DETEKTÍVMOZI
Varró Attila: Bezárt szoba (Kortárs krimik)
Schreiber András: Tykwer, Alexanderplatz (Tom Tykwer Babylon Berlin)
Kránicz Bence: Kopott kalap, gyűrött ballon (Gárdos Éva: Budapest Noir)
A hagyományos krimi, legyen elsősorban whodunnit, howdunnit vagy whydunnit, kérdőszóra épül: a kíváncsiság ősi érzelméből táplálkozik, amely kezdettől az invenció alapját jelentette az emberiség szellemi evolúciójában. Minél érdekesebb a rejtély, annál jobban leköti a nézőt a megoldás folyamata: a műfaji népszerűség titkai tehát igen egyszerű, izgalmas, csavaros és szokatlan megoldást kínáló talánnyal kell székéhez szegezni a publikumot – még ha a kortárs nyugati tömegfilm immár nem is hisz benne.
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ne legyen rabja saját legendájának” (Beszélgetés Antal Nimróddal)
Varga Zoltán: A hét törpe rémálma (Nepp József – 1934-2017)
Szekfű András: „Nem éreztem cinizmust” (Beszélgetés Makk Károllyal (1971) – 2. rész)
Cserháti Zoltán: Trükkökről és függőségekről (Beszélgetés Odegnál Róberttel)
Varga Zoltán: Száll az ének képről képre (Arany-animációk)
Barkóczi Janka: A zuglói Hollywood (Filmgyári centenárium)
„Mindenesként”, „jolly jokerként” emlegette a szakma Nepp Józsefet, aki felbecsülhetetlen szerepet játszott a hazai animációs film formálásában. A 83 éves korában elhunyt művész ugyanis nem kizárólag rendezőként tevékenykedett, alkotótársként is nagy munkát végzett: gyakran segítette kollégái munkáit forgatókönyvíróként, animátorként, háttértervezőként, sőt olykor zeneszerzőként is.
A KÉP MESTEREI
Gelencsér Gábor: A széntől az olajig (Sven Nykvist 1922-2006)
Sven Nykvist több mint száz filmet számláló operatőri munkássága (Tükör által homályosan, Persona, Suttogások,sikolyok, Fanny és Alexander; Áldozathozatal) szorosan kötődik az európai modernizmushoz: onnan indul ki, s oda tér vissza. A szénrajzok fekete-fehérétől az olajfestmények koloritjáig, avagy Bergmantól Hollywoodig ível a svéd operatőr életműve.
FILMZENE
Pernecker Dávid: Beszédes dallamok, üvöltő csendek (Carter Burwell)
Carter Burwell visszafogott vagy épp ironikusan harsány, kiszámíthatatlan, ötletekben gazdag filmzenéi nélkül nem csak a Coen testvérek filmjei lennének kevesebbek. Invenciózus zenéi nélkül néhány kitűnő filmet nem is igazán értenénk.
TÁVOL-KELETI ANIMÁCIÓ
Lovas Anna: Távoli hangok (Új raj: Makoto Shinkai)
Varró Attila: Világok határán (Koreai animáció)
Sepsi László: Fogd a pénzt (Jian Liu: Have a Nice Day)
Makoto Shinkai 2016-os rajfilmje, a Kimi no Na Wa (A neved) az elmúlt egy évben sorra döntötte meg a japán nézettségi rekordokat, a valaha készült legnagyobb bevételű japán filmek versenyében megelőzte a korábban utolérhetetlennek látszó Chihiro Szellemországbant. Ő lenne a Miyazaki utódja?
FESZTIVÁL
Schubert Gusztáv: Foxtrott a halállal (Velence)
Huber Zoltán: Büszke befogadók (Toronto)
KÍSÉRLETI MOZI
Máté Bori: Az ősélmény horrorja (Stan Brakhage kísérleti dokumentumfilmjei)
TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Rémálomban élni (David Lynch: Twin Peaks)
FILM/REGÉNY
Pethő Réka: Horrorba fulladva (Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád)
Benke Attila: A krimi megkísértése (Óskar Thór Axelsson: Emlékszem rád)
KRITIKA
Kolozsi László: Hétköznapi férfiak hétköznapjai (Politzer Péter: Férfikor)
Vedd meg, védd meg!
A Filmvilág megjelentetéséhez idén különösen nagy szükség van a filmszakma támogatására. A 2018-ra szóló filmművészeti lap/honlap pályázat ugyanis még mindig nincs kiírva. Minden megvásárolt vagy előfizetett példány, minden mecénási gesztus hozzájárul az egyetlen magyar filmművészeti folyóirat fennmaradásához.
Részletek decemberi Krónika rovatban.
