Rövidfilmünk egy csattanóra kihegyezett történetet mutat be, mellyel tükröt szeretnénk tartani korunk, szenzáció éhes világának.
Értelmezésünk szerint az ihletet adó egyperces novella nem hordoz titokzatos többletjelentést. Zsenialitása az olvasóban keltett várakozás, kielégítetlenségéből fakad. Örkény két mondata ugyanúgy nem mond semmit, mint ahogy a mi rövidfilmünk története sem óhajt misztikus mondanivalót közölni.
Szándékunk a rövidfilmmel, hogy rámutassunk milyen groteszk és banális, ahogy a mai kor embere felszinesen szemlélve és sablonokban gondolkodva veti rá magát mindenre ami távolról a szenzáció lehetőségét villantja fel, gyakran figyelmen kívül hagyva az alapvető emberi értékeket.
A filmben két egészen különböző ember életébe pillanthatunk bele. Két különböző korosztály képviselője, két különböző anyagi és egzisztenciális helyzettel, két különböző családi háttérrel, foglalkozással, két különböző értékrenddel. Ez a két ember egymás mellett tölti a hétvégéket, belelátnak egymás életébe, elképzelik és megítélik egymást.
A különbség annyira nyilvánvaló, hogy arra számítunk, ebből adódik valamilyen konfliktus, arra várunk, hogy mikor, hol, hogyan pattan ki az ellentétek közti feszültség. De nem pattan ki. Csak annyi történik, hogy az egyik fél éli a maga életét és nem történik vele semmi. S épp azzal, hogy nem történik vele semmi, meghiusítja a másik ember tervét. Azzal, hogy nem történik vele semmi, azzal mutat fityiszt a másiknak, aki mindenből képes lenne szenzációt csinálni, a maga érdekébe állítani, tekintet nélkül arra, hogy mások életében az általa áhított, hír értékű történés súlyos és tragikus esemény.
A filmben nem szándékunk véleményezni, értékelni. El kell fogadni, a világ változik, az információkat óriási tömegben zúdítják ránk. Nem akarnak dönteni helyettünk, hogy miről tudósítsanak miről ne. Mi pedig képtelenek vagyunk az óriási mennyiség miatt értékelni, mérlegelni.
Belefásulunk a szörnyűségekbe, megszokjuk a tragédiákat, természetesnek vesszük, hogy híres emberek magánéletéről pletykálnak. Hozzászokunk, hogy a hírek szenzációs történésekről, tragikus, szokatlan, meglepő dolgokról szólnak. Így ezek az elvileg érdekes dolgok elveszítik súlyukat, visszájára fordul az értékrend. A borzalmak, fantasztikumok érdektelenné válnak, s ha csak egy percre is de megdöbbenünk egy teljesen hétköznapi történésen. Nem hisszük, hogy csak ennyi, hátsó szándékot sejtünk, másodlagos értelmet keresünk. Pedig tényleg nem történt semmi.
Legalábbis semmi különös.
Szereplők:

A szereplők jellemzését csupán háttér információként kezelnénk, hogy jobban rávilágítsunk a megformálandó figurák főbb tulajdonságaira. Se a film története nem kívánja, se a rövidfilm jellege nem engedné a szereplők jellemének bővebb kifejtését.
Valójában annyi derül ki a néző számára, hogy Márton bácsi egy „átlagos” öregember, a másik szereplő pedig egy agilis, fiatalember, tele tenni akarással, sikeressé válás vágyával.

Márton bácsi: özvegy vájár. Még feleségével szereztek hétvégi házat egy horgásztó partján. Lánya külföldön él, ritkán látja, megsárgult fényképek őrzik emlékét a boldog családi hétvégének, az üdülőben. Márton bácsi szeret horgászni, olyankor hosszan elhallgatja a fák és a nádas susogását, a természet hangjait, a víz csobogását. Szereti a lemenő nap sugarával cirógattatni az arcát. Sokszor gondolt arra, hogy a következő héten már nem élvezheti ezeket az apró földi örömöket. „A vájár élete nem életbiztosítás”. Nehezen fogadja el, hogy mégis az asszony ment el mellőle előbb. Orvosi műhiba vitte el. Félre kezelték a vakbélgyulladását. Márton bácsi azóta még annyira sem bízik az orvosokban, a tudomány vívmányaiban, magába fordultan él, nem sokat vár már az élettől. Amit tud, félretesz a lányának.

A fiatal újságíró: Jól menő vállalkozó szülők egy szem fia, mindent megadtak neki, pesten járt iskolába, természetesen elsőre felvették a Jogra. Most első éves, egy évet halasztott, 20 év körüli. Igazából nem érdekli a jog, csak apja kedvéért jár oda, nyomózó újságíró szeretne lenni. Mindenféle pályázatokra elküldi anyagait, Egyetemi körökben is sokat szervezkedik, saját újságról álmodozik. A hétvégi házba rendszeresen lejár, többnyire a haverokkal bulizni.
Mindig résen van, miből írhatná meg az „év sztoriját”. Jobb szeret a hétvégi házban lenni, mert ott ő a „kakas a szemétdombon”.

Helyszín:
Ózd, Kazincbarcika környékén egy halastó körüli üdülőtelep.
Márton bácsi háza, kívülről: Látszik, hogy saját kezűleg készült, az építőanyag többnyire olyasmi, amit annak idején olcsón meg tudtak innen-onnan szerezni, kimustrált liftajtó, raklap deszka, bontásból gyűjtött mettlachi lapok, a ház körül sok „kacat” amik még „biztos jók lesznek valamire”- kimustrált mosógép, hiányzó kerekű bicikli stb. Kicsi ház barátságos terasszal.
Belül: nagyon egyszerű berendezés, kis főzőfülke, mosdó állvány, asztal, szék ágy az ablak alatt, rongyszőnyeg. Látszik, hogy a legkevesebb időt töltötték a házon belül, csak enni, aludni mentek be, de rend van és tisztaság.

A fiatal újságíróék háza kívülről: Alig kisebb a ház, mint a telek, élénk színű a vakolat, modern stílusú, tetőtér-beépítéssel, fém ablakkeretekkel, kanadai zsindellyel, terméskő talapzattal. Több parabola antenna is van a tetőn, az egyik forgatható, meg egy CB antenna is. A ház előtt több kocsileálló van kialakítva, és természetesen óriási garázsajtó. A kert angol gyep néhány díszcserjével, tujával, melyek körül tőzeges ágyás van, műanyag csövek állnak ki a földből, a locsoláshoz.

Belül: A ház alsó szintje egy egylégterű hatalmas nappali, amerikai konyhával, bárpulttal. Járólap a padló, hatalmas fotelok, kényelmes ülőgarnitúra, kovácsoltvas lábú üvegasztal, házimozirendszer, hifitorony. Az emeleten vannak a hálók. Csak a fiatal újságíró szobáját ismerjük meg, Kevés berendezés van, de azok nagyon modernek, fém és fényes felületek. Ebben a szobában is van nagyképernyős TV, számítógép. A számítógép előtt bicikliülésszerű szék.
Minden helyiségben van telefon.
Történet:
Nyár van, péntek délután. Volánbusz érkezik az üdülőhely ideiglenes megállójába. Leszállók, mind csomagokkal érkeznek, többnyire középkorú házaspárok, vannak, akiket várnak, nagyiék az unokával. Egy-két beszédfoszlányt elcsípünk:
- „Már azt hittem, soha nem érünk ide…”,
- „Ezt igazán otthon hagyhattad volna, leszakad a karom!”, stb.
Gyorsan szétszélednek. Márton bácsi is a busszal érkezik, utolsók közt száll le, kutyával van, egy nagy táska is van nála. Ahogy leszáll, rögtön a kutyát szabadítja meg a szájkosártól, és vigasztalja az út kellemetlenségei miatt:
- „Na, már itt is vagyunk! Szomjas vagy, mi? Mindjárt odaérünk, majd adok inni és kifutkározhatod magad… ”.
Lassan indulnak a tó körüli földúton. Az út egyik oldalán jegenyesor, másik oldalon nádasos rét.
Később.
A fiatal újságíró sárga sportkocsival ráfordul a földútra. Száguld, dübörög a kocsiban a zene. A sofőr üvölt a mobilba. Az anyjával beszél:
- „Nem, nem! Mi? Nem, itt maradok. Igen, most is! Dolgom van, azért! Te mondtad mindig, hogy itt jobb a levegő, nem? Na, puszi, hétfőn találkozunk! Szia, puszi!”.
Az anyósülésen videokamera pihen. Elhúz Márton bácsi mellett, felkavarja a port.
Megérkezik a ház elé ekkor már egy haverral, beszél:
- „Persze, gyertek nyugodtan! Kit? Hozd őt is, majd bulizunk egyet! Ja. Utána megbeszéljük majd a műsort is. Na, akkor holnap. Helló!”
Beáll az udvarba, a kapu távirányítható, a házba mindenféle riasztók kikapcsolása után lehet bejutni. Amerre jár, bekapcsolja a TV-t, hűtőből sört vesz elő, a teraszon nyújtózik egyet „friss levegőt szív”, próbálgatja a videokamerát, láthatóan vár valamire, majd mikor Márton bácsi érkezik a szomszédba, felvételeket készít róla.
Márton bácsi kapuja csak egy dróttal van „bezárva”, hoszasan elbíbelődik a. Inni ad a kutyának, megsimogatja. Körbejár a kertben, rosszalló fejcsóválással tekint szomszéd ház felé, visszamegy a teraszra, és a horgászbotokat készíti elő a hajnali horgászatra.
Leszállt az este, ciripelnek a tücskök. A modern ház nappalijából a TV villódzása látszik. Kívülről látjuk, hogy a fiatal újságíró fenn van a szobában, fel alá járkál az ablak előtt, kezében a kamerával. Közelebbről látjuk: Márton bácsi háza felé nézve próbálgatja a kamerát, állítgat rajta, motyog valamit, hogy nincs elég fény. Leszalad a földszintre, felkapcsol egy külső világítást.

Márton bácsi falnak dőlve ül az ágyban, cigizik, ölében a hamutállal hallgatja a tücsköket. A kutya az ágy mellett összetekeredve. Márton bácsi kezében meg-megbillen a parázsló cigi, a hamu leesik a paplanra.


Eleinte még bele-bele szív, aztán egyre gyanúsabb hogy elaludt, végül kibillen ujjai közül a cigaretta.


A paplanhuzaton parázslik egy pillanatig, de ugyanakkor a távolból kutyaugatás hallatszik.


Márton bácsi kutyája is felugrik, és ugatni kezd, Márton bácsi felriad, káromkodva lesöpri a hamut az ágyról, elnyomja a csikket, eloltja a lámpát, falnak fordul és elalszik.
A fiatal újságíró mérgesen dobja a kamerát az ágyra:
- „A hülye kutyák!”
Telefonál:
- „A tanulságos tűzeset ezen a héten is elmarad!”
Mivel a történet eléggé egy irányba mutató, szükségtelennek tartjuk a különbözőségeket képivilággal, stílussal megtámogatni. A sziporkázó, vizuális gegekkel telített, rafinált megjelenítés helyett, csendes, szemlélődő stílusban, kívülálló szemével nézzük a történéseket.

Jelenetsor: Márton bácsi érkezése
Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál Három-négy totált látunk az üdülőtelepről: földút, jegenyesor, a horgásztó. A helyi atmoszféra hangja, majd egyre erősödve a buszé. Statikus
2.) Totálból szekond A busz közeledik, a kamera szemből veszi, miközben az úton keresztbe, a megállóba fahrtol. A busz beérkezésével szűkül a kivágás a busz ajtajára. Márton bácsi az utolsók közt száll le. Lassú fahrt.
3.) Félszekond Ahogy a busz elhúz, Márton bácsi letérdel és megszabadítja a kutyát a szájkosártól. Statikus
4.) Totál Márton bácsi összeszedi a csomagjait – már csak ő maradt a buszmegállóban egyedül – és lassan elindul az úttesten át a megállóval szembeni földútra. A kamera lassan utána fordul és ahogy távolodik, nyit a varión. Lassú svenk, varió

A fiatal újságíró megérkezik a házba
Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál Látszik az országúton közeledő sárga sportautó, a leágazáshoz közeledve lassít és ráfordul a földútra. Kicsit megfarol az autó, aztán felgyorsul. Por kavarog a képből kifutó autó után Amíg közeledik az autó a kamera áll, a beforduláskor az autó után fordul
2.) Félszekond A sofőrt látjuk az anyósülésről. Vezet, a hangosan szóló zenére dobol a kormányon. Headset lóg a füléből, kiabál maga elé. Anyjával beszél, hogy a hétvégi házban tölti a hétvégét, nem megy haza. Statikus
3.) Totál Kívülről látható az autó, halad a földúton.
Közeledik a kamera felé, elhúz. Ahogy utána néznék, meglátjuk Márton bácsit az út másik szélén, simogatja a kutya fejét, akit maga mellé hívott, amikor halotta az autó közeledését. Ahogy ülepedik a felkavarodott por, Márton bácsi újra útnak indul A kamera enyhe svenkeléssel követi előbb az autó, aztán amikor meglátjuk Márton bácsit, megáll.
4.) Totál A ház felől látható a kapu, egyszerre hangos kattanással nyílni kezd: Ekkor fordul az autó a kapuba. Ahogy beáll, teljesen közel jön a kamerához, az autó elejét látjuk a széttrancsírozott muslincákkal, hallani, ahogy a sofőr kiszáll és becsapja az ajtót. Nem mozog
5.) Félszekond/ totál A fiatal újságíró a bejárati ajtón belül kikapcsolja a riasztót (bebillentyűzi a kódot, a gombok csipognak). Bemegy a nappaliba, a fotelba dobja cuccait, az asztalról felveszi a távirányítót, bekapcsolja a TV-t, felmegy a szobájába, bekapcsolja a számítógépet, de nincs türelme ott ülni előtte, amíg beindul, csöng a mobilja, ami meg mindig a „fülébe van dugva”, egyik haverral beszél, hogy jöjjenek le a hétvégére. Beszéd közben kinyitja az ablakot, beírja a jelszót a számítógépbe. Lemegy a konyhába. Sört vesz elő a hűtőből. Kimegy a teraszra. A videokamera a vállán lóg. Kézi kamerával követjük a történéseket.
6.) Totál A teraszt látjuk, a fiatal újságíró a kerti székbe veti magát, kezében a sörrel. Leveszi a fejéről a mobilt, az asztalra veti, végre hátra dől, nyújtózik, aztán iszik a sörből és a videokamerával babrál. Statikus
7.) Totál A kilátás a teraszról, látni Márton bácsit, ahogy közeledik a szomszéd ház felé. Lassú svenk
8.) Közeli A fiatal újságíró követi tekintetével Márton bácsit, mosoly suhan át az arcán. Statikus

Márton bácsi a kertben
Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál Márton bácsit látjuk a kertkapu felé közeledni. Lassú svenk
2.) Szekond Kinyitja a kaput, és a házhoz megy a kertben. Statikus, majd lassú svenkkel követjük a házig.
3.) Félszekond Kinyitja a kerti csapot és inni ad a kutyának. Statikus
4.) Szekond-félszekond Ahogy körbesétál a kertben, egy-egy snittben látjuk, ahogy lehajol egy növényhez vagy egy gyümölcsfa leveleit vizsgálgatja. Közben magában dörmög. Statikus
5.) Totál Visszamegy a teraszra, leül és a horgászfelszereléssel kezd szöszmötölni. Egy, a szomszédban felharsanó hangosabb zajra felkapja a fejét, figyel egy kicsit, megcsóválja a fejét majd folytatja a matatást. Statikus

Leszáll az est
Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál Nagytotál az üdülőtelepről. Besötétedett. Tücsökciripelés. Statikus
2.) Totál Világítanak a modern ház ablakai. A fiatal újságíró sziluettje tűnik fel az emeleti ablakban Statikus
3.) Szekond Belső a modern házban; az újságírót látjuk, amint kezében a kamerával járkál a szobában és a szomszédba néz. Svenk követi a fiatalember mozgását.
4.) Félszekond / közeli A fiatalember az ablaknál próbálgatja a kamerát és közben „instruálja” az öreget: „Ez az! Jól van! Csináld csak!” Hirtelen aggódni kezd a gyér megvilágítás miatt. Statikus
5.) Totál Kívülről látjuk a modern házat, amint felgyullad a külső világítás. Csak halljuk, amint a fiatalember leszalad a földszintre és utána vissza az emeletre. Statikus

Márton bácsi elalszik
Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Szekond Belső Márton bácsi házában, szól a rádió. Márton bácsi az ágyon ül, cigizik. A felkapcsolódó fényre felkapja a fejét majd nagyot szív a cigin. Statikus
2.) Közeli Márton bácsi arcát látjuk, ahogy beleszív a cigibe, majd lassan kifújja a füstöt. Statikus
3.) Közeli A cigarettát tartó keze a paplanon pihen, a hamu leesik. Statikus
4.) Közeli / szekond A fiatalember izgatottan állítgatja a kamerát. Statikus
5.) Szuperközeli Márton bácsi ujjai közül kibillen a cigaretta és felparázslik a paplanhuzaton. Statikus
6.) Közeli / szekond A fiatalember izgalma csak fokozódik. A távolból kutyaugatás hallatszik. Statikus
7.) Kistotál Belső Márton bácsinál, az alvó kutyája felpattan az ugatásra és ő is rákezd a szobában. Márton bácsi felriad. Lesöpri a hamut, kiengedi a kutyát, visszafekszik, eloltja a lámpát, falnak fordul és elalszik. Svenkkel követjük Márton bácsit, ahogy kiengedi a kutyát
8.) Szekond A fiatalember csalódottan engedi le a szeméről a kamerát, majd az ágyra dobja. Felemeli a telefont. Svenkkel és variózással követjük a fiatalember mozgását.
9.) Nagytotál Miközben halljuk, ahogy a telefonba beszél („A tanulságos tűzeset ezen a héten is elmarad!”) a házat látjuk kívülről. Ahogy nyit a varió belátjuk az esti üdülőtelepet. Varió és kránozás
Szinopszis

Nyár van, péntek délután. Volánbusz érkezik az üdülőhely ideiglenes megállójába. Leszállók, mind csomagokkal érkeznek, többnyire középkorú házaspárok, vannak, akiket várnak, nagyiék az unokával. Gyorsan szétszélednek. János bácsi is a busszal érkezik, utolsók közt száll le, kutyával van, nem egyszerű leszállni, mert 1 nagy táska is van nála. Ahogy leszáll, rögtön a kutyát szabadítja meg a szájkosártól, és vigasztalja az út kellemetlenségei miatt. Lassan indulnak a tó körüli földúton, ezen a részen még nincsenek házak. Az út egyik oldalán jegenyesor, másik oldalon nádasos rét.
Később.
Jancsi sárga sportkocsival (Renault Megan) ráfordul a földútra. Száguld, dübörög a kocsiban a zene. Jancsi üvölt a mobilba. Az anyjával beszél, hogy ezt a hétvégét is itt tölti, és nem tud beugrani, mert nagyon sok dolga van. Elhúz János bácsi mellett, felkavarja a port.
Megérkezik a ház elé ekkor már egy haverral, beszél, hogy jöjjenek szombaton, persze hogy jó idő lesz, és akkor megbeszélik a nyomda dolgait is. Beáll az udvarba, a kapu persze távirányítható, a házba mindenféle riasztók kikapcsolása után lehet bejutni. Amerre jár, bekapcsolja a TV-t, hűtőből sört vesz elő, a teraszon nyújtózik egyet „friss levegőt szív”.
János bácsi ekkor érkezik a szomszédba. A kapu csak egy dróttal van „bezárva”, a ház ajtaját, ablakát kitárja, hogy szellőzőn. Inni ad a kutyának, megsimogatja. Körbe ját a kertben rosszalló fejcsóválással tekint Jancsiék háza felé, visszamegy a teraszra és a horgászbotokat készíti elő a hajnali horgászatra.
Leszállt az este, ciripelnek a tücskök. Jancsi nappalijából a TV villódzása látszik. Kívülről látjuk, Jancsi fenn van a szobában, valószínűleg telefonál, fel alá járkál az ablak előtt. Közelebbről látjuk: akkor már nem telefonál, kikönyököl az ablakba és János bácsi háza felé néz.
János bácsi falnak dőlve ül az ágyban, cigizik, ölében a hamutállal hallgatja a tücsköket. A kutya az ágy mellett összetekeredve. János bácsi kezében meg-megbillen a parázsló cigi, a hamu leesik a paplanra. Eleinte még bele-bele szív, aztán egyre gyanúsabb hogy elaludt, végül kibillen ujjai közül a cigaretta. A paplanhuzaton parázslik egy pillanatig, de ugyanakkor a távolból kutyaugatás hallatszik. János bácsi kutyája is felugrik és ugatni kezd, János bácsi felriad, káromkodva lesöpri a hamut az ágyról, elnyomja a csikket, eloltja a lámpát, falnak fordul és elalszik.
Jancsi mérgesen dobja a távcsövet az ágyra, „A hülye kutyák!”
Telefonál: „A tanulságos tűzeset ezen a héten is elmarad!”

Mivel a történet eléggé egy irányba mutató, szükségtelennek tartjuk a különbözőségeket képivilággal, stílussal megtámogatni. A sziporkázó, vizuális gegekkel telített, rafinált megjelenítés helyett, csendes, szemlélődő stílusban, kívülálló szemével nézzük a történéseket.


Szereplők

János bácsi: özvegy vájár. Még feleségével szereztek hétvégi házat egy horgásztó partján. Lánya külföldön él, ritkán látja, megsárgult fényképek őrzik emlékét a boldog családi hétvégének, az üdülőben. János bácsi szeret horgászni, olyankor hosszan elhallgatja a fák és a nádas susogását, a természet hangjait, a víz csobogását. Szereti a lemenő nap sugarával cirógattatni az arcát. Sokszor gondolt arra, hogy a következő héten már nem élvezheti ezeket az apró földi örömöket. „A vájár élete nem életbiztosítás”. Nehezen fogadja el, hogy mégis az asszony ment el mellőle előbb. Orvosi műhiba vitte el. Félre kezelték a vakbélgyulladását. János bácsi azóta még annyira sem bízik az orvosokban, a tudomány vívmányaiban, magába fordultan él, nem sokat vár már az élettől. Amit tud, félretesz a lányának.

Jancsi: Jól menő vállalkozó szülők egy szem fiacskája, mindent megadtak neki, pesten járt iskolába, természetesen elsőre felvették a Jogra. Most első éves, egy évet halasztott, 20 év körüli. Igazából nem érdekli a jog, csak apja kedvéért jár oda, nyomózó újságíró szeretne lenni. Mindenféle pályázatokra elküldi anyagait, Egyetemi körökben is sokat szervezkedik, saját újságról álmodozik. A hétvégi házba rendszeresen lejár, többnyire a haverokkal bulizni.
Mindig résen van, miből írhatná meg az „év sztoriját”. Jobb szeret a hétvégi házban lenni, mert ott ő a „kakas a szemétdombon”.

Helyszín:
Ózd, Kazincbarcika környékén egy halastó körüli üdülőtelep.
János bácsi háza, kívülről: Látszik, hogy saját kezűleg készült, az építőanyag többnyire olyasmi, amit annak idején olcsón meg tudtak innen-onnan szerezni, kimustrált liftajtó, raklap deszka, bontásból gyűjtött mettlachi lapok, a ház körül sok „kacat” amik még „biztos jók lesznek valamire”- kimustrált mosógép, hiányzó kerekű bicikli stb. Kicsi ház barátságos terasszal.

belül: nagyon egyszerű berendezés, kis főzőfülke, mosdó állvány, asztal, szék ágy az ablak alatt, rongyszőnyeg. Látszik, hogy a legkevesebb időt töltötték a házon belül, csak enni, aludni mentek be, de rend van és tisztaság.

Jancsiék háza kívülről: Alig kisebb a ház, mint a telek, élénk színű a vakolat, modern stílusú, tetőtérbeépítéssel, fém ablakkeretekkel, kanadai zsindellyel, terméskő talapzattal. Több parabola antenna is van a tetőn, az egyik forgatható, meg egy CB antenna is. A ház előtt több kocsileálló van kialakítva, és természetesen óriási garázsajtó. A kert angol gyep néhány díszcserjével, tujával, melyek körül tőzeges ágyás van, műanyag csövek állnak ki a földből, a locsoláshoz.

belül: A ház alsó szintje egy egylégterű hatalmas nappali, amerikai konyhával, bárpulttal. Járólap a padló, hatalmas fotelok, kényelmes ülőgarnitúra, kovácsoltvas lábú üvegasztal, házimozirendszer, hifitorony. Az emeleten vannak a hálók, csak Jancsi szobáját ismerjük meg, Kevés berendezés van, de azok nagyon modernek, fém és fényes felületek. Jancsi szobájában is van nagyképernyős TV, számítógép. a számítógép előtt bicikliülésszerű szék.
A falon házi fittes felszerelés. Minden helyiségben van telefon.


Jelenetsor: Jancsi megérkezik a házba

Kivágás Téma Kameramozgás
1.) Totál:
Látszik az országúton közeledő sárga sportautó, a leágazáshoz közeledve lassít és ráfordul a földútra. Kicsit megfarol az autó, aztán felgyorsul. Por kavarog a képből kifutó autó után Amíg közeledik az autó a kamera áll, a beforduláskor az autó után fordul
2.) Félszekond :
Jancsit látjuk az anyósülésről. Vezet, a hangosan szóló zenére dobol a kormányon. Headset lóg a füléből, kiabál maga elé. Anyjával beszél, hogy a hétvégi házban tölti a hétvégét, nem megy haza. statikus
3.) Totál:
Kívülről látható az autó, halad a földúton.Közeledik a kamera felé, elhúz. Ahogy utána néznék, meglátjuk János bácsit az út másik szélén, simogatja a kutya fejét, akit maga mellé hívott, amikor halotta az autó közeledését. Ahogy ülepedik a felkavarodott por, János bácsi újra útnak indul A kamera enyhe svenkeléssel követi előbb az autó, aztán amikor meglátjuk János bácsit, megáll.
4.) Totál:
A ház felől látható a kapu, egyszerre hangos kattanással nyílni kezd: Ekkor fordul a kapuba Jancsi az autóval. Ahogy beáll, teljesen közel jön a kamerához, az autó elejét látjuk a széttrancsírozott muslincákkal, hallani, ahogy Jancsi kiszáll és becsapja az ajtót. Nem mozog
5.) Félszekond/ totál:
Jancsi a bejárati ajtón belül kikapcsolja a riasztót (bebillentyűzi a kódot, a gombok csipognak). Bemegy a nappaliba, a fotelba dobja cuccait, az asztalról felveszi a távirányítót, bekapcsolja a TV-t, felmegy a szobájába, bekapcsolja a számítógépet, de nincs türelme ott ülni előtte, amíg beindul, csöng a mobilja, ami meg mindig a „fülébe van dugva”, egyik haverral beszél, hogy jöjjenek le a hétvégére. Beszéd közben kinyitja az ablakot, beírja a jelszót a számítógépbe. Lemegy a konyhába. Sört vesz elő a hűtőből. Kimegy a teraszra. Kézikamerával követjük a történéseket.
6.) Totál:
A teraszt látjuk, Jancsi a kerti székbe veti magát, kezében a sörrel. Leveszi a fejéről a mobilt, az asztalra veti, végre hátra dől, nyújtózik, aztán iszik a sörből, statikus
7.) Totál:
A kilátás a teraszról, látni János bácsit, ahogy közeledik a szomszéd ház felé. Lassú svenk.
8.) közeli:
Jancsi követi tekintetével János bácsit, mosoly suhan át az arcán. statikus


Rendezői koncepció

Ez a rövid film nem akar az élet nagy kérdéseire választ adni, de még csak nem is akar ezekkel foglalkozni. Egy pillanatnyi döbbenetet, egy fricskát akar a nézőnek adni, aztán az élet megy tovább.
Azt hisszük történni fog valami, valami hír értékű. Várjuk a katarzist, de nem az történik, amire számítunk, egy kicsit nem értjük, egy kicsit még várunk, hogy hátha, aztán továbblépünk.
A filmben két egészen különböző ember életébe pillanthatunk bele. Két különböző korosztály képviselője, két különböző anyagi és egzisztenciális helyzettel, két különböző családi háttérrel, foglalkozással, két különböző értékrenddel. Ez a két ember egymás mellett tölti a hétvégéket, belelátnak egymás életébe, elképzelik és megítélik egymást.
A különbség annyira nyilvánvaló, hogy arra számítunk, ebből adódik valamilyen konfliktus, arra várunk, hogy mikor, hol, hogyan pattan ki az ellentétek közti feszültség. De nem pattan ki. Csak annyi történik, hogy az egyik fél éli a maga életét és nem történik vele semmi. S épp azzal, hogy nem történik vele semmi, meghiusítja a másik ember tervét. Azzal, hogy nem történik vele semmi, azzal mutat fityiszt a másiknak, aki mindenből képes lenne szenzációt csinálni, a maga érdekébe állítani, tekintet nélkül arra, hogy mások életében az általa áhított, hír értékű történés súlyos és tragikus esemény.
A filmben nem szándékunk véleményezni, értékelni. El kell fogadni, a világ változik, az információkat óriási tömegben zúdítják ránk. Nem akarnak dönteni helyettünk, hogy miről tudósítsanak miről ne. Mi pedig képtelenek vagyunk az óriási mennyiség miatt értékelni, mérlegelni.
Belefásulunk a szörnyűségekbe, megszokjuk a tragédiákat, természetesnek vesszük, hogy híres emberek magánéletéről pletykálnak. Hozzászokunk, hogy a hírek szenzációs történésekről, tragikus, szokatlan, meglepő dolgokról szólnak. Így ezek az elvileg érdekes dolgok elveszítik súlyukat, visszájára fordul az értékrend. A borzalmak, fantasztikumok érdektelenné válnak, s ha csak egy percre is de megdöbbenünk egy teljesen hétköznapi történésen. Nem hisszük, hogy csak ennyi, hátsó szándékot sejtünk, másodlagos értelmet keresünk. Pedig tényleg nem történt semmi.
Legalábbis semmi különös.