A zeneszerző halálát tűdőgyulladás szövődményei okozták - írta meg a Variety.
Boris Claudio "Lalo" Schifrin 1932-ben született Buenos Airesben, édesapja a Buenos Aires-i Filharmonikusok karmestere volt. Zenei tanulmányait előbb Juan Carlos Paznál folytatta, majd 1952-től a párizsi Konzervatóriumban Olivier Messiaen képezte. Párizsban napközben klasszikus zenét tanult, éjjelente pedig jazzklubokban játszott. 1956-os hazatérése után saját big bandet alapított Buenos Airesben, majd Dizzy Gillespie-vel való véletlen találkozása nyomán 1958-ban az Egyesült Államokba költözött.
Sikerei nyomán 1963-ban érkezett Hollywoodba, ahol az elsők között volt, aki a film- és televíziós zenékhez széles műfaji skálát alkalmazott, a jazztől és a rocktól kezdve a modernebb, összetettebb szimfonikus zenekari megoldásokig. Karrierjének fénykora az 1960-as és ’70-es évekre tehető; ekkor számos, ma már klasszikusként számon tartott filmzenét komponált.
Hatszor jelölték Oscar-díjra – többek között legjobb filmzene kategóriában – a következő alkotásokért: Bilincs és mosoly (1967), The Fox (1968), Elátkozottak utazása (1976), A rettegés háza (1979) és A nagy balhé 2 (1983), valamint legjobb betétdal kategóriában a Szerelemverseny (1980) című filmért.
Leginkább televíziós főcímzenéiről vált ismertté, ezek közé tartozik például az The Alfred Hitchcock Hour, a The Man from U.N.C.L.E. és a Starsky és Hutch. Legnagyobb sikere viszont egyérelműen a 1966 és 1973 között futó Mission: Impossible főcímzenéje, ami öt Grammy-díjából kettőt és négy Emmy-jelöléséből hármat hozott számára. Ezt a legendás témát a Tom Cruise-szal készült, 1996-ban indult Mission: Impossible mozifilmekben is felhasználták.
2018-ban tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, amit Clint Eastwood adott át - akinek Schifrin hat filmjén dolgozott évek során.
