Korábban ezek a műfajok a klasszikus filmes értékrendben a futottak még kategóriába tartoztak, nem irányult rájuk akkora rivaldafény, mint a nagyjátékfilmekre. Szerencsére ez a szemlélet ma már változóban van: virágkorát éli a kreatív dokumentumfilmezés és az animáció, a kisjátékfilmes formátum pedig a fiatal generáció számára ad lehetőséget a szárnypróbálgatásra. Ezek a vibráló, fiatalos műfajok hazánkban jóval érzékenyebben, avatottabb kézzel nyúlnak az LMBTQ témájához, mint a játékfilmek, ami egyebek közt annak is köszönhető, hogy kevésbé köti őket gúzsba az (ön)cenzúra és a vélt nézői elvárásoknak való megfelelés kényszere.
Csicskám leszel, vagy köcsögöm?
Körképünket a dokumentumfilmekkel kezdjük. Mint arról már az első részben szó volt, a Kádár-korban az LMBTQ szinte teljesen tabutémának számított, az első olyan magyar dokumentumfilmre, amelyben ez a tematika hangsúlyozottan megjelent, 1985-ig kellett várni: ekkor mutatták be Monori Mész András Bebukottak című dokuját, amely a magyar börtönviszonyokról adott brutálisan őszinte képet. A bemutató körülményei egyébként – a korszakra jellemző módon – meglehetősen abszurdak voltak: a rendszer elkészíteni ugyan engedte a filmet, de a hazai közönség elé kerülni már nem.
A premierre nem is Magyarországon, hanem a Torinói Filmfesztiválon került sor, ahol Monori Mész alkotása elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó díjat, de ez az elismerés sem volt elég ahhoz, hogy a Balázs Béla Stúdió filmjét itthon is a mozikba engedjék a hatóságok. A Bebukottak mégsem maradt teljesen dobozban, mert kalózkópiákon folyamatosan terjedt, később pedig fájlmegosztókon folytatta pályafutását. Az alkotás, amely kendőzetlen nyíltsággal szólt a fiatalkorúak börtönében tomboló erőszakról, és az elítéltek között a hatalomgyakorlási eszközként megjelenő homoszexualitásról, idővel a hivatalos nyilvánosság korlátait is áttörte: műsorára tűzte a televízió is, és a bemutatást országos vita követte, 2014-ban pedig Gerő Marcell elkészítette a folytatását, a Káin gyermekeit, amely néhány szereplő sorsát követte nyomon 30 évvel később. A Bebukottak az Indavideo oldalán nézhető meg.
Melegnek lenni a Kádár-korban és azután
A rendszerváltást követő években, a dokumentumfilmezés a múlt tabusításának feldolgozása felé fordult. A megalakuló kereskedelmi televíziózás mellett a köztévé is számos riportot, és dokumentumfilmet szentelt a témának. Például mindösszesen két évvel a rendszerváltás után, 1991-ben készült el B. Farkas Tamás El Kazovszkij világában című alkotása, ami a női testben, de életét férfiként élő legendás orosz származású magyar képzőművészről. Az El Kazovszkijról rajzolt izgalmas portré az elsők közt hozta el a magyar dokumentumfilmbe a transzneműség témáját.
Igazi darázsfészekbe nyúlt Frivaldszky Bernadett 2003-as Halállal lakoljanak című munkája, amelynek főszereplője egy papnak készülő homoszexuális fiatalember. A filmben a magát nyíltan melegnek valló főhős és a szülők mellett egy fontos egyházi személyiség, Beer Miklós is megszólalt. A Halállal lakoljanak ma is aktuális kérdéseket vetett fel a vallás és a homoszexualitás viszonyáról, és ez azóta is példátlan a magyarországi katolikus egyház történetében. A film egyik legmegrendítőbb pillanata, amikor Beer szembesül a főszereplő, Balázs drámájával. Volt tanítványa történetén keresztül megelevenedik a szeretet egyházában tomboló kirekesztés és a dogmákhoz való merev ragaszkodás, amelyek mentén Balázs igazi pokoljáráson megy keresztül. De hiába váltott ki az alkotás a Filmszemlén akkora érdeklődést, hogy az információs vetítésekre nem jellemző módon, még aznap pótvetítést kellett tartani belőle, a kényes témához azóta se mert senki hozzányúlni.
Meleg férfiak, hideg diktatúrák
A magyar LMBTQ dokumentumfilmek témájában megkerülhetetlen rendező Takács Mária, akinek több fontos alkotást is köszönhetünk. A 2009-es Eltitkolt évek azt mutatta be megrázóan, hogy milyen volt leszbikus nőnek lenni a Kádár-korszakban, a film ikerdarabja, a 2015-ös Meleg férfiak, hideg diktatúrák pedig a homoszexuális férfiak történeteit tárta a nézők elé. Takács filmjeinek nagy értéke, hogy miközben a személyes sorsokon és tragédiákon keresztül megjelenik benne a “létező szocializmus” minden aljassága és képmutatása, a néző megérez valamit ennek a rejtőzködő életformának a szépségéből is.
A mai közbeszéd szereti úgy tematizálni az LMBTQ társadalmat, mintha tagjai valami rendszerváltás utáni nyugati divathullámot meglovagolva egyszer csak megjelentek volna a közéletben, és tulajdonképpen nem is léteztek volna korábban. Takács filmjei hiteles történeteket mutatnak be az 56-os forradalomtól kezdve egészen a rendszerváltás utáni láthatóvá válásukig bezárólag, a szocialista érában átélt nyomasztó, de sokszor groteszkbe hajló élethelyzetek bemutatásával bebizonyítják, hogy mennyire téves elképzelés azt gondolni, hogy az LMBTQ egy újkeletű találmány.
Friss Húsok
2020-ban mutatták az Anyáim története című dokumentumfilmet, amelyet Dér Asia és Haragonics Sára rendezett. Az alkotók öt éven keresztül filmezték egy leszbikus pár életét, amelynek középpontjában az örökbefogadás és a kettős anyaszereppel való megküzdés áll. Tanúi lehetünk egy szivárványcsalád megszületésének egy nem igazán befogadó társadalmi közegben, és megismerjük azt a társadalmi kontextust, amely végül arra ösztönzi a párt, hogy külföldön folytassák életüket. A film számos rangos dokumentumfilm-fesztiválon szerepelt, és még most is tart a fesztiválkörútja.
Végül a legfrissebb magyar LMBTQ dokumentumfilm Bakony Alexa 2021-es Tobi színei című alkotása, amelynek főszereplője egy női testbe született 17 éves fiú, aki hivatalosan is szeretne férfivá válni. A mozikban jelenleg is vetített dokuról a Filmhu itt közölt kritikát. A film négy és fél éven keresztül követi nyomon az eldugott kis szabolcsi faluban élő kamasz Tobi életét, aki szexuális identitására ráébredve eltökélten küzd ennek az identitásnak formális elismeréséért, és ebben a harcban szülei – akik kezdetben egyáltalán nem járatosak az LMBTQ+ témakörében, csupán csak nyitott szívű, csodálatos emberek, akik számára mindennél fontosabb gyerekük boldogsága - teljes mértékben támogatják. Sőt, idővel maguk is elkötelezett LMBTQ+ aktivistákká válnak.
A megható, és több szempontból is tabu- és sztereotípia-döntögető Tobi színeinek producere Osváth Gábor, akit évek óta foglalkoztat a hazai LMBTQ filmek sorsa. Osváth egyike volt azoknak, akik öt éve kitalálták, hogy a Friss Húson létrehoznak egy tematikus queer szekciót, amely egy izgalmas nemzetközi panoráma bemutatásával a hazai alkotókat is inspirálja. Nagy szükség volt erre a kezdeményezésre, mert a korábbi években kevés, művészi szempontból jelentős meleg témájú magyar rövidfilm készült.
Rózsaszín görények és harci kutyák
A 2000-es évek első felét inkább az amatőrfilmes lendület és a szándékolt provokativitás fémjelezte. Ebben élen járt a 2000-ben létrejött Budapesti Leszbikus Filmbizottság, amely a megalakulását követő években közel tucatnyi leszbikus témájú filmet készített, munkáival követ dobva az LMBTQ+ tematika hazai állóvizébe. Első alkotásuk a Mihez kezdjen egy fiatal leszbikus a nagyvárosban, amit olyan kisfilmek követtek, mint a Rózsaszín görény és a Kegyetlen nő harci kutyával. A csoport tagjainak nevéhez emellett néhány rövid dokumentumfilm is fűződik, mind megannyi érdekes kordokumentum a kétezres évek elejéről, melyek nagy szolgálatot tettek a hazai LMBTQ láthatóságért.
Majdnem nyolc évet kell ugranunk az időben, hogy elérkezzünk a következő fontos LMBTQ kisfilmhez. Milojev Zsanett 2013-ban készítette el a Vénusz átvonulást, amely egy budapesti női taxisofőr és utasa találkozásának történetét meséli el érzékeny eszközökkel. Az apró gesztusokból és finom jelzésekből építkező film kevés szóval is sokat elmond a vágyódásról, egy kapcsolat lehetőségének fellobbanásáról és kihunyásáról, de mindenekelőtt a társas magányról. A taxisofőrt Péterfy Bori, utasát Radnay Csilla alakítja. A film az Indavideón nézhető meg.
Tiszta szerelem
2016-ban született Kis Hajni Szép alak című filmje, amelyben egy iskolai takarítónő beleszeret az egyik diáklányba, és bár az első pillanattól tisztában vagyunk ennek a vonzalomnak a reménytelenségével, a rendező bravúrjának és mindenekelőtt a főszereplőt megformáló Egyed Brigitta nagyszerű alakításának köszönhetően csöppet sem érezzük abszurdnak, és az utolsó pillanatig drukkoljunk a szerelem sújtotta Orsinak, hogy valami csoda folytán találja meg a boldogságot. A Diák Oscarra jelölt, díjak tömegét besöprő film nagy erénye, hogy humorral és empátiával közelít a leszbikusság témájához, és olyan meleg hősnőt teremt, aki mellett az életben biztosan elmennénk az utcán, de a filmben annyira szeretnivaló, hogy teljes szívünkből drukkolunk a (szerelmi) sikerének.
Szép alak
Az LMBTQ tematika családon belüli konfliktusait járja körül Vermes Dorka 2018-as Anyák napja című ELTE diplomafilmje (interjúnk Dorkával a filmről itt). A Friss Húson bemutatott alkotás két főszereplője, Juli és Réka (Lakos Fanni és Borsos Luca) kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek, de látogatóba érkezik hozzájuk Juli édesanyja (őt Für Anikó személyesíti meg, aki játékával elnyerte a Friss Húson a legjobb női alakításért járó díjat). A találkozás felszínre hozza egy diszharmonikus anya-lánya kapcsolat megannyi olyan problémáját, amely valójában független a szereplők nemi irányultságától. Juli anyja képtelen elfogadni Juli döntéseit, folytonos szúrós kritikái és játszmahelyzetei képtelenné teszik Julit az anyjától való leválásra, miközben ő maga is hamarosan anyává válik.
És ezzel elérkeztünk a jelenhez: úgy tűnik, hogy a Friss Hús kezdeményezése valóban lendületet adott a magyar LMBTQ kisfilmeknek. Jelenleg is intenzíven készülnek, illetve bemutatásra várnak témába vágó filmalkotások, és legkésőbb 2022-ben a közönség elé kerülhet többek között Kungl Zsigmond Nem mentem el apám temetésére munkacímű rövidfilmje, illetve Vermes Dorka Fájni fog című alkotása.
Jönnek a „MOMÉ-s lányok”
A magyar film sikerágazata az animáció – az első Oscar-díjat is ez a formátum hozta meg Magyarországnak –, nem véletlen tehát, hogy az LMBTQ tematikában is több kiemelkedő alkotást találunk itt. Az utóbbi években számos olyan alkotás került ki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs műhelyéből, amelyek amellett, hogy nemzetközi díjesőt tudhattak magukénak, valamilyen aktuális társadalmi kérdéssel is foglalkoztak. Alkotóik olyan nők, akik érezhetően vonzódást mutatnak az feminista és genderkritikus témák iránt, lyen alkotó például Lovrity Anna Kata, Wunder Judit és Andrasev Nadja.
A csoport három queer témát körüljáró filmje közül az egyik legsikeresebb Buda Flóra Anna Entropia című 2018-as animációs kisfilmje, amely a Berlinalén elnyerte a fesztivál queer díját, a Teddyt. A film újszerű formanyelvével nagyszerűen ragadja meg a queer gondolatvilágot, a konvencionalitás tagadását, a testi-lelki szabadság élményét, és a színekkel, formákkal, a vonalak egymásba olvadó játékával varázslatosan jeleníti meg a három női szereplő közötti érzékeny dinamikát.
A 2019-es Berlinalén egy másik magyar animációs film is versenyben volt a Teddy-díjért: Tóth Luca Lidérc ura. A film álomszerű világában a főszereplő testéből egy aprócska férfi születik és beleszeret gazdájába. A Lidérc úr kísérletező kedve rabul ejti a nézőt, akit a heteronormatív testkép megkérdőjelezésével a szerelmi vágy és a szexualitás olyan határterületeire vezet el, ahol addig még aligha járt.
De Tóth Lucának nem ez volt az első queer filmje: 2016-ban a cannes-i filmfesztiválon mutatkozott be Superbia című alkotása, amely cseh-magyar koprodukcióban készült. A társadalmi konvencióknak görbe tükröt tartó szatirikus film egy képzeletbeli ősközösségi társadalomban játszódik, ahol megfordulnak a klasszikus nemi szerepek: a törékeny fizikumú férfiak a barlangban az utódokat nevelik (akiket a péniszükön keresztül hoznak a világra), miközben a robosztus termetű nők az erdőt járják, és a mellükkel vadásznak. Ebbe a jól berendezett világba a szerelem hoz változást: az egyik amazon, érzelmekkel és kíváncsisággal közeledik felé. Ez a normasértő viszony természetesen heves reakciót vált ki környezetéből, és egyfajta társadalmi erjedést indít el. A rengeteg poénnal megtűzdelt, ugyanakkor mély, és szimbólumrendszerét következetesen kezelő film elnyerte a 2016-os Friss Hús legjobb magyar animációnak járó díját.
Hazai LMBTQ filmes áttekintésünk végére értünk. Az elkövetkező évektől sok új, érdekes alkotást várunk: az LMBTQ társadalmi megítélése manapság mindinkább polarizálódik, érdekes lesz látni, hogy az alkotókra milyen hatással lesz ez a folyamat.
