Lajosmizséről érkezett a minden szempontból igen színes társaság, az ottani Gerébi kúria szolgált ugyanis helyszínéül az ESoDoc kurzus második részének. Az olaszországi Bolzanóban működő dokumentumfilmes, televíziós és új média ismereteket oktató iskola által szervezett képzés háromszor egyhetes kurzusokból áll, júniusban Észak-Tirolban töltöttek egy hetet, a harmadik befejező rész novemberben, Velencében kerül megrendezésre. Egy résztvevő a tiroli együttlétről tömören azt nyilatkozta: „Praktikus, professzionális, egyszerű, használható ... Bravo!!!".

Béres Dániel, a kurzus egyik
résztvevője
Sokkal jobb a kurzus, mint Tirolban, mondta Varga Zsuzsanna szervező a filmhu-nak. A résztvevők egybehangzóan erősítették meg állítását. Nagyon sokszínű, rendkívül nyitott és fogékony társaság jött össze, hallottuk Thomas Ernst oktatótól is. Az érdekes technikák mellett, mint a „participatory video”, ami a dokumentumfilmes szubjektív kamera, lenyűgöző felhasználási módokat is megismerhettek, bámulatosak például a holland videó-levelek, amikkel katasztrófa sújtotta területek eldugult kommunikációs csatornáin lavíroztak. Thomas nem találkozott preferált témákkal, mindenben benne rejlik a lehetőség. Többek között épp ezzel foglalkoznak, milyen úton-módon teremthetnek perspektívákat az EU-ban?  

Az Európai Unió MEDIA Plus Programjának támogatásával létrejött kurzusra 12 európai országból (Bulgáriából, Magyarországról, Litvániáról, Ciprusról, Észtországból, Nagy-Britanniából, Hollandiából, Norvégiából, Spanyolországból, Olaszországból, Franciaországból és Németországból) 23 résztvevő jelentkezett, hogy képviselje régiója történelmét és nézőpontját a szociális témájú dokumentumfilmezésben, ötleteket adjon és kapjon a dokumentumfilmek elkészítésével, felhasználásával és terjesztésével kapcsolatban. „Adott tehát a rendezvény networking jellege - mondta Béres Dániel, az egyik magyar résztvevő -, megismerjük egymást és kapcsolatokat építünk. Vannak itt rendezők, operatőrök és különböző civil szerveződések tagjai is. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól fogom érezni magam.”

Mert a kurzus nemcsak a dokumentumfilmes szektor szakembereinek szól. A producereken, írókon és médiamunkásokon át a civil szervezetek olyan kommunikációs és arculattervező szakembereihez is eljut az ESoDoc, akik fejlődő országokkal foglalkoznak, illetve elkötelezettek szociális, egészségügyi és környezetvédelmi ügyek szolgálatában.

Alapvetően két részre osztható ez a kurzus - mesélte Béres -, egyrészt segít a rendezőknek eligazodni, hogyan szerezhetnek támogatást filmjeikhez, kihez fordulhatnak, milyen lehetőségek vannak. A kurzus másik része a filmek minőségéről szól, mennyire legyen művészi és/vagy eladható. A szociális rész nagyon sokszínű, foglalkoznak a válságövezetekkel, Afrikával, a harmadik világgal.

A filmeseknek nehéz dűlőre jutniuk abban, kell-e illetve hogyan lehet áthatolni a TV-k merev szabályrendszerén. Hogyan lehetne például kikerülni a 28 vagy 57 percre limitált keretből, vagy hogy lehetne kiiktatni a kötelezővé tett narrátor szerepét, amikor az nem illik a koncepcióba. Természetesen vannak "végrehajtók", akik hajlandók alkalmazkodni, de az ESoDoc résztvevői egy hullámhosszon voltak abban, hogy kreatívan, szabadabban kéne filmet csinálni. „Igenis lehet ezekben a témákban is izgalmas, művészi dolgokat létrehozni. Elfelejtődött a látvány ereje, egy narrátor nem teszi érzékletesebbé a képeket, sőt. A néző is kíváncsi lenne az új dolgokra, szóval minimum ki kéne próbálni. Bár Magyarországon üresjárat, amiről beszélek - tette hozzá Béres Dániel. Vannak civil szervezetek, de nincs igazán kialakult rendszer, mint mondjuk Bulgáriában vagy Lengyelországban. Először annak kellene kialakulnia.”

Almási Tamás, a 3. találkozás
alkotója
Papp Bojána szervező, aki a tavaly képzésen is részt vett elmondta, amellett hogy szakmailag nagyon inspiráló volt a tavalyi képzés, nagyon jó csoport jött össze, akikkel azóta is találkoznak Európa különböző pontjain. A képzés után Szily Saroltával létrehozták a CivilFilm Alapítványt, ezt a lépést egyértelműen a képzés inspirálta. Civil szervezetekkel dolgoznak együtt azóta is, egyre többet, ami egyben azt is jelenti, hogy a hazai civil szervezetek kezdik felismerni, hogy mennyire fontos az audivizuális kommunikáció.

A képzés célja, hogy fórumot teremtsen a dokumentumfilm-gyártás összes szereplői számára és új kommunikációs lehetőségeket építsen ki a civil és non-profit szférában, és teret adhat közös kezdeményezések létrejöttének a Kelet és a Nyugat között. „Az egyik feladat az volt, hogy közös projekteket fejlesszünk, filmeket találjunk ki, ezek még nem készültek el, de már az is nagy előny és lehetőség, hogy nagyjából velem egykorú és szakmai tapasztalattal bíró emberekkel találkoztam, akikkel talán a jövőben majd együtt tudunk dolgozni." - összegezte Papp Bojána. A résztvevők tanulmányozták az európai televíziós és pályáztatási rendszert, amiről itthon még mindig keveset hallani, a most megismert módszerek és műfajok sok új ötletet inspiráltak.