Lechner Ödön (1845–1914) világhírű építész, a magyar szecessziós építészet megteremtője, akinek tervei – saját épületein és tanítványai munkáin keresztül – a mai napig meghatározó elemei Budapest és más magyar települések városképének. Felmenői téglagyárosok és városfejlesztők voltak, családja Lechner szecessziós mesterművein túl is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogyan gondolkodunk itthon az építészetről. A Lechner örökség alkotói azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy bemutassák, milyen hatással van Lechner Ödön építészeti munkássága az utókorra.
Szabó Szonja rendezőt (A Mentor, Vércsék, Caravan) a producer, Szemán Róbert kereste meg A Lechner örökség ötletével. „A Maglódi úton, egy Róbert által tulajdonolt területen zajló építkezés során derült ki, hogy a telek korábban a Lechner család birtoka volt – innen indult az érdeklődése Lechner életútja iránt. Nagyon örültem a megkeresésnek. Lechner épületeit ismertem, a pályáját nem, de már az első anyagok alapján látszott, mennyire egyedülálló a története. A csapatba Dobray Máté operatőrt és György Lea gyártásvezetőt hívtam elsőként.”
.jpg)
Fotó: Mérnök Média Kft.
Szonját a Lechner-életműben elsősorban annak költőisége fogta meg. „Különösen izgalmasnak találtam, ahogy Huszka József néprajzi gyűjtéseihez nyúlt vissza, és ahogy ezeket a motívumokat beemelte az épületekbe. A hatalmas belső csarnokok könnyedsége, a mozgásba hozott terek és persze a varázslatos Zsolnay-tetőcserepek mind lenyűgöznek.” Ha választania kellene kedvencet a Lechner Ödön által tervezett épületek közül, akkor az az Iparművészeti Múzeum lenne. „Még akkor is, ha nem is tudhatjuk, hogyan is nézett ki eredetileg. Már néhány évvel az átadása után lemeszelték a belső tereit, a túldíszítettség miatt a „cigány császár palotájának” csúfolták. Az épület ma tragikus állapotban van, a felújítása régóta húzódik. Remélem, hamarosan méltó módon születhet újjá, mert ebben az állapotában inkább szégyenfoltja, mint büszkesége Budapestnek.”
A dokumentum-játékfilm műfaja nem új terep Szabó Szonja számára, mivel előző munkája, a Jankovics Marcell és felmenői életét feldolgozó tévéfilm (Jankovicsok – egy család története) is ebben a formában készült. Ugyanakkor ezt nem műfaji hitvallásnak tartja, hanem technikai megoldásként jellemzi: „A doku-játékfilm eszköz arra, hogy közelebb hozzuk a múlt alakjait a nézőhöz – különösen akkor, ha róluk mindössze egy-két fotó maradt fenn. Egy jól megformált jelenet, egy színészi gesztus sokszor többet elmondhat, mint bármilyen narráció vagy archív kép.”
Mint elmondta, a munkában a legnagyobb kihívást a korabeli fikciós jelenetek gyártása jelentette. „Korhű jelmezek, helyszínek, díszletek, nagyobb stáb, hosszabb előkészítés. Ezeket egy alapvetően dokumentumfilmre szabott költségvetésből kellett megvalósítani, ami komoly logisztikai és gyártási feladatot jelentett. De ez tudatos vállalás volt – hittünk benne, hogy így lehet igazán közel hozni Lechnert a nézőhöz.” Szabó Szonja a forgatókönyvet is saját maga jegyzi, megírásához elolvasta az összes elérhető szakirodalmat Lechnerről, levéltárban kutatott, tervrajzokat és korabeli sajtóközleményeket bújt, valamint az építész leszármazottaival és építészettörténészekkel interjúzott. „Közben elkezdett kirajzolódni egy életmű, egy élet drámája az adatok mögött” – mesélte a kutatómunkáról.
.jpeg)
Fotó: Mérnök Média Kft.
Felépítését tekintve a film elsősorban Lechner saját korára koncentrál, azon belül is a pályájának fordulópontjaira, a dramatizált jelenetek a 19. század végén és a 20. század elején játszódnak, míg a kortárs vonalat az interjúk jelentik. „A film szerkezete réteges: váltakoznak a fikciós jelenetek, a szakértői megszólalások és az archív anyagok. A cél nem az volt, hogy minden korszakot lefedjünk, hanem hogy világossá váljon, mi volt Lechner gondolati íve – és hogy ebből mi hat ma is.”
Megszólalnak a filmben építészek, művészettörténészek és a Lechner család több ma élő leszármazottja is. „Fontos volt, hogy ne csak szakértői, hanem személyes nézőpontok is megjelenjenek. Ferencz Marcel szereplése különösen erős pontja a filmnek – markáns, jól megfogalmazott gondolatokat mond, szakmailag és érzelmileg is releváns módon. Szmrecsányi Zita, Lechner dédunokája pedig rendkívül élénken, kedves családi történeteken keresztül idézi fel az örökséget.”
Lechner Ödön fiatalon és idős korában is megjelenik, az előbbi verzióját Vizi Dávid, a későbbit Gáspár Tibor alakítja. „Mindketten színházi bemutatójuk másnapján forgattak velünk – felkészülten, fegyelmezetten, természetes jelenléttel. Munkájuk nyomán a figura megelevenedett. Először az ifjú, szerelmes Lechnert láttam a monitoron, majd a Japán kávéház asztalánál már az idős Papszit. Öröm volt látni, ahogy élővé válik a mester.”
.jpeg)
Fotó: Mérnök Média Kft.
Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a film főszereplői mellett a szereplőgárda is illusztris: többek között Bede-Fazekas Szabolcs, László Zsolt, Mosolygó Sára és Trill Zsolt is játszik a narratív részekben. A színészek kiválasztásáról a rendező elmondta: „A szereposztásnál nem a nevek vezettek, hanem az, hogy ki illik az adott szerepre – hangban, gesztusban, jelenlétben. Olyan színészeket választottam, akik egy-egy fennmaradt fotó alapján jól közelítenek az adott figurához, és visszafogott, koncentrált a jelenlétük.” A narrátor szerepét pedig az Egy nap és a Műanyag égbolt főszereplője, Szamosi Zsófia tölti be. „A narrációhoz mindenképpen női mesélőt szerettem volna. Szamosi Zsófiban egyszerre van jelen letisztult elegancia, intelligencia és emberi közvetlenség – ezért esett rá a választásom.”
A Lechner örökség a Nemzeti Filmintézet televíziós döntőbizottságának 52 millió 790 ezer forintos gyártási támogatásával készült. Forgatókönyvíró-rendezője Szabó Szonja, producere Szemán Róbert, operatőre Dobray Máté, látványtervezője Fogel Adrienn, jelmeztervezője Szűcs Edit, gyártója a Mérnök Média Kft.
A 84 perc hosszúságú filmet idén októberben, az ATV műsorán lehet majd látni.
