Az év legromantikusabb sétája (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre)
Stork Natasa és Bodó Viktor órákon keresztül együtt gyalogolnak Budán a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben. Úgy megy le a nap, hogy nem szólnak egymáshoz, és mégis úsztam a boldogságban, mivel ez mágikus jelenet tökéletesen átadja az egymásra találás szépségét. A memóriám olyan, mint egy szita, de ez a séta mindig eszembe fog jutni, ha Buda mellékutcáit járom. (VD)
Az év magyar szuperhőse (Védelem alatt)
A Védelem alatt című doku központi alakja Toszeczky Renáta szociális munkás, aki fáradtságot nem ismerve, pótanyaként van ott a prostitúciót maguk mögött hagyó nők mellett. Rengeteg oka lenne rá, de földöntúli nyugalmából szinte lehetetlenség kizökkenteni. Empátiával, türelemmel, humorral lökdösi a helyes irányba a védett házban élő nőket. Egy igazi Wonder Woman. (VD)
Az év legőrültebb lagzija (Apatigris)
Az RTL Klub vígjáték-sorozatának, az Apatigrisnek az első évada egy vízparti esküvővel ért véget, amely kapcsán nagy tűzijátékot rendeztek az írók, és szerencsére a színészek is elengedték magukat. Schmidt Sára eljátssza, hogy leszakadt a karja, Scherer Pétert édeshármasba hívja az új barátnőjének a férje, végül egy vízbefojtós verekedéssel ér a tetőfokára a buli. (VD)
Az év legmeglepőbb dalra fakadása (Szabadok)
1956-ot írunk, a forradalom a végóráit éli, aki kimerészkedik az utcára, az könnyen egy golyóval a fejében végezheti. Ezt a káoszt sokféleképpen vissza lehet adni, de arra csak a Szabadok című rövidfilm vetemedett, hogy egy őrületes musical-betéttel illusztrálja a gyilkolás okozta dilemmát. És ami még ennél is őrültebb fejlemény: működik Bernáth Szilárd kockázatos húzása. (VD)
Az év legszórakoztatóbb gonosztevője (Mellékhatás)
Az RTL Klub első saját ötleten alapuló drámai sorozatába (Mellékhatás) komoly erényei mellett hibák is csúsztak, de Nagy Zsolt betonkeménységű alakításáért már önmagában megérte nézni. Pufimellényes NER-vállalkozóként szinte minden részben volt egy olyan alázós beszólása, amitől nem csak a vele egy légtérben tartózkodók, hanem nézőként nekem megfagyott a vér az ereimben. (VD)
Az év legmeglepőbb filmes híre (Pieces of a Woman)
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a legmenőbb fesztiválok hívják meg Mundruczó Kornél filmjeit, Cannes után most éppen Velence. Na de attól padlót fogtunk, hogy az élő legendák közül is a legnagyobb, Martin Scorsese vette a nevére executive producerként a Pieces of a Womant. (VD)
Az év legmellbevágóbb mondata (Békeidő)
Hajdu Szabolcs mai közállapotokra reflektáló drámája, a Békeidő egy kocsi hátsó ülésén lép a legszorosabb kapcsolatba a valósággal. Egy fiatal lány, aki egyre fullasztóbb helyzetbe kerül, egy középkorú, hatalmi helyzetével undorítóan visszaélő rendező, és a felszólítás, amit Sárosdi Lilla visszaemlékezése tett ismertté. Puszild meg! (VD)
Az év legszebb párja (Agapé)
Beleznai Márk kisfilmjében a tizenéves srác (Kenéz Ágoston) és a negyvenes nő (Gryllus Dorka) az éjszakai Budapesten sétálnak és beszélgetnek. Az életükről, a munkájukról, a vágyaikról, kedves zavarban, de értelmesen, mintha Richard Linklater Mielőtt-trilógiájának hőseit néznénk kicsiben. Jesse és Celine óta tudjuk, hogy nincs romantikusabb két szimpatikus idegen találkozásánál, akik átbeszélnek egy éjszakát. Ez az izgalom, a ‘ki tudja mi lesz ennek a vége’ varázsolja az Agapé két szereplőjét 2020 legszebb párjává. (PJ)
Az év legdurvább házibulija (Mióta velem jár)
Szeleczki Rozi antihősét, a 80-as évek undergroundjának szétcsúszott rockzenészét (Tasnádi Bence) paranoid képek gyötrik egy ballonkabátos férfiról, közben iszonyú másnapos, és még valami tudatmódosítót is magába tol, mielőtt színpadra lép a füstös buliban. A hangulatos, zúzós koncert közepén aztán kikészül és rombolni kezd. A buli káoszánál csak az elhangzó Telefon című dal emlékezetesebb, simán elhinném, hogy a Neurotic vagy a Balaton egyik korabeli száma szól (a film címe valóban egy Neurotic számból van), pedig több másikkal együtt a filmhez készült, Szabó Sipos Ágoston, Czitrom Ádám és Fekete Ádám munkája. (PJ)
Az év legjobb filmzenéje (Békeidő)
Hajdu Szabolcs filmjét főleg a társadalomkritika, a vizualitás és mágia miatt dicsérik, arról viszont nem beszélnek eleget, milyen izgalmas filmzenét készített hozzá a Freakin’ Disco, vagyis Komjáti Áron, Keresztes Gábor, Szabó Sipos Ágoston és Csizmás András, akik a pszichedelikus, funk és jazz zenét ötvözik. A képek mellett a zene is vibrál, élettel, szinte elektromos feszültséggel tölti meg a teret, és elvarázsol, ahol kell. A filmben Oren Lavie, izraeli zenész két dala is felcsendül, a színházi előadás közben hallott Second Hand Lovers például egy egészen gyönyörű, melankolikus ballada, aminek a klipje is csodaszép. (PJ)
Az év legőrültebb ingatlanja (Halak a hálóban)
Nagy Lili eklektikus diplomafilmjét így tudom pár szóban összefoglalni: godardi játékosság, szex után kihányt halak, egy macskaszemű femme fatale (Staub Viktória) és exhibicionista szeretőjének (Vajdai Vilmos) párkapcsolati válsága, és egy eszméletlen lakás, amin túl akarnak adni. Az ablakok hatalmasak, a szobák száma végtelen, a tapéta néha virágoskert, tele van modern műkincsekkel, a nappaliban pedig elfér egy felnőtt embert elnyelő akvárium – nem csoda, hogy az ingatlanügynököt alakító Jordán Adélt is megbabonázza. (PJ)
Az év legfinomabb sütije (HAB)
Az év sütije valójában nem egy, hanem két darabból áll: ha hihetünk a HAB romantikus cukrászlányának, a Barbra Streisand és a Robert Redford nevű sütik csak egymás mellett működnek, párban jön ki igazán az ízük. Kerekes Vica cukrászdájában ehető még párban Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva, Alain Delon és Romy Schneider, és Woody Allen és Diane Keaton is, utóbbiak egy nagyon guszta csokis piskóta képében, marcipán szemüveggel és nyakkendővel díszítve kaphatóak. (PJ)
Az év leghatásosabb terápiája (Helfer)
2020 korlátozásai, a járvány és a bezártság sokak lelki világát felkavarta. Én erősen hiszek a terápiában, ahogy egy törött karnak vagy lábnak, a léleknek is időnként gyógyításra van szüksége. A szorongást idén Szöllősi Anna animációs kisfilmjében éreztem át a legjobban, ebben egy fiatal nő fordul segítőhöz a visszatérő rémálmai és szorongása miatt. A kék és fehér színekkel játszó rotoszkóp animációs technikával a lélek legmélyebb (szó szerinti) bugyraiba visz le minket magával. (PJ)
Az év legaprólékosabb nyomozása (Szimbiózis)
A megcsalt feleség hűtlen párja és szeretői után nyomoz Andrasev Nadja kisfilmjében. Ott van mellettük a strandon, az állatkertben, a parkban, a fiú beérkezett üzeneteit különböző kategóriákba sorolja, a terhelő bizonyítékokat precízen katalogizálja, és egyre közelebb kerül a leleplezéshez. Eleinte féltékenységből csinálja, aztán idővel már a puszta kíváncsiság viszi őt előre. Kevert animációs technikák, voyeurködés és az egyetemes magány uralkodik az év egyik legjobb filmjében. (PJ)
Az év legnyomasztóbb alternatív valósága (Második kör)
Az idei év nem állt messze a globális disztópiától, de a Második kör alkotói fel tudtak mutatni egy ennél is ijesztőbb alternatívát: a kisfilmben a gyermekvállalást az állam szigorú procedúrához köti, egy fiatal házaspárnak több körben kell prezentálnia reménybeli csemetéjük előre kidolgozott életútját, ezzel bizonyítva a társadalmi hasznát. Abszurd bizottsági meghallgatásukat végigülni gyomorszorító és elgondolkodtató élmény, de utána legalább valamivel szabadabbnak érezhetjük magunkat attól, hogy minket még nem fojtogat ennyire a bürokrácia. (HB)
Az év legretróbb harcjelenete (Orsi és Tenshinhan)
A Dragonball-mániás kisfiú a hátsó kertben ütközik meg egy szőrös szörnyeteggel, miközben adrenalin pumpáló harci zene dübörög, körülöttük pedig energia sugarak örvénylenek. Ennyi alapján akár egy anime-paródia is lehetne a YouTube hajnaláról, de valójában egy keserédes nosztalgiával teli felnövéstörténet érzelmi csúcspontja. Dani és a szégyentelenül retró gumiszörny párbaja váratlan és megmosolyogató, de aztán kemény csavarral fejbe kólint. (HB)
Az év legvéresebb gyilkossága (Psycho 60)
Végh Vozó Zoltán rendező egyedi módon tiszteleg Alfred Hitchcock 60 éves mesterműve előtt. A profi stáb által készített rajongói projekt hű másolata a filmtörténet leghíresebb zuhanyjelenetének, azzal a jelentős különbséggel, hogy 60 magyar színésznő alakítja benne Janet Leigh és a gyilkos szerepét. A különböző generációk képviselői snittről-snittre adták át egymásnak a szappant és a böllérkést, többek között Ónodi Eszter, Péterfy Bori, Szőke Abigél és Pásztor Erzsi is feltűnik – de mivel arcokat nem mindig látunk, a legnagyobb meglepetéseket a filmnél is hosszabb stáblista tartogatja. (HB)
Az év leghervasztóbb poénja (Pesti balhé)
Sztárparádéjával és ötletes koncepciójával a nyár nagy durranása lehetett volna a fordított képrablásról szóló akcióvígjáték, de izgalmak és nevetés helyett ciki poénok és idegesítő karakterek tömegét kaptuk tőle. Nem könnyű feladat közülük kiválasztani a legkínosabbat, hiszen a jelöltek között szerepel a végtelenségig elhúzott duett és minden, amit „Bozontos Bölény” művel. Legjobban mégis akkor kezdtem feszengeni a székben, amikor főgonoszt alakító, és teljesen méltatlan helyzetbe hozott Hegedűs D. Géza nekiállt a tükör előtt mantrázni, hogy „Én vagyok a legizmosabb, én vagyok a legszexibb,” aztán úgy kupán vágták, mint Vitéz László az ördögöt. (HB)
Az év legrohadtabb horrorja (A horror filozófiája)
Lichter Péter és Máté Bori a Rémálom az Elm utcában 2. szalagjainak karcolásával, festésével, vagdosásával és földben történő rohasztásával hozta létre filmelméleti szimfóniáját. A horror mélységeiben alámerülő mű Noël Carrol azonos című kötetén alapszik, de nem adaptáció, sokkal inkább kísérlet arra, hogy az absztrakt gondolatmenetet kizárólag az érzékszervek szintjén, színekkel, hangokkal és a film anyagával való játszadozással érzékeltesse. Próbára teszi a nézőt, miközben egyedi és zsigeri élménnyel gyarapít. (HB)
