Az elmúlt évtizedben nagyot mentek a magyar animációs rendezőnők. Állandó résztvevői voltak menő nemzetközi fesztiváloknak, egyedi stílusú alkotásaik jellemzően, de nem kizárólagosan, a szexualitás és a nemi szerepek témakörét dolgozták fel. Ebből a vonulatból játékosságával, fékezhetetlen ötletgazdagságával és szatirikus humorával tűnt ki Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála kisfilmje, a Limbo-Limbo Travel.
Egy olyan világban járunk, ahol a férfiakat már csak a telefon és a tablet izgatja fel. Nyolc, életével elégedetlen nő befizet távoli szigetet megcélzó egzotikus utazásra, ahol legnagyobb meglepetésükre hatalmas bajszot viselő, apró férfiakat találnak. Az intimitásra és szerelemre vágyó nők nem fogják vissza magukat, és kezdetét veszi egy szürreális, pajzán (rém)álom, ahol néha a bajszuknál fogva rángatják elő az ijedt bennszülötteket, máskor meg csecsemőkkel dobálóznak. Ez egy vicces animált káosz, amely ötletességével Kovásznai György stílusát idézi, az ő örököseire pedig sose szabad nemet mondani.
A digitális rajztábla segítségével készült Limbo-Limbo Travel fejlesztését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóiként kezdte el Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála. Eredetileg egy ötperces animáció lett volna belőle, de végül 17 percesre duzzadt és francia-magyar koprodukciókként készült el. "Az animátorok franciák voltak, két stúdióban nyolc-tíz ember dolgozott a filmen. Egy hónapig kint voltunk, találkoztunk velük, közösen kitaláltuk a munkamódszert, és utána interneten tudtunk közösen dolgozni" - idézték fel a rendezők a film munkálatait öt éve egy MTI-nek adott interjúban.
2014 őszére készült el a Limbo-Limbo Travel, 2015 májusában elnyerte a tetszetős nevű Ezüst Sárkány-díjat a krakkói filmfesztiválon, amellyel kvalifikálta magát az Oscar-versenybe, de végül nem került fel a legjobb tíz közé. Az animációs rövidfilm ragyogó karriert futott be itthon és külföldön egyaránt: a Miskolci CineFesten elnyerte a legjobb animációnak járó Dargay Attila-díjat, a budaörsi Primanimán a legígéretesebb fiatal tehetségeknek járó George Pal-díjjal jutalmazták az alkotókat. Rengeteg külföldi fesztiválra is eljutottak, ezekből ki kell emelni az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, a függetlenfilmek egyik legrangosabb versenyének számító amerikai Sundance-t, illetve a francia Clermont-Ferrand-ot, amely a rövidfilmes fesztiválok között harcolt ki magának nagy tekintélyt.
Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála
Arra gondoltunk, hogy az a legjobb, ha a két tehetséges alkotó maga mesél az internetre felpakolt rövidfilmjükről. Levélben kerestük meg őket kérdéseinkkel.
Emlékeztek még arra, mi volt az első szikra, amiből aztán kialakult a kisfilm története?
Kreif Zsuzsanna: Egy női magazinban találtam egy társas utazás hirdetést egyedülálló nők számára Kubába. Ez indította be aztán a fantáziánkat, az első kép ami megjelent a fejemben az volt, ahogy nők hajkurásznak náluk sokkal kisebb férfiakat egy szigeten, e köré építettük fel a történetet.
Zétényi Borbála: Zsuzsi talált egy női magazinban, nem is tudom már, Nők Lapja, Kiskegyed, esetleg Csók és Könny, egy hirdetést szingli asszonyok számára. Arról szólt, hogy társas utazáson vehetnek részt, ahol megtalálhatják életük párját Kuba szép országában.
A kisfilmben szereplő városi férfiaknak fontosabbak az elektronikus kütyük, mint a barátnőik. Később az egzotikus szigeten is csak átmenetileg valósul meg a harmónia, aztán a nők vadászni kezdenek a bajuszos férfiakra. Miért gondolkoztatok ilyen lesújtóan a párkapcsolatokról?
K. Zs.: Nem annyira a párkapcsolatokról, inkább a kétségbe esett boldogsághajszolásról szól a film szerintem, amiben nyilván saját élmény is van. Az, hogy inkább elutazol a világ végére, hátha ott minden jobb. Ami nekem a legizgalmasabb volt, hogy ez a nyolc teljesen különböző nő hogyan viselkedik egymással egy ilyen összezárt helyzetben. Hogyan vált át az idilli turistáskodás, az otthonról kiszakadás eufóriája egy ilyen gyilkos versenyhelyzetbe.
Mennyire önéletrajzi ihletésű alkotás a Limbo-Limbo Travel? Titeket is idegesít, ha a párotok a telefonján lóg? A ti életetekben is volt egy olyan pont, hogy elutaztatok jó messzire, mert elegetek volt az itteni dolgokból?
K. Zs.: Az a vicces, hogy 2012-ben, amikor elkezdtük a filmet, nekünk még nem volt okostelefonunk, de azóta mi is pont ennyit lógunk rajta, szóval saját csapdánkba estünk. Amúgy pont a film gyártása alatt egy hónapra elutaztunk Franciaországba az ottani animátorokhoz, ami egy jó kiszakadás volt itthonról.
Z. B.: A 22-es csapdája, nyilván épp eleget lógunk a telefonjainkon :) A film gyártása részben Franciaországban zajlott, ahová kiutaztunk egy hónapra. Azt gondolom, ez az utazás mindkettőnknek jót tett.
Ketten rendeztétek a kisfilmet. Meséltek arról, hogyan zajlott köztetek a munka megosztása?
K. Zs.: Azt hiszem, felállt köztünk egy fura agyi szimbiózis a három év munka alatt. Nagyon sokat agyaltunk együtt, folyton voltak nálunk jegyzetfüzetek, amiket telerajzoltunk figuratervekkel, jelenetötletekkel, és aztán a kettőnk rajzaiból gyúrtuk egybe a film látványvilágát.
Z. B.: Azt kell mondjam, hogy hihetetlen módon képesek az agyaink együtt működni, még ennyi év elteltével is. Sikerült összehoznunk egy olyan képi világot, ami mindkettőnket jellemzi. Rengeteget ötleteltünk, rajzoltunk együtt, amiből később összefésültük a Limbót.
Tele van fergeteges vizuális ötletekkel a film, ültetek egy asztalnál és dobáltátok egymásnak az ötleteket? Hogy például az Elfújta a szél csókjelenetét nézze meg újból és újból az egyik nó, vagy hogy borotvapengékből csináljatok akadálypályát a futó nőknek?
K. Zs.: Elég sok asztalnál ültünk, és valahogy generálták egymást az ötletek. Elkezdtünk dumálni egy-egy karakterről vagy szituációról és aztán elszabadult az agyunk pár kávé után. Igazából magunkat szórakoztattuk ezekkel az ötletekkel, és közben reméltük, hogy ezt mások is viccesnek találják. Nagyon élveztük a nők karakterét építeni, egy csomó információ végül bele se fért a filmbe, például hogy milyen csábítási eszközöket hoztak a csomagjaikban, milyen helyzetekből menekültek otthonról.
Z. B: Első sorban magunkat szórakoztattuk, majd miután összeállt a film csillogó szemekkel vártuk, hogy a nézőközönség is kellően élvezze és értékelje mindazt, amit eléjük tártunk.
Kreatív és provokatív film lett, ami a nemi szerepek újragondolására késztet. Miért gondoltátok azt, hogy ehhez a néha groteszkig fajuló humor illik és a szatíra a legjobb műfaj hozzá?
K. Zs.: Mindkettőnkre jellemző alapból a szarkasztikus-ironikus hozzáállás a dolgokhoz, egymással is így kommunikálunk, szóval fura lett volna, ha a közös filmünkben nem ez történik. Szeretünk magunkon is röhögni, és nekem attól válik izgalmassá a filmkészítés, ha megtalálom azt a képi nyelvet, amivel komolyabb témákat kiforgatva tudok bemutatni, szórakoztatva ezzel a közönséget.
Z. B.: Mindkettőnre jellemző valamilyen mélyről jövő iróniával átitatott humor, ami a Limbót is kellően jellemzi. Ez a fajta mentalitás minden munkánkat körbefonja, legyen szó könnyed vagy komolyabb témafelvetésekről.
A Limbo-Limbo Travel bejárta a világ fesztiváljait. Elmesélitek a legkedvesebb fesztiválélményeteket?
K. Zs.: Nekem az első pár vetítés maradt meg a legjobban, akkor még nagyon izgultunk azon, hogyan reagál a közönség, nevetnek-e azokon a pontokon, ahol ezt várjuk tőlük, értik-e a történetet. A legfurább élményünk a Sundance-en volt, ahol a szállásadónkról kiderült, hogy teljesen be van kattanva, végigüvöltözött velünk egy éjszakát, be kellett zárkóznunk előle a szobáinkba, és hajnalban titokban szöktünk ki a házból a produrcerünkkel együtt. Ez elég para volt, utólag már vicces sztori.
Z. B.: Úristen, a Sundance! Az tényleg para volt, de ezt már Zsuzsi kifejtette. Részemről a barcelonai utazásunk volt a legviccesebb. Valamiért mindig megkaptuk a hotelek nászutas szobáit, nos Barcelonában ez megspékelődött egy kecses üvegfalú fürdőkabinnal. Élmény volt a tisztálkodás.
Mivel foglalkoztok most? Terveztek még közös munkát?
K. Zs.: Nemrég jöttem haza egy 3 honapos dániai residency-rôl, amit Annecy-ban nyertünk a pitchfórumon. Itt Turai Balázzsal fejlesztettük tovább a Forró helyzet a hüllô bolygón munkacímen futó szerelmes világvége sci-fi-tervünket. A formátum még alakul, de elég termetes a sztori, sorozat vagy egészestés között billegünk, meglátjuk, mire lesz lehetôség. És Borival azóta is sok projekten dolgoztunk együtt, szóval vele bármit bármikor!
Z. B.: Jelenleg szabadúszóként dolgozom, szóval elég sok izgalmas projekt megfordul a kezeim alatt. Mindeközben igyekszem időt szakítani a saját szerelemgyerekeimre is, a nem is olyan távoli jövőben egy új kiállítással szeretném elkápráztatni a nagyérdeműt, ami a szívemnek oly kedves Drag Queen-ekről fog szólni. Az elmúlt években rengeteget dolgoztunk együtt Zsuzsival, szerintem ez a jó szokásunk a jövőben is megmarad majd. Vele bármit bármikor!
