Bíró Miklós Budapesten született, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el, az intézményben később maga is oktatott. 1961-ben került a Magyar Televízióhoz, ahol 1998-ig dolgozott operatőrként, majd főoperatőrként. Első, még fekete-fehér játékfilmje az 1967-ben Heltai Jenő műve alapján készült Jaguár című vígjáték volt. Bíró Miklós ezután Kovács András filmrendezővel dolgozott együtt az 1969-ben forgatott Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmen. Következő munkája Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Csárdáskirálynő Szinetár Miklós által rendezett, német-osztrák koprodukcióban készült feldolgozása volt, majd Az erőd című filmadaptáció Hernádi Gyula regényéből. Nevéhez fűződik az első magyar lézerfilm fényképezése 1983-ban.
Bíró Miklós 1983-ban újra Kovács Andrással dolgozott együtt a Szeretők című szerelmi drámában, a következő évben A vörös grófnőt fényképezte. Makk Károllyal készítette 1990-ben az első igazán szabad 1956-os témájú játékfilmet, a Magyar rekviemet. Állandó munkatársa volt Esztergályos Károlynak, akivel több televíziós játékfilmen dolgozott együtt, 2006-ban mozifilmet készítettek Férfiakt címmel.
Munkáját több kitüntetéssel ismerték el: 1973-ban Balázs Béla-díjat, 1982-ben érdemes, 1990-ben kiváló művész címet kapott, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1961-1998 között a Magyar Televízió munkatársa és főoperatőre volt. 1961-1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tv-operatőr szakán tanult. 1985-2008 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatója volt. 2007-től a Magyar Televízió örörkös tagja. Tiszteletbeli tagja a Magyar Operatőrök Társaságának.
(Forrás: Magyar Filmművészek Szövetsége)
