Roy Andersson furcsa szerzet, filmkészítési módja és karrierje sem szokványos. A svéd rendező 1970-ben készítette el első nagyjátékfilmjét, a Svéd szerelmi történetet, majd hosszú csend következett. A főleg reklámokat forgató alkotó harminc évvel később újra mozifilmmel állt elő, és a Dalok a második emeletről című alkotással - amely abban az évben, Cannes-ban el is hozta a zsűri díját - újra beírta magát a filmes köztudatba. Most újra előállt egy groteszk alkotással, amelynek már a címe is sokatmondó (Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről), és amelyet tegnap mutattak be a Velencei Filmfesztiválon.
Nézd meg az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről előzetesét!
A skandináv rendező több évtizede dolgozik együtt egy magyar operatőrrel, Borbás Istvánnal, most azonban még egy magyar filmes bekerült a stábjába. Pálos Gergely 2011-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Enyedi Ildikó és Máthé Tibor osztályában (többek között Kárpáti György Mórral, Reisz Gáborral, Szimler Bálinttal és Rév Marcellel együtt). Szakmai Erasmus-ösztöndíjjal került ki a különc svéd remete filmes barlangjába, most pedig Andersson új alkotásának stáblistáján a film egyik operatőreként szerepel.
Jelenetfotó (forrás: royandersson.com)
Filmhu: Az SZFE elvégzése után szinte azonnal Svédországba mentél. Miért?
Pálos Gergely: Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet külföldön élni, dolgozni és már a főiskola közepe óta aktívan nézelődtem, hogy milyen lehetőségeim lehetnek. Nagy rajongója voltam Roy Andressonnak, nagyon szerettem az alkotásait. Először, még jó tíz évvel ezelőtt, láttam a World of Glory című kisfilmjét, ami döbbenetes hatással volt rám, később, a Dalok a második emeletről nézése közben leesett az állam. Az egyetem utolsó évében kaptam egy Erasmus szakmai ösztöndíjat, amivel nem egyetemi tanulmányokat támogatnak, hanem szakmai gyakorlatot. Kapsz valamennyi pénzt havonta, és cserébe van egy cég, amely befogad téged.
Filmhu: Hogyan sikerült bekerülnöd pont Andersson stúdiójába?
P. G.: Más országokat és produkciókat nem is kerestem. Amikor megtudtam, hogy Roy Andersson újra nagyjátékfilmet forgat, először oda szerettem volna bekerülni. Borbás István már vagy húsz éve együtt dolgozik a svéd rendezővel, kisebb megszakításokkal állandó operatőre. Sikerült megszereznem a számát, ő pedig épp egy hét múlva jött haza Budapestre, akkor személyesen is tudtam találkozni vele. Rajta keresztül már minden egyszerűen ment. Nagyon hálás vagyok neki. Még most is úgy érzem, szinte hihetetlen, hogy ez megtörtént velem.
Borbás István és Roy Andersson a forgatáson (forrás: royandersson.com)
Filmhu: Hogyan lettél szakmai gyakornokból végül a film egyik operatőre?
P. G.: Néhány hónapig dolgozhattam a filmben gyakornokként, természetesen leginkább a kameracsapat és a világosítók mellett, aztán hazajöttem. Nem sokkal később szóltak a stábból, hogy a kamera-asszisztens már nem dolgozik ott és keresnek valakit a helyére. Még aznap megvettem a repülőjegyet és kimentem. Azonnal munkába is állhattam. A film feléig dolgoztam ebben a pozícióban, de aztán István egészségügyi problémák miatt nem tudta folytatni a munkát, így végül a forgatás második felében átvettem a helyét.
Filmhu: Általában, ha ilyen szomorú dolog történik egy forgatás alatt, akkor egy nagy, játékfilmes tapasztalattal rendelkező operatőrt keresnek a helyére. Svédország tele van neves szakemberekkel, de ők mégis a segédoperatőrt választották vezető operatőrnek.
P. G.: Roy Andersson teljesen másképp forgat, mind bárki a világon, hosszú folyamat, amíg valaki megtanul mellette dolgozni. Ezért nem lehet csak úgy hirtelen bekapcsolódni az ő forgatásaiba. Fontos neki, hogy olyanokkal dolgozzon együtt, akikben meg tud bízni, nekem pedig az István betegségét megelőző másfél évben volt időm megnyerni a bizalmát.
Pálos Gergő a forgatáson (forrás: royandersson.com)
Filmhu: Ezt abból is lehet sejteni, hogy ez a legújabb, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmje is három évig forgott. Hogyan működik nála a filmkészítés?
P. G.: Andersson vett egy nagy lakóházat Stockholm belvárosában, aminek ő a legfelső emeletén lakik, az alsóbb szinteken pedig irodák, műhelyek, hangkeverő stúdió és vetítő van, meg a két műterem, melyekben forgat. Olyan az egész, mintha egy festő műterme lenne.
A forgatókönyv bizonyos számú képből áll. Minden jelenetet egy beállításból veszünk fel, ebben néha van fahrt vagy mozgás, de ebben a filmben, a Galamb... esetében például nagyon sok fix képet használtunk. Minden jelenet alapja egy Roy által rajzolt skicc és általa megírt dialóg. Első lépésként az üres műteremben próbálunk, akár színészek nélkül. Ilyenkor még díszlet sincs, csak a teljesen üres stúdió. Nullából építkezik. Később Andersson és a látványcsapat ötletelni kezd a díszleten. Ha például egy strandon játszódik a jelenet, akkor az üres próba után a látványrészleg elkezd összegyűjteni mindent, ami egy strand képébe belefér.
Tehát nem úgy néz ki a forgatás, mint más filmek esetében, hogy az egész filmet előkészítjük, aztán jön a forgatás, a vágás, meg hangkeverés, hanem jelenetenként haladunk. Ezért egy-egy jelenet létrehozása 2-4 hét közötti időt vesz igénybe. A világítást is hamar el kell kezdeni, mivel mindent a műteremben veszünk fel, ami elég kicsi, ezért van, hogy később, a díszlet felállítása után már nem férnénk hozzá.
Nagyon kicsi stábbal dolgozik. Olyan, mint egy kommuna. Sok ember több feladatot is ellát.
Nézz meg egy részletet a werkfilmből! (Roy Andersson és Pálos Gergő)
Filmhu: Klasszikus filmkészítési tapasztalattal csöppentél bele ebbe a különleges rendszerbe. Mennyi idő volt beletanulni? Mennyire tudtad élvezni a munkát?
P. G.: Először nagyon meglepődtem. Két hét kellett ahhoz, hogy eléggé be tudjak lassulni. De aztán hamar megszoktam, és elkezdtem benne élni. Nagyon tetszik Andersson munkamódszerében, hogy van idő sokféle megoldást kipróbálni.
Azonban, ha belegondolunk, akkor a teljes filmet nem készíti több ideig, mint mások, csak egyszerűen nem a megszokott sorrendben halad, hanem a összevonja ezeket.
Jelenetfotó (forrás: royandersson.com)
Filmhu: Szerinted Andersson miért forgat mindig stúdióban?
P. G.: Őt nagyon érdekli a látvány, olyan, mint egy festő. Minden egyes képkockát uralni szeretne. Sokszor játszik is a képpel. Mivel kicsi műteremben dolgozunk, és a külső jeleneteket is belsőben vesszük fel, sokszor megesett, hogy például az utca vége fel van festve a díszletfalra. De a perspektívával is szeret játszani, így a díszletházak homlokzata, ahogy távolodik az utca, egyre kisebb a valóságban is.
Filmhu: Neked, operatőri szempontból, mi volt a legérdekesebb a forgatás alatt?
P. G.: Talán a külsők. És a legbüszkébb is ezekre vagyok, mert világítási szempontból ez volt a legnehezebb feladat: műtermi körülmények között létrehozni egy külső utcai jelenetet.
Pálos Gergő a forgatáson (forrás: royandersson.com)
Filmhu: Először mész nagy fesztiválra alkotóként. Milyen érzéseid vannak Velencével kapcsolatban?
P. G.: Berlinben jártam már a Talent Campuson, de versenyfilm alkotójaként valóban először veszek részt A-kategóriás fesztiválon. Jelenleg még az foglalkoztat leginkább, hogy nincsen öltönyöm és nem tudom, hogy mennyire kell elegánsnak lenni. Bár kicsit ismerős lesz a terep, mert néhány éve részt vettem egy kurzuson a Veneto Film Schoolban, amelynek a végén részt vettünk mi is a velencei filmfesztiválon, ami nagyon jó hangulatú eseménynek tűnt.
Filmhu: Velence nagyon szép záróakkordja ennek a munkának. Hogyan tovább? Hazajössz, vagy van már kint más filmes munkád?
P. G.: Egyelőre nem jövök haza, hiszen végre megtanultam svédül. A fesztivál után visszamegyek Stockholmba, és szeretnék megismerkedni több fiatal svéd rendezővel. De itthon is szívesen dolgoznék majd.
