Szekfű a fellelhető források segítségével (anyakönyvi kivonat, mozi üzemeltetési engedélyek, cégnyilvántartás, korabeli hírek, cikkek, levelezés, barátok, ismerősök, családtagok emlékei stb.) kutatja fel először a rendező fiatalkorát, majd a Hortobágy film keletkezésének és bemutatásának körülményeit, végül a londoni emigráció éveit. A könyv témáját és kutatási technikáját tekintve a mai kínálatban ritkaságnak számít, Gelencsér Gábor márciusi filmvilágban megjelent cikkében utal is a rendező és a szerző közötti párhuzamra, művével »magánkalóz« lett a magyar filmtörténetírás »dzsungelében«”.
Részlet a filmből
Nehéz kategorizálni a filmet és a rendezőt, bajosan lehet egyetlen nemzet filmművészetéhez kapcsolni, ezért a magyar filmtörténetben sem kap igazán jelentős helyet Georg Höllering és a Hortobágy. Ezt a nehézséget lépi át a szerző azzal, hogy Hölleringet osztrák-magyarnak címkézi, a Hortobágyon forgatott filmjét pedig, szerzőtársai miatt is, a magyar filmművészet részének. Ha megfigyeljük a korabeli magyar filmek jellegét, műfajait, tényleg nehéz beilleszteni a filmet, hiszen túlnyomórészt ebben az időszakban bohózatok, könnyedebb melodrámák készültek, a művészi kifejezésmódnál jóval hangsúlyosabb volt a film, mint tömegszórakoztatási, piaci produktum.
Szekfü a korabeli filmfinanszírozási aspektust is megvizsgálja, a film a studiórendszer támogatására nem számíthatott, csak egy szinte jelentéktelennek mondható ajánlólevelet kapott a rendező a Hunnia filmgyártól, amivel nekivághatott a Hortobágynak. Hölleringnek jelentős anyagi problémái voltak a film elkészítése miatt, hitelekből, és Passuth László (aki ekkor banktisztviselőként dolgozott a Magyar-Olasz Bank Károly körúti fiókjában) közreműködésével tudta finanszírozni a filmjét. De ez a függetlenség az alkotás szabadságával járt, aminek csak a cenzúrabizottság és a bemutatás körüli procedúra tudott gátat szabni. Mivel a film külföldi bemutatásába nem szóltak bele a magyar cenzorok, a film ma teljes egészében megtekinthető.
Érdekesség még, hogy a filmet jelentősen megcsonkítva engedték csak bemutatni itthon (pontos adatokat is olvashatunk a könyvben, illetve Passuth László visszaemlékezését a cenzúrabizottsági vetítésről) ezért egy rövid bohózattal együtt mutatták be, hogy a másfél órás játékidőt ki tudják tölteni.
A könyv szerkezete jellemzően a linearitáson alapszik. Csak itt-ott található időrendi ugrás, ezek is főleg olyan gondolatmenetekben, melyekben elkerülhetetlen. A könyv első részében a Höllering családról, a gyerek- és fiatalkorról, bécsi mozis karrierjéről, majd a berlini évekről olvashatunk. Itt nagy szerepe van a bürokrácia dokumentumainak, amelyek például a berlini tartózkodás során, jól illeszkednek más dokumentumokhoz, ismeretterjesztő és kultúrfilmek fennmaradt adataihoz, „forgatókönyveihez”. A technikáról bővebben azért is érdemes írni, hiszen Szekfü a szubjektivitást teljesen mellőzve vezet be minket a rendező és a film megismerésébe. Talán érdekes lenne a szerző véleménye is, de ennek hiányában valóban tárgyilagos képet kaphatunk a filmről, keletkezésének körülményeiről, korabeli fogadtatásáról. A harmadik része a kötetnek az angliai beilleszkedésről, új házasságról és arról szól, hogy - itt már - Hoellering hogyan indította útjára a londoni Academy Cinemát. A kortárs fesztiváldíjas filmek, köztük fontos magyar filmek bemutatásában a mozi központi szerepet vállalt és a 80-as évekig működött. Erről a korszakról kevesebb az adat, általánosabb és vázlatosabb a bemutatás, a szerző utal is erre, már dolgozik azon, hogy egy másik kötetben csak ezt a korszakot is részletesen feltárja.
„Apám hallott a csikósokról, akik több, mint ezer éve egy sajátos életformát alakítottak ki, lovakat tenyésztve a Hortobágyon. Megtudta, hogy a csikósok életéről még sosem készült filmalkotás, nagyon lelkesítette, hogy valami egyedit és értékeset hozhat létre.” – nyilatkozta, Andrew Hoellering (Georg fia). 1934-ben forgatott eleinte még ismeretterjesztő „kultúrfilmként” készülő felvételeket, később Móricz Zsigmond – külön ezekhez a jelenetekhez írt - filmnovellája alapján fejezte be a rendező. A film elkészülésének legapróbb fellelhető forrásai is megjelennek a könyvben, kezdve a kifizetések nyugtáitól, Móricz Zsigmond levelein és naplójegyzetein keresztül, Passuth László és Andrew Hoellering visszaemlékezéseiig. Például Móricz Zsigmond levelei alapján olyan elemi érzések, gondolatok látnak napvilágot, melyek tényleg nagyon közel tudják hozni a filmes munkát. Bár a 30-as években már bejáratott úton készülhettek el filmek, Höllering munkamódszere, egyedi megközelítése (helyszíni forgatás, amatőr szereplőkkel) sokszor terelte ismeretlen, feltérképezetlen területekre a stábot. Móricz Zsigmond első feljegyzéseiben fölényeskedve, lenézően, ír a „németről”, később a közös munka után a legjobb adaptálójának tartja.
A könyvben található képek nyomdai kivitelezés sajnos hagy kívánni valót maga után, de ennek ellenére a rengeteg illusztráció, facsimile, fénykép dúsít a száraz tényeken, érdekesebbé teszi az olvasást. Ha megakadnánk Móricz egy-két nyers megjegyzésén, a kéziratok, naptárbejegyzések másolatai bizonyítják azok létezését. (Sajnos arról nincs facsimile, csak az átírt szöveg, hogy Móricz következetesen Höllingernek hívja Hölleringet.) A kötethez tartozik a Hortobágy film DVD melléklete, amin a felújított alkotás mellett az extrák között egy majd 1 órás interjú is helyet kap Szekfü Andrással, illetve egy rövidebb 8 perces kommentár Andrew Hoelleringtől.
Szerző: Szekfü András
Cím: Magánkalóz a filmdzsungelben - Georg Höllering,a Hortobágy film rendezője
Információk: Kartonált, 272 oldal, DVD-melléklettel
ISBN: 9789636935610
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Gondolat kiadó
