Miről szeretnél filmet készíteni?

Gyerekként négy nyarat töltöttem a legendás szendrői nyaraltatáson, amit Sipos Pál vezetett. Ő évközben a Trefortban magyart tanított. Ez a tábor más volt, mint a korszak merev úttörőtáborai, három héten át egy mesevilágban jártunk, egy képzeletbeli országban, Epipoban, ahol nem úttörőverseket szavaltunk, hanem mindenféle kalandban volt részünk. Életem egyik legmeghatározóbb élménye, ahogyan szinte mindenkinek, aki részt vett benne. Aztán pár évvel ezelőtt megjelent egy cikk Sipos Pálról, amelyben névtelenül nyilatkoztak az ő egykori tanítványai, táborlakói. Szexuális visszaélésekről, határátlépésekről, manipulációról számoltak be és ez a tábor világát is egészen más színben tüntette fel. A film erről a táborról szól és arról az átdolgozásról, ami a mai felnőttekben a cikk hatására zajlik.

Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?

Mióta ez a bizonyos cikk megjelent nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezzel nekem dolgom van, filmterv pedig két évvel ezelőtt lett belőle. Azon kívül, hogy egy személyes indíttatás is van bennem, hogy a saját életemben a szendrői tábor szerepét helyre tegyem, iszonyatosan foglalkoztat a hatalom kérdése.

Oláh Judit

Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?

A dokumentumfilmes forma bizonyos szempontból köt, hisz egy nagyon konkrét történetet kell, hogy elmeséljen. De a megszokott formák mellett igyekszem egy kicsit személyesebb hangvételű és lírai elemeket is használó filmet készíteni. Kiemelt szerepe van a gondos operatőri munkának. Bár természetes fényeket használunk, hosszasan tervezünk meg egy-egy helyzetet, szituációt vagy interjút. A gazdag archív anyag pedig nagyban hozzáad a film egészéhez.

Milyen lehetőséget látsz az Inkubátorban? Részt vettél a tavalyi fórumon?

Nagyon élvezem az Inkubátor programot, elsősorban a mentori segítség miatt. Hihetetlen módon lendített előre a közös munka. Az együtt gondolkodás, odafigyelés és támogatás a projekt számára akkor is nagy segítség, ha végül nem kapunk anyagi támogatást. Tavaly éppen külföldön voltam a fórum idején, de az elsőn ott voltam.



Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?

Pitcheltem már közönség előtt, de mindig angolul. Érdekes, most leginkább emiatt izgulok: ha hibázom, nem lehet a mögé bújni, hogy nem az anyanyelvemen beszélek. Azt gyakoroljuk, mit és hogyan kell elmesélni, hogy ilyen rövid idő alatt is sikerüljön felkelteni az érdeklődést a film iránt. Én hiszek abban, hogy ez egy baromi fontos film, aminek el kell készülnie. Valahogy ezt a hitet kellene tudni átadni.

Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?

Egy dokumentumfilm forgatása során az élet sok mindent másképp alakít, mint ahogy elképzeltük. Ennek a kiszámíthatatlansága inkább izgalmas, mint ijesztő, és nyilvánvalóan rugalmasnak kell lennünk ezekben a helyzetekben. De a film dramaturgiai íve és mondanivalója kristálytiszta a fejünkben.

A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?

Konkrétan ilyen témával eddig nem foglalkoztam.



Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?

A nővéremmel közös dokumentumfilmes munkáim sokat segítettek abban, hogy elinduljak ebben a műfajban, korábban csak fikcióban gondolkodtam. Voltak olyan reklámfilmes munkáim is, amik dokumentumfilmes eszközökkel készültek, ezekből is sok tapasztalatot nyertem ehhez a filmhez. De nyilván a fikciós rövidfilmjeim elkészítésének tapasztalatát is kamatoztatom.

Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek a programba?

A filmem producere László Sára, aki az első pillanattól kezdve, már két éve segít és támogat, Erdős Melinda gyártásvezetővel együtt. Régóta dolgozik velem Sass Péter vágó is, aki nagyon sokat ad a filmterv fejlődéséhez, a vágói feladatokon messze túlmutatóan. Egy ideje Hárs Anna dramaturg is besegít az írásba, ami nagyot lendített az Inkubátoros feladatokban, operatőrként pedig Gyuricza Mátyással dolgozom, aki megbízhatóan és elég érzékenyen vesz részt a munkában. Mivel nagyon nehéz a téma, fontos, hogy a forgatáson minden résztvevő kellő finomsággal legyen jelen, ezért nélkülözhetetlen Udud Levente hangmérnök személye is. Bizonyos stábtagokat nehezebben találtam meg, de a mostanra összeállt csapat valami egészen fantasztikus: csupa érzékeny, motivált, ember, akiket nem csak a munkájuk elvégzése érdekel, hanem a film egésze. Én csak ilyen közegben tudok jól dolgozni.