Újabb érdekes és ma már nem látható helyszínek és épületek tűnnek a régi filmkrónikák képein. Rögtön a nyitóképen egy szenzációs dokumentum a városligeti Angolpark art deco bejáratáról, amelyet még abban az évben lebontottak, és amelyről nem is nagyon maradt fenn más fénykép vagy filmfelvétel. A kamera segítségével körülnézhetünk a Vidámpark ősének kerítésén belül is, ahol csupa olyan játékon szórakozik a főváros, amelyeknek ma már szintén hűlt helye. Pedig volt itt akkor magasvasút, dermesztően meredek csúszda, mesecsónak és minden olyan szerkezet, ami könnyebbé tette a városlakók számára a kánikula elviselését.
Budapest klímája száz éve sem volt sokkal kellemesebb a mainál. Gyötörte is a fővárosiakat az izzó, száraz flaszter, amely nem csak a forróság, hanem a mindent ellepő por miatt is egyre kellemetlenebb volt. Ezen segített egy-egy hirtelen jött jégeső, illetve a városvezetés, amely Németországból megrendelte Budapest első locsolókocsiját. Ez már nem csak a mindent ellepő port kötötte le, de vízsugarában a gyerekek is szívesen lubickoltak. Aki ezt inkább kihagyta, az hűsölhetett a budai vár elegáns parkjában, amelyet ekkor nyitottak meg a nagyközönség számára. A felvételek helyszínén, ahol ma turisták ezrei hömpölyögnek, nem csak a ma már nem létező dísznövényzetre csodálkozhatunk rá, hanem olyan épületrészekre is, amelyeket a háború és az azt követő pártállami barbarizmus törölt el a föld színéről.
A szerencsésebbek, akik a forró kánikulában lejutottak a Balatonra, strandoláson kívül az egymást érő vitrolásversenyeket is láthatták, melyek közül a híradó csak egyről, a hónap végén Balatonalmádiban megrendezett találkozóról hozott hírt a mozikba. Ezen akkor még olyan hajómodellek versengtek egymással, amelyeket ma már szintén legfeljebb csak fényképeken láthatunk.
Bővebben a Filmarchívum oldalán olvashatunk a felvételekről.
