A Studio 60 ezzel indul útjára, a néző pedig belép egy olyan világba, melyet eddig nem sokat láthatott. Sorkin valóban a színfalak mögé kalauzol minket, saját tapasztalataiból és karakteréből építette fel a két író figuráját, akiket rá jellemző módon nem hozsannázva mutat be, hanem bőven ellátja az emberi esendőségre jellemző tulajdonságokkal is.
Bár divat azzal az érveléssel élni, hogy a Studio 60 túl intellektuális volt az amerikai nézőknek, azt nem szabad elfeledni, hogy a hasonlóképpen intelligens Az elnök emberei mekkora siker volt, mennyi amerikait ültetett le hétről-hétre a tévék elé. Ezúttal sem az érdeklődők számával volt a gond (sőt, a Hősök még remek felvezetést is adott Sorkin sorozatának), hanem azzal, hogy a kezdeti majd 10 millió néző viszonylag hamar lemorzsolódott.
Ennek pedig az a fura oka lehetett többek közt, hogy a mindig frappáns és remek dialógokat, jeleneteket író Sorkin, amikor direktbe, igazán vicceset kellett volna írnia, valamiért csütörtököt mondott. Miközben a Studio 60 arról szólt, hogy miképpen kell humoros jeleneteket írni és mennyi munka van egy pár perces szkeccsben, minek hatására a néző a térdét csapkodja, a kezdőrészekben éppen ezek a "műsor-a-műsorban" jelenetek bizonyították be, hogy Sorkin sem feltétlenül jobb a Deákné vásznánál, hiszen eleinte igencsak izzadtságszerű poénokat sikerült írói gárdájával összehoznia. Ez a kezdeti kudarc éppen ezért meglehetősen beárnyékolta a sorozatot, a központi mondanivalót és Sorkin némelyik élesen megfogalmazott kritikája is így visszafele sült el.
Pozitívumok ide, negatívumok oda -- az intellektus dacára és a köldökbámulás ellenére is az NBC fejesei meglehetősen megnehezítették a sorozat érvényesülését, hiszen elsőre betették a lehető legnézettebb műsorsávba, csütörtök 21.00-re, melyben Amerikai első és második számú sorozata (Helyszínelők és Grace klinika) forgott, de szerencsére még időben homlokukra csaptak a vezetők és Sorkin a biztosabbnak tűnő hétfő 22.00-i időpontba kerül - a Miami helyszínelők vetélytársaként. (A második érdekes akadály az NBC egy másik újonc sorozata volt, a 30 Rock, egy szitkom Alec Baldwinnal a főszerepben ugyancsak egy kitalált szkeccs-show kulisszái mögé kalauzolta a nézőt, egy fokkal talán humorosabb formában.)
A bukás után nagy kérdés, hogy Sorkinban lesz-e elég erő és akarat, hogy ismét próbálkozzon, ismét megmutassa. Az író ugyanis olykor, ha az nem lenne elég, még a sorozaton kívül is meglehetősen erős szavakkal ostorozta a médiában a tévés viszonyokat és bizony a bukás tudatában készült utóbbi részekben, a Studio 60 lecsengetésében, mintha az élcelődő, önirónikus Sorkin is kapott volna egy komolyabb sebet és erősebb hangnemet ütött meg a finálé közeledtével. Nincs is mit tenni, mint bízni abban, hogy a gyengébb szereplés csak kisiklás volt és ismét egymásra fog találni az alkotó és a közönség. Ki tudja, lehet, hogy legközelebb egy kábelcsatornán. De addig is, Sorkin a Broadway-jel és Tom Hanks legújabb filmjével vigasztalódik.
