Bíró Zsuzsa 1933-ban született, Budapesten. 1956-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. Első munkája Herskó János Vasvirág című filmje volt, amelyet 1958-ban, Cannes-ban mutattak be.
Sándor Pál, Gárdos Péter, Herskó János, Simó Sándor és Szász Péter állandó munkatársa volt dramaturgként és forgatókönyvíróként olyan filmekben, mint a Régi idők focija, Szerencsés Dániel, Uramisten, Szamárköhögés, N.N., a halál angyala, Apám néhány boldog éve vagy a Szépek és bolondok. Dolgozott Szabó István, Gothár Péter, Elek Judit, Maár Gyula, Salamon András filmjeiben is.
Pályafutása során közel száz nagyjátékfilm és tévéfilm dramaturgja és forgatókönyvírója volt. 1982-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2003-ban a 34. Magyar Filmszemle életműdíjasa volt. Az 1990-es évektől esszéírással is foglalkozott, rendszeresen publikált a Liget folyóiratban. Három kötete jelent meg: Mallarmé macskái (2002), Apák mozija (2006), Álom-rémület (2017). Legutóbbi könyve a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében olvasható.
