"A B-Movie-ban megörökített időszakban, a nyolcvanas években Mark még nem volt igazán népszerű Németországban, ma már jóval ismertebb mint remixer, producer és lemezkiadó. Akkoriban csak egy szűk réteg tudott Nyugat-Berlinben a Die Unbekanntenről vagy a Shark Vegasról, amelyekben játszott, viszont mindenütt ott volt, ahol történt valami, mindenkit ismert a zenei körökben. Kidobóemberként kezdte, aztán dolgozott a Malaria! nevű, kísérleti zenét játszó lánycsapat menedzserként és ő keverte a hangot az ipari zenét játszó Einstürzende Neubauten koncertjein" - mondta a 61 éves Klaus Maeck, aki a Szemrevaló fesztivál meghívására érkezett Budapestre.
Hozzátette, hogy a B-Movie egyfajta tisztelgés Mark Reeder tevékenysége előtt, bár a film készítői nem ezzel a céllal fogtak az alkotás megtervezéséhez. A rendező megjegyezte, hogy a berlini fal leomlása előtti tíz év nyugat-berlini zenei életét akarták bemutatni és ehhez rengeteg archív anyag állt rendelkezésükre. Ezeket részben magánemberektől, a korszak underground filmeseitől gyűjtötték be, valamint német és brit televízióktól. A brit Channel 4 TV The Tube című műsora 1983-ban külön adásokat szentelt a nyugat-berlini pop-rock színtérnek, az egyik műsorvezető és házigazda Mark Reeder volt.
"Aztán Mark rátalált más archív felvételekre is, amelyeket maga sem látott korábban, viszont majdnem mindegyiken szerepel, ezért döntöttünk úgy, hogy a film dramaturgiáját a személye köré fókuszáljuk, meg zenészek, események, helyszínek köré. Azért is szerették őt használni a német filmesek, mert angol volt, kedves figura, ráadásul állandóan katonaruhát viselt, ez volt a mániája. Később színészként egy horrorfilmben egy náci tisztet játszott" - fejtette ki Klaus Maeck.
Felidézte, hogy a B-Movie ötlete Jörg A. Hoppétól származott, aki három évtizede dolgozik különböző német zenetévéknél és magazinoknál. Később a szintén tévés producer-rendező, Heiko Lange is bekerült a projektbe, "bár ő csak tinédzser volt a nyolcvanas években, de rettentően érdekelte, miként lehetne megmutatni a mai generációnak azt az időszakot". Harmadiknak lépett be Klaus Maeck, aki 1979-ben Hamburg első punk lemezboltját nyitotta, volt lemezkiadó, dolgozott az Einstürzende Neubauten menedzsereként, szervezett koncerteket, majd 2003-ban közös filmgyártó cége lett a világhírű rendezővel, Fatih Akinnal.
"Amikor megkerestek, éppen halódott a projekt, elfogyott a pénz, visszalépett a finanszírozást ígérő tévécsatorna. Segítettem megoldani a problémákat, például sikerült bevonni az Arte tévécsatornát támogatónak. Már csak a 150 órányi filmanyagot kellett megvágni másfél órásra és felépíteni a struktúrát" - mesélte Klaus Maeck.
Arra a kérdésre, hogy mitől volt a nyolcvanas évek Nyugat-Berlinje annyira különleges, mi kellett a remek zenék, a kulturális sokszínűség kialakulásához, a társrendező azt mondta: a város akkoriban folyamatos pulzálásban volt, mindig történt valami érdekes, rengeteg klub működött, mindenki zenekart alapított, a színpadokon és a lemezeken németül énekeltek. "A berlini fal nemcsak a fizikai valóságában volt ott, szimbolikusan azt is jelentette, meddig mehetnek el a művészek, átvitt értelemben hová tolhatják el a határokat. Kelet-Berlinben az orosz katonák irányítottak, a nyugati részen ott volt az amerikai-brit-francia felosztás. Nyugat-Berlin sok fiatal számára menedékhely volt, aki itt élt, annak nem kellett bevonulnia katonának. Idővel a város izgalmas gyülekezőhelye lett a különböző országokból, Németország mellett Angliából, Amerikából vagy Ausztráliából érkező művészeknek is - Nick Cave 1983-ban itt alapította meg a Bad Seedset. Igaz, nagy volt a munkanélküliség, de az albérlet és a drog olcsó volt, nem volt szükség sok pénzre, rengeteg foglaltház volt és mindenki folyamatosan bulizott" - szögezte le a filmes.
fotó: Marjai János, MTI
Mint felidézte, 1989 őszéig kevesen gondolták, hogy a berlini fal leomlik. Addig a nyugati oldalon élők, bár megtehették, nem túl sűrűn mentek át a keleti oldalra, az adminisztrációs macerával járt számukra, vízumkérelmet kellett benyújtaniuk és egyébként is úgy gondolták, Kelet-Berlinben minden csupa szürke és unalmas. Mark Reeder volt az is, aki közreműködött nyugati punkzenekar első titkos koncertjének összehozásán a keleti oldalon, amikor 1982-ben a Die Toten Hosen fellépett egy templomban. Klaus Maeck szerint Berlin ma is a legizgalmasabb városok közé tartozik, zenei életében napjainkban is sok az érdekesség, de a punk és a techno áttöréséhez fogható forradalmi dolgok nem történnek.
Az MTI-nek elmondta, hogy a B-Movie - amely februárban a Berlinalén mutatkozott be - járja a nemzetközi fesztiválokat. "A moziban szereplő rengeteg zene hatalmas jogdíjköltségei miatt nem számoltunk a film nemzetközi forgalmazásával, de most úgy néz ki, ebből is lehet valami". A B-Movie a jövő héten megjelenik DVD-n és Blue-Ray-n, zenéje dupla CD-n és készült egy könyv is Mark Reeder tollából.
(forrás: MTI)
