Vannak ügyek, amelyek tartós dühöt, ingerültséget, a halálbüntetés visszaállításának tömeg-igényét váltják ki, de ez is inkább negatív látfelvétele a borzongató cselekvésekhez vonzódó tömeg-viszonylatoknak. Gyanítom: Martinovicsék vérmezei pallosos lefejezése médiarekordot döntene. Függetlenül egy hosszadalmasan kihirdetett s megindokolt ítélettől.

A 12 éves lurkó nagymami őrizete mellett (vagy inkább anélkül) annyi techno-vért, tűzlobot, szanaszét vetülő emberi testrészt, belsőséget, zuhanást, száguldást, préselődést lát/hat, hogy immunitását tökéletesnek vélhetjük. A médiasztárok jobb híján mindenféle gusztustalan csimaszokat falnak, a cunami gyötrő amatőrfelvételeit nem győzik elégszer ismételni, nagyanyó már rég alszik, amikor sort kerítenek a thaiföldi pedofilia doku-snittjeire, és így tovább -- a profi bűnözés szimulálásának felső határa beláthatatlan. Most mondd meg, hogy helikopteres kamerákkal követtek egy alant száguldó rablót és püff! - kocsijával még beletrafált egy busz hátuljába! - de ki rendelt oda egy közeliző felvevőgépet?! - csak nem a felüldetermináció mesebeli törzsfőnöke?!

Beszámolóm címét a közszolgálati tévé ismételt híradóiból s kékfényéből 'loptam': ők keresztelték önbíráskodásnak azt a kétségbeesett cselekedetet, amikor a hosszú évekre ítélt vádlott kitépte magát őrzői karjaiból, a nyitott ablakhoz rohanva a második emeletről levetette magát az utcára és meg is halt. Volt ott is stáb. Hosszan fotózták a megadóan ernyedt testet. Bűnöző volt, az ember mégiscsak szánalmat érez embertársának ilyen sietős kimúlása láttán. S mélyen elgondolkodik: meddig vagyunk társadalmi lények, hogy ellent nem állva fogadjuk el a ránk rótt ítéletet minden átkával vagy szubjektumként végső jogunk-e a halált magunk megválasztani? Én a könnyelmű címkézéstől függetlenül is az utóbbira szavaznék. S élénken követnék egy erről folytatott lüktető polémiát, amelyben a világi okfejtés ütközne a dosztojevszkijivel, amaz a hivatalos egyházival, és így tovább, persze nem számítok egy efféle "záróra" műsorra, mert nálunk az üzbégek is fontosabbak, mint legsajátosabb dolgaink. S nem létezhet egy Áder kontra Pető vita e tárgyban elfogulatlanul, a magyar tradíciók gondos taglalásával.