- Először is a sztoriról. A Feri és az édes élet egy munkáscsaládról szól. Élik a kis hétköznapi életüket, mígnem egy elképesztő nagy meglepetés robban be az életükbe…

Czabán György: - Hát a film arról szól, hogy a munkáscsalád éli az egyszerű kis hétköznapi életét, és egyszer csak jön a meglepetés, ami berobban az életükbe.

Pálos György: - Inkább mondjuk azt, hogy egy volt munkáscsalád. A film főszereplője, Feri valamikor esztergályos volt egy gyárban, ami azóta megszűnt, vagy átalakult. ő már nem esztergályos. Az a kérdés, hogy ő kicsoda.

- Eddigi alkotásaitokban, beleértve a Kis utazás-t is, egy kisrealista, szociálisan érzékeny tematikából indultatok ki, ami aztán átfordul egyfajta szatírába, nem ritkán abszurdba. Mennyire lesz várható ez az attitűd a Feri-vel kapcsolatban?

Pálos: - Hát a kisrealizmus érdekel minket. Ez nem jelenti azt, hogy egész életünkben kisrealista filmeket szeretnénk csinálni, de mint szakmai kérdés nagyon foglalkoztat az utóbbi időben. Többek közt azért is, mert az én véleményem szerint ez megkerülhetetlen kérdés. Aki filmet akar csinálni, jó, ha szembesül azzal, hogy létezik a kisrealizmus, ami pillanatnyilag nem fő áramlata a magyar filmkészítésnek. Ez mindenféle szakmai következtetésekkel jár, tehát gondolkodással, kérdésfelvetéssel, a válaszok megfogalmazásával. A kisrealizmus esetleg nem marad meg, vagy feszegeti a saját határait, vagy egy kis rákacsintás, kikacsintás, humor, irónia vegyül a kisrealizmussal. Ez tulajdonképpen abból ered, hogy…

Czabán: - … Kelet-Európában élünk…

Pálos: - … igen, és hogy mindannyian olvastuk A kastélyt, és nagyon nehéz egész egyszerű és nagyon leegyszerűsíthető tételeket megfogalmazni. Minden állítás igaz, és az ellenkezője is az.

- Beszéljünk a film szereplőiről. Az is megfigyelhető nálatok, hogy van egy állandó, némileg amatőr szereplőgárdátok, és mindig akad egy-két híresebb színész, húzónév. Ez hogy alakul most a Feri-ben?

Czabán: - Hát úgy, hogy van egy-két ismertebb színész és van egy-két kevésbé ismert (nevet)… nehéz elválasztani, mert a nem hivatásos színészek gyakran ugyanolyan jók, mint a hivatásosak, szerintem a Bojtár B. Endre egészen fasza alakítást nyújt.

- ő a Magyar Narancs főszerkesztője…

Czabán: - Igen, nem hivatásos színész. És vannak hivatásos színészek, elsősorban Hollósi Frigyes, aki abszolút főszereplője a filmnek, és Csákányi Eszter. ők ugyanott, a Katona József színházban dolgoznak esténként. Nagyon nehéz ebbe a kétpólusú rendszerben elhelyezni Dózsa Erzsébetet, aki a női főszereplő, tulajdonképpen profi színész, de ő sem abból él. Vidéken tanít, de van profi színészi gyakorlata, a szegedi egyetemi színpadon játszott.

- A forgatás helyszínei is érdekesek. Nem Budapestről beszélek, hanem Tiszaújvárosról, nem tudom járt-e ott valaha magyar játékfilmes, de Kanadában is forgattatok. Hogy kerültetek oda?

Pálos: - Hova? Tiszaújvárosba vagy Kanadába?

- Mind a két helyre.

P.Gy.: - Tiszaújvárosba úgy kerültünk, hogy – bár ez egy budapesti történet - praktikus okokból bizonyos részeket egyszerűbb és olcsóbb volt Tiszaújvárosban leforgatni. Ilyen értelemben azt a közhelyet emelném ki, hogy a film csalás, tehát attól még lehet vidéken forgatni, hogy budapesti a történet. Kanadába meg úgy került a stáb, hogy a történet egy adott pontján a szereplőnk Kanadába megy, és nem tudtuk leforgatni Tiszaújvárosban ezeket a jeleneteket. Bár sokkal egyszerűbb lett volna, de ezt még mi sem tudtuk megoldani. Hadd ne áruljuk el magát a sztorit, nem mintha a „ki a gyilkos” típusú kérdés merülne fel. Azt lehet tudni a filmben végig, hogy ki a gyilkos, mert nincs benne. Legyen ez egy amolyan bonus-pont a nézőknek.

- Rendben van. A filmetek zenéjét ismét Végső Zoltán készítette. Mennyire van megírt zenéje a filmnek? Ebből is lesz CD?

Czabán: - Hát, ezt még nem tudom megmondani. A Végső Zoli írta a film zenéjét, de egy csomó más zenét is felhasználunk. Rettentő fontosnak gondoljuk a filmek hangi világát. Majdnem olyan fontos, mint a kép. Van egy csapat, aminek a vezetője Kőporossy János, a hangmérnök, aki egészen nagyszerű munkát végez. Nagyon kreatív viszonya van a hangokhoz, a film hangjához. Inkább azt mondanám, hogy ez egy csapatmunka, amiben a Végső Zoli mint zeneszerző vesz részt, zenéket csinál számítógépen vagy zongorán vagy hangmintákkal vagy akármivel. Gyönyörű hangok készültek a film forgatása során. Bizonyos jeleneteknek nagyon lényeges a hangdramaturgiája. A film forgatásakor folyamatosan végiggondoljuk, hogy mi hallható, miközben az egyik jelenet átmegy egy másikba, hogyan záródik egy jelenet, hogyan cseng le. Nagyon fontos a hangvágás, a hangdramaturgia.

Pálos: Ez az első filmünk, ami dolby stereo lesz, és én erre nagyon büszke vagyok. Eljutottunk ide. Az x-edik film után elértük, hogy sztereóban halljuk, amint egy repülőgép leszáll.

- A Közgáz Vizuális Brigádra mindig is jellemző volt ez a team-munka. Tudnátok mesélni az alkotói módszeretekről? Mennyire vannak vezéregyéniségek, mennyire teszi mindenki hozzá a saját kis lelkét a filmhez?

Czabán: - Erős egyéniségek alkotják a Közgáz Vizuális Brigádot, ami elég intenzív szellemi munkát tesz lehetővé. Ez sok feszültséggel jár, de a kezelhető. Azon a határon belül marad, ami a filmnek még remélhetőleg előnyére válik. Vannak a film előtt, alatt, után szakmai jellegű diskurzusok, ennek az eredménye lesz a film. A Super 8-ast még egyedül szokta csinálni az ember, egy játékfilmet elkészíteni kicsit bonyolultabb. Nagyon sok dologból tevődik össze az, ami végül is kilencven percig megy a mozivásznon. Szerintem hazudik, aki azt állítja, hogy egyedül ki tudja találni az egészet. Rettentő jó dolog, ha több embernek az agya, a kreativitása, a munkája adódik össze egy filmben.

Pálos: - A csapatmunkához csapatjátékosok kellenek. Nyilván nem mindenkiből lehet csapatjátékost csinálni, csak abból, aki erre alkatilag alkalmas. Másrészt az, hogy kinek mi a funkciója - ez egy bizonyos hierarchikus szemléletet tükröz, van egy ún. rendező, egy operatőr, a stábnak bizonyos tagjai differenciált munkakörökben vannak… Tehát olyan, mint egy film - ezt kiábrándítólag mondom. Ugyanakkor sokkal többet konzultálunk, már a film forgatása előtt is, a különböző ún. kreatív munkatársakkal. Ebben a filmben az alapcsapat tagjai, Győri Csilla meg mi vagyunk talán azok, akik a legelső pillanattól a legutolsó pillanatig végigviszünk egy produkciót. Egyébként az alkotó csapat nagyon sok személlyel bővült, többek közt Buglya Sándorral.

Czabán: - És erős a dizájn részleg is.

Pálos: - A dizájnrészleg nagyon erős, ők szintén nemcsak végrehajtók, hanem kreatív munkatársak. Tulajdonképpen minden úgy megy, mint egy normális film esetében, csak mi folyamatosan, tudatosan foglalkozunk azzal, hogy ezt a csapatszellemet erősítsük, a csapat öntudatát erősítsük az emberekben. Mert egyébként a kedves Internet-olvasóknak bevallhatjuk, hogy nincsenek megfizetve ezek az emberek, a szónak a piaci értelmében, mint ahogy mi sem vagyunk. Nem ez hajtja elsősorban a csapatot, hanem az alkotás öröme.

Czabán: - Ez egy fontos szempont. És mint munkamódszer is rettentően hatásos, ha már a film forgatása előtt a hangosztálytól a dizájnig mindenki részt vesz abban, hogy hogyan fog a film megjelenni. A film egy ötletből indul el, és aztán föl kell öltöztetni. Olyan, mint egy csontváz: amíg élő dolog lesz, rengeteg sok elem van. És ezek az elemek összefüggenek egymással. Rettentően hatékony munka, ha összedolgoznak az emberek, és nem külön-külön működnek.

- Az Országalmával ti teremtettétek meg a magyar low-budget filmet, hogyha lehet használni ezt a műfaji megjelölést, a Feriben tovább viszitek ezt a vonalat. A pénzügyek mennyire lesznek kihatással a film minőségére?

Czabán: - A low-budget filmet nem mi honosítottuk meg, Szirtes Andrástól Szőke Andrásig többen is csináltak ilyet. Talán csak az elfogadtatása szempontjából volt fontos lépés az Országalma. A pénzügyekről annyit: akkor lehet így forgatni, ha a körülményekhez igazodik az egész film. Nyilván, ha kevés pénz van, nehéz egy tankcsatát megcsinálni. Ha maguk az ötletek és a feeling is alkalmazkodnak a lehetőségekhez, és ha ezt jól csinálják, akkor nem látszik a kompromisszum. Az nagyon szomorú, ha ez kiderül. A cél az, hogy olyan film készüljön, ami a maga kilencven percében teljes belső kohéziót teremt az építőelemei közt. Nem szeretnénk, ha vér- és izzadságszaga lenne a dolognak. A pénz behatárolja a lehetőségeket, de az adott lehetőségeken belül kreativitással, meg csapatmunkával jó esetben ki lehet hozni a maximumot.

Pálos: A mi vállalkozásunk fából vaskarika: hogyan lehet a low-budget-es körülményekből, tehát rendkívül alacsony költségvetésből forgalmazható, nem experimentális, nem túlságosan leszűkített rétegfilmeket készíteni, olyan filmeket, amelyek bizonyos értelemben egy nem létező átlagnézőhöz szólnak, elmesélhető történetük van, szerethetők. Egy ilyen típusú műfajnak anyagi következményei is vannak, mert ehhez a történet felé kell elmozdulni. Dramaturgiára van szükség, meg látványvilágra. Ez a világon mindenütt költséges műfaj. Most azt próbáljuk meg, immár a harmadik film esetében, hogy hogyan lehet mégis ezt a fából vaskarikát megoldani. Ebben én még mindig optimista vagyok. Végül is az Országalmát és a Kis utazást sikerült bejuttatni egy magyarországi viszonylatban nagyon jó forgalmazásba. A Kis utazást még most is három kópiával vetítik az országban. Én úgy érzem, magyar viszonylatban a Kis utazás már majdnem elérte a maximumot. ami ebben benne van. Kicsit talán visszaigazolja az erőfeszítéseket.

- Tehát úgy gondoljátok, hogy közönségfilmeket csináltok, és ha a film moziba kerül, szeretni fogja a közönség. Közönségbarátok vagytok…

Czabán: - Tulajdonképpen a kérdés nagyon abszurd. Merthogy ki a szarnak készülne a film? Például el tudom képzelni, hogy otthon ül valaki és valami rettentő nagy regényt ír, ami tényleg fantasztikus. Otthon ül a számítógépe előtt, és az örökkévalóságnak ír. De a film olyan, hogy moziban szokták vetíteni, moziba meg a nézők szoktak menni. Nagyon szép lehetett az az időszak, a hatvanas években talán, amikor a művészfilmeknek rettenetes erejük, meg létjogosultságuk volt. Én azt csak irigyelni tudom, aki ebben a légkörben tudott alkotni. Én azt ma minimális etikai követelménynek gondolom, ha valaki a - mégoly kevés, de - közpénzből filmet csinál, akkor minimálisan bekalkulálja azt, hogy az a nézőnek készül. Festeni lehet akárkinek. Az a festő, az ecset és a vászon egy sajátos relációja. A filmkészítés azonban mégiscsak egy ipar, aminek a végpontja a mozi, benne a mozinézőkkel. De hát ez jól is van így, ez nem panasz. Az baromi jó, ha nézik és szeretik a filmedet. A legtöbb nézőhöz a tévéken át jutnak el a filmek: az is lehet egy szempont, hogy a film olyan legyen, amit este nyolckor le lehet vetíteni a tévében, mert akkor nagyon sok emberhez eljut, amit csinálsz.

Pálos: - Szerintem egyébként minden normális filmalkotó szembesül valahol ezzel a kérdéssel. Arra a kérdésre, hogy kinek csinál ma az ember filmet, nagyon sarkítva három nagyon szélsőséges alkotót írok le. Van, aki azt mondja, hogy külföldi fesztiválokra, művészfesztiválokra csinál filmeket, mások nagyon egyszerű, szórakoztató, jól forgalmazható kommersz filmben gondolkodnak. Mondjuk mi a harmadikat szeretnénk csinálni, tehát sem ezt, sem azt, hanem nézhető filmeket, amivel azonosulni is tudunk. Nem cinikusan gondolunk a filmre, hanem mint a saját gyerekünkre. Megpróbáljuk olyan formában megcsinálni, hogy kommunikálható legyen. Hogy mások, akik minket nem ismernek, vagy nem a családtagjaink, ők is meg tudják nézni.

Czabán: - Ez egy egyszerű szakmai feladat, hogy egy történet hogyan mesélhető el úgy, hogy azért érdekes dolgokat feszeget, de egy olyan nyelven szól, ami egyszerűen átmegy, érthető. Én nem érzek ebben ellentmondást. Nagyon egyszerűsítem a dolgot, vegyük Tarantinót. A filmnek lehet több olvasata. Van egy egyszerű, levehető történetrétege, de ezen felül több rétege is van, szólhat többféle dologról.

- Ha jól tudom, a film digit-BETÁ-ra forgott. Számotokra fájdalom, hogy nem film a nyersanyag, vagy szerintetek éppen ez a jövő útja?

Pálos: - Mi a jövő útja, nem tudom. Az, hogy nem filmre forgattuk, fájdalom volt. Le kellett mondani róla, nehéz döntés volt. Filmet szeretnénk csinálni, a filmhez pedig nagyon sok minden kötődik. Szebb, jobb, látványosabb, satöbbi. Ezen lehet persze keseregni, verseket írni a filmkészítő nyomorúságáról, de mi túltettük magunkat ezen a dolgon, és megpróbáltuk kitalálni, hogy mi az a képi világ, az a filmforgatási módszertan, ami ennek technikának a legjobban megfelel. Inkább az előnyeit használjuk ki, ahelyett, hogy azon keseregnénk, hogy elvesztettük a filmet. Fájdalmas dolog, mert ha az ember moziba csinál filmet, pillanatnyilag a celluloid az adekvát forma. Reményeink szerint sikerült találni egy olyan típusú forgatási technikát, aminek talán megfelel ez a történet, és nem lesz zavaró, hogy videóra forgott.

Czabán: - Maga a történet és az a nyelv, amiben gondolkoztunk, úgy-ahogy elbírja az elektronikát. Bizonyos történeteket nem lehetne elektronikára leforgatni, például az előbb említett tankcsatát vagy egy negyvennyolcas lovasrohamot. Bár azt is le lehet forgatni, csak másképp. Szóval bizonyos dolgokat nem bír el. Szerencsére az egész történet képi világa elbírja a videótechnikát. Hozzáteszem, hogy ez ma a legkorszerűbb videótechnika, és tulajdonképpen vannak előnyei, amiket megpróbáltunk maximálisan kihasználni. De a filmhez, azaz a celluloid nyersanyaghoz képest mindenképpen veszteség. Én abban is bízom, hogy a felnagyítás és az utómunka során a film a lehető legjobb technikával lesz celluloidra visszarakva, tehát nem nagyon lesz látható a videó. Egyébként elég sok film forog mostanában videóra, és ez elég szar ügy.

Pálos: - Visszatérve a kérdésre, el tudom képzelni, hogy nagyon sokan high-tech videó, vagy számítógépes technikát használnak. Nyilván egy virtuális filmkészítéstől nem áll távol ez a dolog. Én azt gondolom, hogy azok a történetek, amiket mi szeretnénk elmesélni, még egy belátható ideig filmre készülnek. Hogy mi történik húsz-huszonöt év múlva, azt nem tudom. Pillanatnyilag nem foglalkoztat minket egy olyan high-tech technológia, ahol a szereplők egy virtuális világban mozognak, vagy valami hasonló. A szereplőinket a valós világba visszük ki, valós helyszíneken, valós hanggal. Nagyon sok olyan módszertani elv van, ami nem társítható pillanatnyilag ezzel a technikával, de lehet, hogy egyszer a Csillagok háborúja magyar verzióját is leforgatjuk. Talán akkor…

- A Feri után van-e valami tervetek?

Czabán: - Nézd, a filmek utóéletét egy nagyon fontos dolognak tartjuk. Hiába készül el egy film, afölött még hosszú évekig kell bábáskodni. Szeretnénk minél több módon eljuttatni a közönséghez, fesztiválokra. Szeretnénk eladni, bízunk benne, hogy külföldön is eladható. Keressük a kapcsolatot külföldi tévékkel, fesztiválokkal. Emellett van öt-hat aránylag végiggondolt tervünk. Az, hogy melyikhez lehet financiális hátteret találni, azt is eldönti, hogy melyik tervből lesz film.

Pálos: - Egy film átfutása több év, ha most elindítunk egy tervet, abból lehet, hogy két év múlva lesz eredmény. Elég sok tervünk van, kérdés, mennyit sikerül energiával és pénzzel megcsinálnunk. Lesznek kisebb produkciók, dokumentumfilmek, és a tévében is gondolkozunk.
És még valami: ha félreérthető lett volna, a low budget nem az álmunk, nem ezzel kelünk és fekszünk. Szeretnénk normális, „middle-budget” filmet is készíteni. Ugyanakkor egyfajta darwini szelekció is van a dologban, ilyen körülmények között csak olyanok csinálnak filmet, akik nagyon akarnak. Nem mi vagyunk az egyetlenek, elég sok lelkes embert ismerünk, fiatalabbakat és öregebbeket is. Ez mindenképpen pozitívuma lesz a későbbi magyar filmkészítésnek, biztosan meglesz az eredménye éveken belül. Nagyobbak a lehetőségek, a technika annyira fejlődött, hogy már egyszerűbb eszközökkel is lehet elmesélhető történeteket csinálni, tágult az alkotók köre, - a nyolcvanas évekhez képest mindenképp -, a megjelenési lehetőségek szintén. Úgy öt-tíz éven belül ki fog nőni egy új típusú magyar filmkészítés, ami lényegesen közelebb áll a realitáshoz, a nézőkhöz. Sokkal jobban fog tudni kommunikálni a hazai és a külföldi közönséggel, közelebb lesz a hétköznapi valósághoz, ahhoz, ami van. Stilárisan, dramaturgiailag, minden értelemben meg fog erősödni a magyar film, de ehhez az kell, hogy minél többen csinálják zsigerből, elszántságból. Egyszer majd megtérül. És egyébként is jó dolog filmet csinálni, annak ellenére, hogy sokan keseregnek.

Lovas Balázs