Mit csinál egy mikrofonos? - kérdezi az avatatlan olvasó. Hangot rögzít. Hidegben, forróságban végigállja a napi tíz-tizenkét órás forgatást, tudja, mi a jelenet, figyeli a próbát, hogy a legtökéletesebb szögben tarthassa a mikrofont. Ismeri az operatőrt, a trükkjeit, így nem éri meglepetés, mikrofonja mindig a képhatáron marad, a lehető legközelebb a beszélőhöz, de mégsem kerül képbe. Tapintatosan és akkurátusan helyezi fel a színészekre az urh-mikrofont. Figyel arra, hogy csak addig legyen rajtuk, amíg szükséges. Mikrofont szerel, autót vezet, és fölébreszti elalvó főnökét, ha kell. Ideális esetben ilyennek kellene lennie egy mikrofonosnak. Gyuri ilyen volt. Csendes, figyelmes, akihez bárki fordulhatott kérdéssel: mi jön most, ki fog beszélni, egyáltalán, mi a túró történik a forgatáson? Gyuri mindig tudta a választ. A vérében volt a filmezés, ez volt az élete.

Két film között mit csinál egy mikrofonos? Bevásárol, kutyát sétáltat, szereli ősöreg autóját és vár. Vár, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy végre hajnalban kelhessen, összerakhassa a forgatási cuccot, kábeleket forrasszon, telepeket töltsön és időben megjelenjen a forgatáson. Az utóbbi években hosszúra nyúltak a várakozások, az üresjáratok. Ebbe sokan belehaltak, egyikük Gyuri.

Jó lenne elmesélni azoknak, akik nem ismerték, milyen ember volt. Milyen emberek azok, akiknek a neve ott sorjázik a hosszadalmas stáblistákon, akiknek odaadó készenlétét természetesnek veszik a rendezők, akik nélkül nem tudnák megcsinálni a filmjeiket. Gyuri egy volt közülük.

Egy törökországi forgatáson két hét után fordult elő először, hogy a mikrofon képbe került. A stáb megtapsolta. A forgatás végén a profi úszóbajnokokat felvonultató török stáb úszóversenyt rendezett. A hallgatag Gyurika utcahosszal győzött, merthogy vizilabdázóként kezdte. Majd a Filmgyárba került, ez volt a munkahelye, amíg létezett Filmgyár. A szétesés után magányos harcos lett ő is, mint a többi filmcsináló. Talán rosszabbul bírta, mint sok más kollegája. Sosem kért, sosem reklamált, nem háborgott az akadozó kifizetések miatt, zajos elismerésben nem volt része. Csak mindenki tudta, hogy ő a Simon Gyuri, a mindenkori stábok intelligens, megbízható, szerethető alapembere. 

          (p.é.)