Dömölky János az egyik legeredetibb szemléletű televíziós alkotó volt. Elsősorban irodalmi műveket adaptált egyéni hangvételű alkotásaiban. Főbb művei között van a Hajnali háztetők, az Optimisták, A kard és a Jaguár című film. 33 évig volt a Magyar Televízió rendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. A legutóbbi években színházakban rendezett.
Dömölky János 1938. október 30-án született Budapesten. Huszonkét éves korában került a Magyar Televízióhoz, 1960 és 1962 között ügyelő asszisztensként dolgozott. 1962-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban tv- és filmrendező szakon végzett, Máriássy Félix és Makk Károly volt a tanára. A diploma megszerzése után visszatért korábbi munkahelyére, 1966-1999 között a Magyar Televízió rendezője, 1990 januárja és áprilisa között elnökségi tagja is volt.
A tenger csendje című, 1965-ben forgatott tévéjátékával elnyerte a monte-carlói fesztivál közönségdíját. Két évvel később Latinovits Zoltán főszereplésével, parádés szereposztásban készült el Mélyrétegben című tévéfilmjével. Az 1970-es évek volt a legtermékenyebb időszaka, ekkor készítette A vendég (1971), a Médeia (1971), a Régi idők mozija (1971), Az áruló (1975), az Amerikai cigaretta (1977) a 6-os számú kórterem (1977) és a Ki lesz a bálanya? (1979) című filmjét.
Dömölky János 1981-ben kereste fel Ottlik Gézát a Hajnali háztetők című regény filmtervével, és minden más addigi próbálkozással ellentétben a rendezéshez megkapta az író beleegyezését. A film Cserhalmi György főszereplésével 1986-ra készült el, és 1987-ben, a Magyar Játékfilmszemlén debütált.
Mindezek alatt színházi rendezőként is dolgozott. Színpadra állította a Magyar Médeiát (1976), Csehovtól a Sirályt (1981) és a Ványa bácsit (1997), Márai Sándor Parázs és más... (2008), A kulcs (2009), valamint a Gyertyák csonkig égnek (Parázs) (2010) című műveit. Rendezésében a Veszprémi Petőfi Színházban sikerrel mutatták be Miroslav Krleza Agónia (2013) és Dürrenmatt A fizikusok (2015) című darabját.
Dömölky János munkásságát 1976-ban Balázs Béla-díjjal, 1981-ben érdemes művész címmel, 1985-ben Pirandello-díjjal jutalmazták, 1986-ban kiváló művész címmel tüntették ki.
