Tóth Orsi filmhu: Ezek szerint a következő filmedet másképp fogod elkészíteni, mint ahogyan eredetileg tervezted?

M. K.: Nincsenek nagyon kötött, konkrét terveim, hiszen a film egy élőlény, ami folyamatosan változik a készítés folyamán. Szabadnak lenni felháborítóan jó.

Nem könnyű a magyar film dolgaira koncentrálni, amikor a pavilon alatti strandszeleten aktmodelleket fotóznak. Félvér és telt keblű lányok kacagva domborítanak a 16 fokos tengervízben. Cannes nemcsak a szabadon gondolkodó alkotókat, de a szabadon pózolókat is vonzza. Petrányi Viktória nem tartozik közéjük, ellenben szívesen nyilatkozik a Johanna fogadtatásáról.

Petrányi Viktória: Nem nagyon tudtam a közönség reakcióit figyelni, annyira izgultam a vetítés alatt. Szerintem akik szerették, azok nagyon kiemelkedően szerették. A Johanna várhatóan meg fogja osztani az embereket, de a sajtóvetítés utáni első kritikák igazán kedvezőek voltak. Ha abból indulunk ki, hogy 1000 emberből 800 nem szereti a kortárs zenét, és ehhez képest körülbelül 20-30 ember sétált ki a vetítésről, akkor nagyon pozitív volt a film fogadtatása. Délután kettőkor Cannes-ban experimentális operafilmet nézni bátor dolog.

filmhu:Mit szeretnétek ezzel a film itt és most elérni?

P. V.: Nincsenek céljaink. Egyedül abban bízhatunk, hogy minél többen veszik meg forgalmazásra a Johannát. Amit mi megtehettünk érte, azt meg is tettük.

A Johanna kedvező fogadtatása mellett egyes elemzők szerint más jó hírre is számíthatunk, Kenyeres Bálint versenyfilmje, a Before Dawn ugyanis a sajtóvetítést látogatók szerint kiemelkedik a mezőnyből. A rövidfilmes versenyblokk hivatalos vetítése péntek délelőtt lesz, az alkotók addig nem kívánnak nyilatkozni, Kenyeres csupán annyit üzen a filmhu olvasóinak, hogy „vigyázzanak magukra és ne felejtsék el bekenni magukat napolajjal“.

Napsütötte szép napok tanúi vagyunk Cannes-ban. Muhi András és Durst György optimista, akárcsak Zsánosz (János), a marosvásárhelyi illetőségű kerekesszékes koldus, aki sosem panaszkodik, és ha az ember egy pohár viszkit visz neki, mosolyogva csóválja a fejét, és színültig tölti a poharat saját viszkijéből, majd visszanyújtja a feladónak. Úgy tűnik, jó most itt magyarnak lenni.