"Maigret-vel vagy nélküle, apám regényei mindig egy hozzánk furcsa módon hasonlító férfi vagy nő sorsa felé vezetnek, az elkerülhetetlen és a drámai út
velük való megélésére invitálnak. Ezeket az életutakat sohasem könnyű filmre vagy televízióra adaptálni, de amikor - mint A londoni férfi esetében - a kamerával követteti a főhős gondolataiban lezajló egész bizonytalanságot, akkor a feladat szinte megoldhatatlannak tűnik.

És mégis, amit Tarr Béla megkísérelt, a forgatás során felmerült hihetetlen nehézségek dacára, sikeres, briliáns stílusgyakorlat, amely egyszerre érdes és nehéz, de engem mélyen megérintett.

Tiszta szívből köszönetet mondok mindezért.

John Simenon
2007. május 5."