból származó, kelet-európai emberek voltak vele tisztában. Sokan mások pedig megkérdezték, hogy mi ez, és akkor mi elmondtuk.
Elolvastam veled pár interjút, azok alapján arra tippeltem, az a típus vagy, aki még mindig az érettségi öltönyét veszi fel fontos alkalmakon.
Igen, ráhibáztál, ha muszáj volt, azt viseltem esküvőkön, temetéseken. A fesztivál kedvéért viszont beruháztam egy újra. Nőttem, változott az alakom, már nem volt az igazi. Most már azt hiszem, nem kell több öltönyt vennem az életben.
Obbágy Máté, Kőváry Dániel, Beleznai Márk, Barna Máté
Kikkel mentél ki Cannes-ba?
Négyen voltunk kint, Barna Máté operatőr és Kőváry Dániel vágó, akik a METU-s évfolyamtársak voltak, illetve Obbágy Máté zeneszerző. Az eredeti terv szerint Gryllus Dorka és Kenéz Ágoston is jött volna. Dorka az utolsó hónapban volt októberben, azóta meg is született a gyereke, Ágoston pedig egyéb személyes okokból nem tudott jelen lenni.
Fizeti a Filmintézet a kint tartózkodást, vagy saját zsebből ment?
Mivel a Budapesti Metropolitan Egyetemen készült a film, ők pályáztak az NFI-hez, és utólag fizethetik ki a költséget, ha kedvezően bírálják el a pályázatot. Egyelőre saját zsebből ment.
Ha kiderül, hogy a saját pénzedből finanszíroztad, akkor is megérte elmenni Cannes-ba?
Mindenképpen. Még úgy is érdemes lett volna pénzt áldozni az utazásra, ha csak nyaralásnak fogjuk fel. Részt venni a cannes-i fesztiválon pedig annál is fontosabb és tartalmasabb program. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a fesztivál állta az étkezést és a szállás egy részét is. Kétlem, hogy elutasítanák a pályázatunk, de történjék bárhogy is, megérte elutazni. Ez egy teljesen szürreális év, és állati elégedett vagyok, hogy sikerült megszerveznünk és kijutnunk.
Mozigépészként dolgozol a Cirko-Gejzírben, a kisfilmedben szerepel is a mozi. A bezárás előtt a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre kísérőfilmjeként vetítettétek az Agapét. Ez a te ötleted volt?
A mozivezető ötlete volt. Azt mondták, hogy szívesen berakják egy nagyjátékfilm elé, és együtt kitaláltuk, melyikhez. Később a Roy Andersson-film előtt is ment.
Kezelted már a jegyet a saját filmedre?
Igen, meg vetítettem is, csomószor.
Obbágy Máté, Beleznai Márk és Kőváry Dániel este kilenc előtt Cannes-ban / Fotó: Barna Máté
Sok interjú készült veled a cannes-i meghívás óta. Felismernek a mozinézők?
Előfordult párszor. Elsősorban a törzsvendégek jöttek oda hozzám, hogy „azta, nem is tudtam, hogy rendező vagy”. Vagy ha tudták, akkor is meglepődtek Cannes miatt. És vannak azok az emberek, akiket akkor látok először, és gratulálnak a filmhez, vagy valamilyen módon jelzik, hogy tudják, hogy én rendeztem.
Kezeled a jegyet, aztán a vetítés után átfordul az egész közönségtalálkozóba: odamennek hozzád az emberek, elmondják a véleményüket a filmedről. Ez gyakran megtörtént?
Nem sűrűn, de előfordult. A közönség nagy része nem tudja, hogy én csináltam. Aki tudja, az szokott mondani valamit utána.
Ötszáz bérlet megvásárlására ösztönzitek a közönséget a mozi bizonytalan jövője miatt. A helyzetet alighanem csak rontotta, hogy be kellett zárni. A csőd szélén áll a Cirko-Gejzír?
Ahogy a többi mozit, úgy a Cirkót is rosszul érintette a járványhelyzet. Az újranyitás után nem állt vissza a régi nézőszám, és most a bezárás csak még bizonytalanabbá tette a jövőt. Akinek fontos a Cirko, azt arra kérem, hogy támogasson minket. Egyedül a nézők támogatásától függ, hogy fennmarad-e a Cirko. 500 bérletet kell eladnunk ahhoz, hogy túlélhesse a mozi, ezeket az újranyitást követően lehet majd felhasználni fél vagy egy évig. Kisebb adományokat is tudunk fogadni.
Az Agapé a Budapesti Metropolitan Egyetem - Képalkotás BA Mozgóképkultúra és média szakirányán készült.
