Pekar lengyel bevándorlók gyermekeként született 1939-ben, Clevelandben. Az egyetemet nem fejezte be, szolgált a hadseregben, majd harminchét évig aktakukacként dolgozott a hadiveteránok ügyeivel foglalkozó hivatalnál. Képregényeit nagyon sokáig maga adta ki és terjesztette, a kilencvenes évektől pedig előbb a Dark Horse, majd a DC Comics szállt be a publikálásba.
Az American Splendor - bár főhőse ugyanúgy Clevelandből származik, mint Superman - távol áll a hagyományos képregények világától, egyenesen a szuperhős-történetetek antitézise. Pekar szinte minden hagyományos stílusjegyet kidobott az ablakon, és az egyik első olyan alkotó volt, aki íróként komolyan vette a képregényt. Gyakorlatilag önmaga életét írta, mindenről mesélt: a hivatali munkáról, a nőkről, a furcsa barátairól, öreg zsidó nénikről, a jazzről, és így tovább. Mindent úgy, ahogy történt.
Pekar rendre pálcikaemberekkel vázolta fel a történeteit, és mindig újabb rajzolókkal dolgozott, közülük sok fiatal tehetséggel is. Az 1976-os első American Splendort (az utolsó 2008-ban jelent meg) az a Robert Crumb rajzolta meg, akit később a Fritz, a macska alkotójaként ismert meg a világ.
1986-ban az American Splendor gyűjteményes kiadásával elnyerte az American Book Awardot, és ennek köszönhetően rendszeres vendége lett David Lettermannak, és így az egész Egyesült Államok megismerte a nevét. A Late Night Show-ból később távozni kényszerült, mert az NBC tulajdonosa, a Genereal Electric nem tűrte a rá záporozó kritikákat.
Pekar élete társát harmadik feleségében, Joyce Brabnerben találta meg, akivel egy gyereket is örökbe fogadott, és aki végig mellette volt, amikor a rákkal küzdött. Ezt a történetet is feldolgozta az évről-évre megjelenő sorozatában, Our Cancer Year címmel.
Ez a momentum is belekerült a Pekar életét feldolgozó 2003-as filmbe, ami Sundance-ben elnyerte a zsűri nagydíját, Cannes-ban pedig a nemzetközi kritikusok kedvence volt. Az itthon sajnos nem forgalmazott filmben Paul Giamatti játszotta Pekart (élete alakítását nyújtva, pedig van miből válogatni), de maga az író is megjelent a filmben.
Harvey Pekar az American Splendor mellett rendszeresen közölt könyv-, és megrögzött lemezgyűjtő révén jazzkritikákat, és rádiós jegyzetei is népszerűek voltak, sőt még egy librettót is írt egy jazz-operához. Egyik utolsó nagy munkájaként megírta a beatgeneráció történetét, Kerouac-ról, Ginsbergről, és a többiekről, The Beats címmel, ami Ed Piskor illusztrálásával jelent meg.
Paul Giamatti közleményében így fogalmaz: "Harvey az egyik legkönyörületesebb és legérzőbb emberi lény volt, akivel valaha találkoztam. Óriási agya volt, és még nagyobb lelke. És nagyon vidám volt. Nagyszerű művész volt, egy igazi amerikai költő, és senki sem tudja helyettesíteni."
