Bulgakov-láz az orosz tévében

Karácsonykor a Sátánt nézték Moszkvában

Woland szerepében Oleg Basilashvili

A lapok beharangozója szerint akik korábban láttak már részleteket a filmből, minden egyéb dolgukat félretéve 10 napig a tévé előtt szándékoznak ülni, hogy végignézzék a sorozatot. Moszkvában az emberek csaknem 60%-a meg is nézte az első epizódot. Sokan olyan fontos eseménynek tartják a bemutatót, mint nyugaton A Gyűrűk ura filmváltozatát.

Bulgakov 1940-ben fejezte be regényét, amely a 30-as évek Moszkvájában követi nyomon a Sátán ténykedését, illetve párhuzamosan a Jézus-Pilátus történetet Jeruzsálemben. A könyv 16 éven keresztül be volt tiltva Oroszországban, és csak 1966-ban, a nyitottabb Hruscsov-érában jelent meg egy cenzúrázott változat, jóval a szerző halála után. Azóta persze ez lett a legnépszerűbb regényük, minden orosz hallott már róla, ha nem is mindenki olvasta.

A 10 részes tévésorozatot Vladimir Bortko rendezte, és az orosz állami televízió tűzte műsorára. A befejező részt 30-án pénteken láthatják a nézők. A rendező szerint A Mester és Margarita generációk számára testesítte meg a szabadságot Oroszországban: "Friss levegőnek számított a szovjet irodalom halott közegében." Sokak számára pedig az első találkozást jelenthette a Bibliával, amit az ateista kommunista kormány megfosztott a hitelétől.

Bortko filmje Szentpétervárott forgott, mert az ottani építészet jobban emlékeztet a háború előtti előtti Moszkvára, mint a főváros mai arca. A sorozatban speciális effekteket is használtak. Behemót, a Wolandot kísérő gonosz kandúr például háromféle formában jelenik meg a képernyőn, melyeket a végső vágásnál idomítottak egymáshoz: létrehozták komputerrel, valamint egy valódi macska és egy jelmezes színész is megtestesíti a figurát. 

Pilátus (Kirill Lavrov)

Az elátkozott adaptáció

A világirodalom e remekművét többször megpróbálták már filmre vinni, de ezek a kísérletek meghiúsultak, vagy pedig csupán a könyv egy-egy részletére korlátozódtak. Egy lengyel feldolgozásnak csak a bibliai fejezet a tárgya, egy jugoszláv verzió pedig megváltoztatta a legfontosabb figurákat. 1994-ben készült ugyan egy moziváltozat, de sosem vetítették közönség előtt, miután a kópia eltűnt a rendező Jurij Kara otthonából. Később újra felbukkant egy magángyűjteményben, de jogi vita alakult ki a rendező és a producerek között, így azóta se lehetett látni a művet.

A legutóbbi adaptáció 2000-ben kezdett el forogni, de fel kellett függeszteni a munkálatokat, mert az író utóda eladta egy amerikai cégnek a jogokat. Tőlük az orosz televízió vásárolta vissza később.

Bortko az átokról szóló történeteket abszurdnak tartja."Egészen banális oka van, hogy ezt a regényt még sosem filmesítették meg: a szovjet korban az ideológia nem engedte, amikor pedig a rezsim összeomlott, nem volt rá pénz." 

Vladimir Bortko korábban, 1988-ban Bulgakov Kutyaszív című művét már megfilmesítette, és a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla. 2003-ban pedig Dosztojevszkij Félkegyelműjét adaptálta szintén televíziós környezetben.

A Mester és Margarita (Alekszandr Galibin és Anna Kovalcsuk)

A nagy reklámfelhajtás ellenére, ami a tévében és az utcai hirdetőtáblákon is komoly figyelmet terelt a sorozatra, a Bulgakov-rajongók fenntartják az ítélkezés lehetőségét. Egy egyetemi oktató, aki A Mester és Margaritát tanítja a diákoknak, például azért is kíváncsi a fogadtatásra, mert szerinte a fiatalok többsége nem elég felkészült a sorozat alapjául szolgáló regény témájára.

Amikor A Mester és Margarita forgatása elkezdődött, az ortodox egyház attól tartott, hogy a tévésorozat az evangélium olyan változatát mutatná be, amely megsértené és összezavarná a hívőket. Az egyházi vezetőket aggodalommal töltötte el ugyanis, hogy a regény gondolatai esetleg leegyszerűsödnek vagy elvesznek, bizonyos részeket pedig - különösen a nem hívő embereknek - nagyon nehéz lesz majd megmagyarázni.