2012. 02. 15. Klág Dávid - Filmkolonia

Némafilmek a némafilm korszaka után

Mindenki dícséri az Artistot, amiért tiszteletét teszi Hollywood némafilmes korszaka előtt a megvalósításában. De Michel Hazanavicius filmje nem az egyetlen, ami a filmkészítés egyik aranykorszakához nyúl vissza. Itt van pár film, ami hasonlóképpen kacérkodott a némafilmes megközelítéssel, akár úgy, hogy dialógus nélkül készültek, vagy úgy, hogy teljesen átvették azoknak a vizualitását.

The Thief (1952)

Russel Rouse, aki a film noir egyik klasszikusának, a Holtan érkezettnek volt a forgatókönyvírója, 1952-ben rendezte ezt a filmet egy véletlenül államtitkokat szellőztető amerikai atomfizikusról. A sztori magában tipikus noirnak tűnik, de van benne egy nagy csavar: hogy beszéd egyáltalán nincsen benne! Egyezményes vélemény, hogy a Thief inkább működik kísérletként, mint élvezhető filmként, de erről ti is meg tudtok bizonyosodni, a filmet ugyanis teljes egészében meg lehet nézni online.

Juha (1999)

Ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez, akkor sem tudnék felidézni egy mondatot sem egy Kaurismaki-filmből. Képet sokat, de szöveget semmit. Ebben lehet, hogy az is közre játszik, hogy az első film amit láttam tőle, az a Juha volt. Ami egy fekete-fehér némafilm, amiben szöveget csak az inzerteken látunk. A film Juhani Aho finn író 1911-es regényének a feldolgozása, ami eredetileg a XVIII. században játszódik, de Kaurismaki átemelte a tragikus és meglehetősen komor történetet a hetvenes évekbe. A film technológiáját pedig ott hagyta a század elején.

Cthulhu hívása (2005)

H.P. Lovecraft horroríró rajongói annyira hiányoltak egy tisztességes adaptációt, hogy összeültek és csináltak egyet. De hogy adjanak még egy csavart a történetnek, a sztorit némafilmes megoldással vitték vászonra. Az eredmény pedig egy meglepően hatásos film, amin persze meglátszik a szűkös költségvetés, de a hozzáértés is. Attól, hogy valaki olyan adaptálja, Lovecraft novelláját, attól tényleg életre kel.

Dr. Plonk (2007)

Rolf De Heer, a holland származású, de Ausztriáliában dolgozó rendező nehezen adja magát a beskatulyázásnak. Rendezett igazi botrányfilmet (Rosszcsont Bubby), meditatív road movie-t a szigetország sivatagáról (Nyomkövető) és kisköltségvetésű családi drámát, ami úgy rombolta le a kertvárosi értékeket, ahogy az Amerika szépség csak álmodott róla (Alexandra filmje). És ezek után elkészítette a Dr. Plonkot is, ezt slapstick komédiát a világvégéről. Még egy cuki kutya is játszik benne!

Antenna (2007)

Igen, létezik argentín néma sci-fi is, ráadásul 2007-ből. Az Antenna azzal lép túl a német expresszionizmusra hasonlító kép világon, hogy egyáltalán nem használ inzerteket. Azaz minden szó, mondat vagy hang az írott formában megjelenik a képen. Ez egyrészt baromi jól néz ki, másrészt pedig olyan benyomást kelt, mintha egy ponyva-Greenaway filmet néznénk, ahol a kép minden pillanatban több rétegből áll és ezért folyamatosan azt érezzük, hogy lemaradunk valamiről. Vagy csak egyszerűen belefájdul a fejünk a nagy figyelésbe. Velem ez volt, amikor a Titanicon évekkel ezelőtt vetítették az Antennát.

A szerelem kulcsa (1987)

Egy indiai burleszk, dialógusok nélkül. Erről tulajdonképpen nem is tudok elmondani semmit, beszéljen saját magáról a film, ugyanis ez is teljes hosszában megtalálható a neten:

Még több némafilm a Filmkolónián!