A Magyar Filmunió „aktivistái” tiszteletjegyeket osztottak az érintetteknek, akik így a legjobb helyről nézhették végig Mundruczó operafilmjét, és csodálhatták meg a vetítés előtt színpadra vonuló alkotókat.
A rendező és a címszereplő mellett a pódiumra szólították Petrányi Viktória írótárs-producert, Bíró Yvette alkotótársat és Tarr Béla producert. Szép csapat, ha lenne még országimázs-központ, azonnal kiplakátoltatnám csoportképükkel az összes szabad magyar falfelületet, viccen kívül. Mundruczó Kornél rövid bevezetőjében elárulta, hogy a film létrejötte elsősorban Tóth Orsi létezésének és lényének köszönhető, hiszen egy valódi Johanna nélkül nem lehet Szent Johanna-feldolgozást (esetünkben feldrogozást) készíteni. Tóth Orsi még órákkal a premier után is hihetetlen intenzitással ragyogott, annyira meghatották őt Kornél szavai és a maga a film, melyet akkor látott először.
Tóth Orsi: Most láttam először a filmet, és nagyon meghatódtam, mert Kornélék szerintem nagyon jót csinálták, és ez igazán jól esett nekem.
Ösztönös munka volt
Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél és Tóth Orsi a
Johanna forgatásán
filmhu: Azért nem láttad, mert most éppen Marokkóban forgatsz?
T. O.: Én mindig a bemutatón látom először Kornél filmjeit. Nem engedi, hogy korábban megnézzem.
filmhu:De hát ez szemétség!
T. O.: Éppen ellenkezőleg: tök jó, hogy így van, mert ez sokkal nagyobb ajándék számomra.
filmhu: A forgatáson sem nézheted a monitort?
T. O.: Nem, semmit nem látok a készülő filmből. A Johannából körülbelül öt percet láthattam korábban, de azt is csak az utószinkron miatt, hang nélkül, kis monitoron.
filmhu: A film eleje teljesen más, mint A 78-as Szent Johannája, ami lényegében a mostani nagyjátékfilm ötletadó elődje.
T. O.: Teljesen más, de szerintem jobb lett így. Így teljes és kerek a film.
filmhu: Tudtad kívülállóként nézni a filmet? Mennyire működött számodra a dolog, mennyire hitted el a történetet?
T. O.: Nem tudtam kívülállóként nézni. Azt hiszem, hogy amikor játszottam, elhittem, és innentől kezdve nagy probléma nem lehet, nincsen mit megkérdőjeleznem.
filmhu: Hogyan esett Kornél nagy bókja, amit egy tömött teremnyi ember előtt kaptál tőle?
T. O.: Nagyon jól esett, attól a pillanattól fogva meg vagyok hatódva...
És tényleg. Orsi ragyog, a magyar pavilon közönsége élénk pezsgésben van. Mészáros Márta váratlanul bejelenti, hogy a lengyel parlament elfogadta a filmtörvényt, Bíró Yvette közelgő könyvbemutatójáról mesél: a könyvhéten dedikálja majd a film ritmusáról szóló értekezését, melyben egy nagy fejezetet szánt Tarr Bélának, aki szintén a pavilonban üldögél. A Johanna nem könnyű film, képileg azonban könnyedén rabul ejti a gyanútlan nézőt, aki laza 80 percet tölthet a magyar egészségügy és komolyzene morális útvesztőjében. Nagy András és Erdély Mátyás operatőr munkája felejthetetlen fény-árnyék játék, Mundruczó nagy biztossággal mozgatja szereplőit a földalatti labirintusban, Tóth Orsi gyógyít és elbukik. 
A komolyzene és az egészségügy morális
útvesztője
A Johanna forgatásán
filmhu: Milyenek voltak az első visszajelzések a vetítés után?
Mundruczó Kornél: Ez a kérdés ilyenkor mindig kétséges, mert természetszerűleg azok az emberek gratulálnak, akiknek tetszett a film. Szerencsére sokan jöttek oda hozzám, és ez jó érzés volt.
filmhu: Mit szóltál a közönség szállingózásának mértékéhez? Ennyi bele van kalkulálva a filmbe?
M. K.: Ez nagyon istenes volt. Fontos leszögezni, hogy egy operafilmről van szó, ami legalább annyira marginális, mint a komolyzene maga. Ez a helyzet a műfajra nézve megalázó, számomra azonban hatalmas kihívás. Ehhez képest rettentő kevesen mentek el. Azt gondolom, nagyon jól ment a mai vetítés.
filmhu: Tavaly nyáron eredetlieg a Deltát szeretted volna forgatni, anyagi és egyéb nehézségek miatt azonban végül Johanna történetét bontottad ki. Kis túlzással mondhatjuk, hogy ez egy véletlen film. Segített ez a munkában?
M. K.: Nagyon ösztönös munka volt, nem rágtam előre a történetet éveken át, de az első pillanattól kezdve tartom azt, hogy filmkészítést egyedül filmkészítés közben lehet tanulni. Életem eddigi legfontosabb tapasztalása volt ez a film, nagyon sokat tanultam készítése közben. Számomra ismeretlen műfajban kellett dolgoznom, ráadásul zenére rendeztem, tehát nem variálhattam a történettel, nem vághattam a végét az elejére. Egy nagyon kötött formán belül kell valami átütőt produkálni. Ez a munkafolyamat meggyőzőtt arról, hogy szabad és kell is így dolgozni.
filmhu: Ezek szerint a következő filmedet másképp fogod elkészíteni, mint ahogyan eredetileg tervezted?
Experimentális operafilm délután
Tóth Orsi
M. K.: Nincsenek nagyon kötött, konkrét terveim, hiszen a film egy élőlény, ami folyamatosan változik a készítés folyamán. Szabadnak lenni felháborítóan jó.
Nem könnyű a magyar film dolgaira koncentrálni, amikor a pavilon alatti strandszeleten aktmodelleket fotóznak. Félvér és telt keblű lányok kacagva domborítanak a 16 fokos tengervízben. Cannes nemcsak a szabadon gondolkodó alkotókat, de a szabadon pózolókat is vonzza. Petrányi Viktória nem tartozik közéjük, ellenben szívesen nyilatkozik a Johanna fogadtatásáról.
Petrányi Viktória: Nem nagyon tudtam a közönség reakcióit figyelni, annyira izgultam a vetítés alatt. Szerintem akik szerették, azok nagyon kiemelkedően szerették. A Johanna várhatóan meg fogja osztani az embereket, de a sajtóvetítés utáni első kritikák igazán kedvezőek voltak. Ha abból indulunk ki, hogy 1000 emberből 800 nem szereti a kortárs zenét, és ehhez képest körülbelül 20-30 ember sétált ki a vetítésről, akkor nagyon pozitív volt a film fogadtatása. Délután kettőkor Cannes-ban experimentális operafilmet nézni bátor dolog.
filmhu:Mit szeretnétek ezzel a film itt és most elérni?
P. V.: Nincsenek céljaink. Egyedül abban bízhatunk, hogy minél többen veszik meg forgalmazásra a Johannát. Amit mi megtehettünk érte, azt meg is tettük.
A Johanna kedvező fogadtatása mellett egyes elemzők szerint más jó hírre is számíthatunk, Kenyeres Bálint versenyfilmje, a Before Dawn ugyanis a sajtóvetítést látogatók szerint kiemelkedik a mezőnyből. A rövidfilmes versenyblokk hivatalos vetítése péntek délelőtt lesz, az alkotók addig nem kívánnak nyilatkozni, Kenyeres csupán annyit üzen a filmhu olvasóinak, hogy „vigyázzanak magukra és ne felejtsék el bekenni magukat napolajjal“.
Napsütötte szép napok tanúi vagyunk Cannes-ban. Muhi András és Durst György optimista, akárcsak Zsánosz (János), a marosvásárhelyi illetőségű kerekesszékes koldus, aki sosem panaszkodik, és ha az ember egy pohár viszkit visz neki, mosolyogva csóválja a fejét, és színültig tölti a poharat saját viszkijéből, majd visszanyújtja a feladónak. Úgy tűnik, jó most itt magyarnak lenni.
