Egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.
A kisfilm rendező-szerkesztője Orzói Kristóf, az interjúkat Papp Bojána készítette, a helyszíni felvételeket Kovács Dávid rögzítette, az interjúkat pedig Csíkszentmihályi Ajnácska.
A Csendes barát werkfilmjében a stáb tagjai mesélnek a forgatás kihívásairól, az alkotói döntésekről és a film megszületésének hátteréről.
Enyedi Ildikó nálunk is járt, és podcast adásban mesélt a film alapötletről és koncepciójáról: „Van némi, a mi érzékeinkre lefordítható információnk erről, de igazából fogalmunk sincs, hogyan éli világát egy fa. Ha elismerjük, hogy a fa egy komplex lény, aminek van egy külön világa, az rögtön kiránt minket a rendőri szerepből, aki mindent próbál irányítani, pedig nélküle is folynak a dolgok. Ez a felismerés egy nagy közösség tagjává tesz meg minket, egy kellemesebb pozícióba kerülünk a világban. Több pozitív következménye is lehet, első körben például sokkal kevésbé leszünk magányosak.”
