És akkor az első. Hallatszódtak akkoron hitetlenkedő hangok, hogy ez kockázatos, meg nem vígjáték meg negativitás, meg sterilitás, meg mileszmost. Az "magyar szélhámos-thriller" pedig eljöve. S bár mink is azt írtuk "A magyar közönség nem szívesen eszik mást, csak is és kizárólag vígjátékot", ismét beigazolódni látszik (lásd még A nyomozó), hogy ez néha nem teljesen így igaz. 14 048 budapesti néző csak nem dönthet rosszul? Nem is erről van szó. Ebben az eredményben nyilván benne van a a Csak szex és más semmi sikere, amiben pedig ugyanaz volt benne, ami a Kaméleonban a lényeg: a jól megcsinált produkció. Annak idején a Csak szex... nyílt színi tapsot kapott a sajtóvetítésen (!), én ilyenre csak A kis Vuk esetében emlékszem, ugyebár, más előjellel. S habár Goda (és csapata, Divinyi, stb.) munkája alapkövetelménynek kéne lennie, örüljünk, hogy náluk az is. És persze ott vannak a sztárok Kulkától Csányin át Hámoriig, plusz néhány kötelezően bulvárbukéjú hívószó - ezek mind adalékok, de önmagukban nem működtetnek egy produkciót sem. Nem teremtenék meg azt az odavetett félmondatot, ami minden kritikánál és tévéspotnál többet ér, amikor az egyik barát azt mondja a másiknak: "Van ez a film. Állítólag jó."