Bíró Yvette (született Ungár Yvette) 1930-ban született Budapesten. Magyar-filozófia szakos diplomája megszerzése után 1953 és 1956 között a MAFILM-ben dolgozott dramaturgként, majd a Filmkultúra filmművészeti folyóirat főszerkesztője volt 1965 és 1973 között. 1968-tól több Jancsó-film készítésében működött közre dramaturgként (Fényes szelek - 1969, Sirokkó - 1969, Égi bárány - 1971, Még kér a nép - 1972), valamint dolgozott Mészáros Márta, Fábri Zoltán, Makk Károly és Fehér Imre filmjeiben is.
Az Időformák című kötet borítója
forrás: libri.hu
Számos könyv szerzője, A film formanyelve (1964), A film drámaisága (1967), az ezeket összegző és továbbgondoló A hetedik művészet (1994), a Nem tiltott határátlépések (2003), valamint az Időformák (2005) a magyar és nemzetközi filmes oktatás fontos műveivé váltak. Önéletrajzi ihletésű regénye, a Futó 2011-ben jelent meg. Több alkalommal Mundruczó Kornél alkotótársa volt, forgatókönyvíróként jegyzi a rendező Johanna (2005) és Delta (2008) című filmjeit, a 2014-ben megjelent Fehér istenen pedig konzultánsként működött közre.
Német-francia filmjét, a Wundkanalt 1984-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon díjazták. A fikciós és dokumentumfilmes elemeket vegyítő alkotás főszereplője Dr. Alfred Filbert, náci háborús bűnös volt, a történet pedig a múlttal való szembenézést állította a középpontba. Bíró Yvette kései forgatókönyvei közül A kőtutaj José Saramago regénye alapján készült 2002-ben, a filmben Federico Luppi és Icíar Bollaín játszották a főszerepeket.
Kép a Wundkanal című filmből
Bíró Yvette 1976-ban először Párizsba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Párizsban, Jeruzsálemben, a Berkeleyn és a Stanfordon tanított, 1982-től a New York University-n oktatott forgatókönyvírást. A New York University emerita professzora.
1970 és 1977 között a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) alelnöke volt. A Balázs Béla-díjat 1995-ben, a Párhuzamos Kultúráért díjat 2003 kapta meg. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja volt.
Bíró Yvette-tel 2004-ben Kelecsényi László készített interjút a filmhu-n. A beszélgetésben a filmesztéta-dramaturg a hazaköltözéséről szóló kérdésre kifejtette: „Nomád életet élek, ha néha fárasztó is, ezt szoktam meg. Letelepedni nem vágyom. Pilinszkytől hallottam Simon Weilt idézni: meggyökerezni a gyökértelenségben. Ez nekem nagyon megfelel. Ugyanakkor a könyveimmel, a munkáimmal, remélem, hogy itthon vagyok."
