A májusban boltokba került, erotikával és pornográfiával foglalkozó Prizma-számhoz kapcsolódik a lapbemutatón elhangzott kerekasztal-beszélgetés szerkesztett változata,a Linda Williams-szel készített email-interjú, és a nemrég indított HARDCORE-rovat.
A Prizma következő, Jim Jarmusch-sal foglalkozó száma szeptemberben jelenik meg.
A cikkeket itt olvashatod el.
Ízelítő az eddigi számokból:
CHRISTOPHER NOLAN
- Kritikai körpanoráma – Eredet (szerkesztette és fordította: Pálos Máté)
„Az Eredet kritikai fogadtatása bőven elmarad az Avatar ünneplésétől, és számos meghatározó lap kritikusa éles szavakkal kárhoztatja a filmet, összecsapva a rajongókkal és a moziközönség jelentős hányadával. A rendező tökéletes trükkje, amely nem csak a promóciót, hanem magát a filmet is párbeszédgerjesztő intermediális médiahekknek értelmezi, sikeres volt: az Eredet meghökkentő látványelemeiről és a narratív puzzle darabjainak összeilleszthetőségéről nézőnek és kritikusnak egyaránt – mindegy, hogy milyen előjellel, de – beszélnie kell.”
- Roboz Gábor: A bűvész-művész produkciója – A tökéletes trükk regény- és filmváltozata
„A tökéletes trükk említésekor viszonylag ritkán szokás igazán kidomborítani a tényt, hogy Christopher Nolan filmje Christopher Priest azonos című regényének adaptációja, holott a moziverzió rengeteget köszönhet a forrásműnek, ráadásul a két alkotó között még szellemi rokonságról is beszélhetünk. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a brit-amerikai rendező és a brit
író ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, kiegyensúlyozott tempóval formált életművükben több érintkezési pont is felfedezhető.”
PORNÓ
- A pornó színeváltozása
Kerekasztalbeszélgetés a Prizma erotikával és pornográfiával foglalkozó száma kapcsán Hevesi Krisztina, Varró Attila, Farkas Gábor és Sepsi László részvételével.
- A láthatóvá vált műfaj – A Prizma interjúja Linda Williams-szel (fordította: Roboz Gábor)
„Így vagy úgy, de manapság mindenki látott már pornót. Egyre kevesebb ember háborodik fel a pornográf tartalmak láttán. A pornó már nincs elrejtve, mint valamilyen műtárgy egy múzeumban, az interneten pillanatok alatt hozzáférhető.” - mondja Linda Williams a kortárs műfajelmélet egyik meghatározó alakja, a University of Colorado filmtudományi intézetének professzora.
- Sepsi László: Az ördög a részletekben – A Devil in Miss Jones-sorozat (HARDCORE 2.)
„A legtöbb tömegfilmes zsánerhez hasonlóan a pornó is igen hamar kitermelte a maga emblematikus szériákból kikristályosodó ikonjait, kiknek alakjai – esetenként összeforrva egy-egy sztár imázsával – évtizedeken keresztül egyet jelentettek magával a műfajjal. Ami a kriminek Columbo, az akciófilmnek Piszkos Harry, a slashernek pedig Michael Myers, az a pornónak Rocco Siffredi vagy éppen a most tárgyalt Justine Jones.”
ÚJ HÚS – HORROR
- Sepsi László: A világ legszebb kisbabája – Paul Solet: Grace/Eduardo Rodriguez: Daughter (DOUBLE FEATURE 8. )
„Legyen szó az áldott állapot kilenc hónapos időszakáról vagy a gyermek és anya között kialakult későbbi kötődésről, az ezt tematizáló horrorfilmeket csaknem minden esetben az értetlen férfitekintet határozza meg, melyen keresztül a születés maga a legvéresebb borzalom (A betolakodó), az anyai ösztön kontrollálhatatlan őrület (Porontyok, Vinyan – Az elveszett lelkek), a családi kötelék pedig a lehető legfullasztóbb béklyó, amelyből csak a téboly jelenthet kiutat (Radírfej).”
- Csiger Ádám: Új hús hollandosan – Tom Six: The Human Centipede
„Az emberi százlábú jól példázza, hogy ami „beteg”, az még a legelemibb szinten sem szükségszerűen érdekes: én egyedül azt találtam felkavarónak a filmben, hogy rendezője mennyire lenézi választott zsánerét.”
THAI ANIMÁCIÓ
- Megyeri Dániel: Az elefántok nem felejtenek? – Kompin Kemgumnird: Khan Kluay (KELETI EXPEDÍCIÓ 4.)
„A Khan Kluay képében elkészült a thai filmipar első ízben megtérülő animációs terméke. 2006- ban ez volt a legnagyobb kasszasiker Thaiföldön, 2008-ban The Blue Elephant címen még az Egyesült Államokba is eljutott (még ha „csupán” a videotékák polcaira is), míg az indiaiaknál Jumbóként vetítették.”
KÍSÉRLETI FILM
- Kele Fodor Ákos: Erotipográf – Petőcz András BBS-ben készült verses filmjei (OFF-SCREEN 7.)
„Költői pályáját a neoavantgárd oikumenében kezdő Petőcz András a 80-as évek elejétől kezdve alkot a poézis határterületeit bejáró, orális-akusztikus és vizuális költeményeket. E két típusú experimentális költészeti műfajt ötvözte két, a 90-es évek fordulóján készült filmjében.”
- Lichter Péter: Életre kelt fényképek – Peter Hutton (KÍSÉRLETI VETÍTŐ 8.)
„Az amerikai avantgárd fiatalabb generációjához tartozó Peter Hutton (1944-) teljesen egységes és egységességében egyedi életművet hozott létre. Filmjei a dokumentumfilm és a lírai montázsfilm határterületén helyezkednek el.„
DOKUKRITIKA – Dialëktus Fesztivál
- Argejó Éva: Muzulmán nők életreceptjei – Sahraa Karimi: Afgán nők a kormánynál/Shahisavandi Niloufar: Esőnemzedék
„A kietlen tájak országaként és a fundamentalizmus központjaként ismert Afganisztánról készült a Dialëktus Fesztivál két női rendezőjének alkotása. A „kulturális tekintet” ez esetben a nők különösen hátrányos helyzetére irányul. Társadalmi kérdésekre érzékeny rétegeket céloznak meg ezek a filmek, különböző mélységben. Míg az Afgán nők a kormánynál belülről hatolt be ebbe a világba, addig az Esőnemzedék kívülről érkezett, s meg is maradt a felszínen.”
- Kiss Dorottya: Doku-kém-film – Papp Gábor Zsigmond: Kémek a porfészekben
„Szórakoztató elbeszélésmód és rideg realitás. Ez jellemzi a Kémek a porfészekben című Papp Gábor Zsigmond-filmet, melyet a 2009-es Filmszemle dokumentumfilm kategória megosztott fődíjával tüntettek ki.”
FILM/SZÍNHÁZ
- Krupa Zsófia: Mindenáron taní-tani – Anger Zsolt Dogville-adaptációja a Bárkában
„Trier filmje egy apropószerűen felhasznált, formálható szöveggé válik. Nekünk pedig muszáj értenünk a hangos szóból, mert Anger rendezése nem enged más interpretációt, mint hogy társadalmunk súlyos toleranciatréningre és felpofozásra szorul.”
CANNES
- Nick Roddick: Éves zarándoklat – Cannes (fordította: Kovács Kata)
„Ha Hollywood a mozigyár, akkor Cannes a mozi katedrálisa, rituálékkal és hagyománnyal átitatott építmény, az emelkedettség és a banalitás színtere egyszerre.”
KRITIKA
- Kovács Patrik: Túlélésből jeles – Neil Marshall: A kilencedik légió
„Hibái dacára A kilencedik légió a szórakoztató adrenalinbombák sorát gyarapítja. Marshall ismét erőszakos műfajkevercset hozott létre, amelyben a néző zsigerein áthatoló feszültségé és a borzalmas halálnemeké a főszerep.”
- Szabó Noémi: Fantáziátlanul – Jon Turteltaub: A varázslótanonc
„Sokat segíthetett volna a filmen egy értékesnek tekinthető gondolat, legyen bármilyen slendrián a kivitelezés. Ennek a filmnek az elkészítése egyetlen szempontból volt hasznos: bizonyítékot szolgáltat arra, hogy még a tömegfilmgyártásban való gyakorlat és tapasztalat, valamint az ismerős csengésű nevek megvásárlása sem jelent feltétlen sikert, ha az alkotók az igényességre való törekvés helyett bejáratott kliséikben bízva majdani gázsijukat számolgatják.”
- Szolcsányi Ákos: Hogy néz (ki) az ember – Juan José Campanella: El secreto de sus ojos
„Első randira nem ajánlanám A szemeik titkát, de évfordulóra nehezen tudnék jobbat mondani – egy ismerkedést megakaszthat, mert nagyon sűrűn mutat, mond (csinál) nagyon sokat, de az emberi kapcsolatok potenciális rangját nehezen felejthetően húzza alá.”
Pároskritika – Niels Arden Oplev: A tetovált lány
- Vízkeleti Dániel: A lány, aki túl sokat tud
„Már egy kibogozandó, félévszázados rejtély, egy botrányhős tényfeltáró újságíró és a jó rendezés is elég lenne egy bűnügyi film sikeréhez, ám A tetovált lány legfőbb különlegességét a főszereplő adja: az eddig tv-s munkáiról ismert Niels Arden Oplev filmjében Salander figurája a legérdekesebb talány.”
- Kis Kata: Ponyvaóriás
„A tetovált lány mint thriller a melodramatikus végjátékig remekül működik, ráadásul ugyaneddig a pontig forradalmian új női szuperhőst működtet.”
