Mondta el a rendezőnő a filmhunak, majd hozzátette „én azonban egyelőre csak itthon tudom elképzelni, hogy filmeket csináljak. Egyrészt itt már megvannak a barátaim és ismerem azokat, akikkel együtt szeretnék dolgozni, és nekem ez a legfontosabb tényező. Magyar történeteim vannak, amelyeket itthoni helyszíneken és színeszekkel tudok csak megcsinálni. Bár engem elsősorban nem is maguk a történetek érdekelnek, hanem a színeszek és a helyszínek, az arcok és a helyek kisugárzása, amelyek elindítják bennem a későbbi történeteket. Olaszországban ilyen rövid idő alatt még nem találtam meg azokat az arcokat, illetve helyszíneket, amelyek igazán megfogtak volna.”

Kocsis Ágnes január óta ismét itthon, az SZFE-n tanul, jelenleg negyedéves vizsgafilmjét készíti elő. Két osztálytársával, Galambos Attilával és Mátyássy Áronnal azt tervezik, hogy a három, egyenként félórás történetbe kapcsolódási pontokat csempésznek és ezekre fűzik fel a három filmet, mely így esetleg a mozikban is látható lesz. „Ezen kívül nagyjátékfilm tervem is van, mellyel pályáztunk az MMK-nál és a döntést várjuk. A forgatókönyv megjárta a Sundance-t és a mannheimi koprodukciós vásárt is, és már kaptunk pénzt az MTFA-tól előkészítésre. Régóta bennem van ez a történet, és remélem, hogy sikerül megcsinálni.”