Don DeLillo Fehér zaj című regényének egyik meglepő eszmefuttatása szerint hiába nem vagyunk hívők, szükségünk van rá, hogy legalább valaki higgyen helyettünk, jól cselekedjen és helyesen éljen. Ezzel megnyugtatjuk a saját lelkiismeretünk és fenntartjuk annak az illúzióját, hogy a világ normálisan működik és biztonságban vagyunk benne. Az a dolgok rendje, hogy vannak, akik átvállalják tőlünk az Istennek tetsző élet terheit és a mi lelki üdvünkért dolgoznak. A nyugati kultúrkör alapját képező katolicizmusban pedig az a helyes, ha egy pap önmegtartóztató.
A kérdés az elmúlt évtizedekben lelepleződő pedofilbotrányok tükrében még kiélezettebb, bár egyelőre nem bizonyított az összefüggés a cölibátus és a szexuális visszaélések között. A döntés nem is erről szól, még csak nem is érinti a pedofíliát: egy olyan személyes történetet mutat be, ami gyökeresen megváltoztathatja a gondolkodásunk egy sor alapkérdésről, amelyek legfeljebb pletykák szintjén, bulvárízű tálalásban kerülnek a közvélemény elé. Polgár Róbert személyében ugyanis egy olyan katolikus papot ismerünk meg, aki egyben szerető társ és édesapa is. A két egymást elméletben kizáró, de számára egyformán fontos elköteleződés pedig lassanként felőrli őt és családját nem csak pszichésen, de fizikálisan is.
A döntés szorosan követi Robi atya életét és munkálkodását, rajta kívül csak a családja osztja meg a gondolatait közvetlenül az alkotókkal. A címnek megfelelően a film középpontjában az a dilemma áll, hogy a férfi képes-e otthagyni a papi pályát a családja kedvéért, vagy fordítva, a szeretteiről mond le a hívek és a murakeresztúri közösség szolgálata érdekében. A helyzetetarthatatlan: csak lopott órákat tölthet a gyerekeivel, ha éjszaka hazaautózik hozzájuk, miközben hazugságban tartja a híveit is.
A filmet látva nehéz lenne amellett érvelni, hogy a cölibátus jó dolog, ugyanakkor Ugrin és Vízkelety egyértelműsítik, hogy Polgár vívódása valós: bár imádja a családját, kifejezetten jó pap, akiben megbízik a nyája. Világias, de magasan képzett és hiteles figura, aki oszlopos tagja Murakeresztúr életének, zöldségeket termeszt, játszik a helyi focicsapatban, közvetlen viszonyban van a fiatalokkal, tiszteletteljes az idősekkel, baráti támasza a munkatársainak. A közösség számára pótolhatatlan veszteség, ha elveszítik őt, és számára is komoly áldozat, ha nem lehet pap, hiszen az emberek szolgálatára, lelki támogatására tette fel az életét. Fontos, hogy A döntés az epilógusban olyan megoldást mutat, ami végül minden félnek megfelelő.
A dokumentumfilm minden tekintetben személyes megközelítésmódot választ, csak közvetetten beszél a cölibátus helyességének kérdéséről elsősorban Róbert és családja érzelmein, gondolatain keresztül. Nem szólalnak meg szakértők vagy kívülállók, nem esik szó sem a cölibátus kialakulásáról a kereszténységben, sem az ezt övező korabeli és kortárs vitákról. Bár az atya utal rá, hogy ez inkább egyházi-társadalmi törvény, mintsem isteni dogma, hiszen tágan értelmezhető bibliai passzusokból vezették le és változtatták ajánlásból egyre szigorúbb elvárássá, majd paranccsá az évszázadok során.
Mivel más egyházi személyek, vallástörténészek vagy társadalomtudósok álláspontját nem ismerjük meg,kétségtelenül egyoldalú kép rajzolódik ki, ám az egyedi sors felkarolásának és az őszinte, vallomásos hangnemnek köszönhetően A döntés magával ragad és teljesnek érződik. Ugrin és Vízkelety ugyanis szimpatikus hősöket választott, akiknek az érzelmei tökéletesen átélhetőek. A gyötrődés időszaka épp úgy, mint a döntés utáni extázis, felszabadulás, sugárzó öröm, amiket szintén élőben rögzíthetett a kamera. Hatásosabb érvek ezek, mint a hiányzó egyháztörténeti fejtegetések.
A döntés nagyon érzelmes film, így könnyű is kapcsolódni hozzá, a mondanivalója pedig tágabban – ám nem kevésbé provokatívan – is értelmezhető. A bűntelen szerelem és szeretet nyílt megélésének fontossága, önmagunk felvállalása vagy ellenkezőleg, a társadalom által ránk kényszerített bujkálás és hazugságok súlya számos kisebbséget sújt, életeket roppant össze és családokat szakít szét. Robi részéről egyfajta coming out, amikor meghozza a döntését, bár a faluban nyílt titok, hogy családja van – sőt, ami meglepőbb, hogy kiderül, rengeteg sorstársa akad a papi társadalomban, akik közül sokan belerokkantak a feloldhatatlan patthelyzetbe. A családjuk, főleg a minden szempontból ártatlan gyerekeik sorsa, lelki egyensúlya és boldogsága pedig nem kevésbé fontos rétege a kérdésnek.
Ugrin Julianna korábban producerként, párja, Vízkelety Márton pedig operatőrként volt ismert, ez az első közös filmjük rendezőként, ám számos olyan dokumentumfilmben dolgoztak már, amelyek hasonlóan húsbavágó kérdéseket érintettek és a megközelítésmódjuk is azonos volt: egyéni sorsokon keresztül beszéltek égető társadalmi problémákról, legyen szó az Egy nő fogságbanról, a Könnyű leckékről vagy a Meleg férfiak, hideg diktatúrákról.
A döntéssel egy olyan antihőst mutatnak fel, akinek a legnagyobb bűne, hogy szerelmes lett. Természetesen vitatható döntés, hogy kitartott ezen érzés mellett és nemcsak a papi nőtlenség elvét szegte meg, hanem még gyerekeket is vállalt a párjával. Ugyanakkor Róbert nem él kicsapongó életet, pláne nem pedofil, csak van egy társa, akivel szeretne gyerekeket nevelni titkolózás nélkül, istenhitben, békességben. A film nem kendőzi el, hogy katolikus nézőpontból a férfi bűnös, ám ahogyan ő vallja, ez csak rá és Istenre tartozik. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
A döntés először a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon látható november 10-én, az HBO Max kínálatában november 24-től lesz elérhető.
