JEAN-LUC GODARD (1930-2022)
„Mindig azt gondoltam, amit csinálok, az filozófia, hogy a film azért van, hogy filozofáljon, egy sokkal érdekesebb filozófiával, mint amit az iskolában vagy a könyvekben találunk. A filmvászon gondolkodik.” – állítja Godard egy régebbi interjúban. Állta a szavát, időskori filmjeiben is lázadó, forradalmi gondolkodó és a film filozófusa maradt.
Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától (Jean-Luc Godard)
Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka (Godard a 80-as években)
A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa (A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész)
Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista (Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel)
MAGYAR MŰHELY
Schubert Gusztáv: A történetírás vége (Tősér Árpád: Blokád)
Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” (Ablonczy László: Béres Ilona)
Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” (Beszélgetés Oláh Katával)
Molnár Judit Anna: „A siker árnyalt érzés” (Beszélgetés Rév Marcellel)
Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet (Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok)
KOREA TABUI
Közismert tény a hidegháborús múlt és annak továbbélése, a kettészakított Korea skizofrén képe: az északi kommunista rezsim abszurd rettenete szemben a világszerte irigyelt dél-koreai gazdasági csodával. A déli rendszerváltás a szélsőjobb diktatúrából a demokráciába azonban alig három évtizede történt. A politikai filmnek tehát különleges szerepe van a tragédiákkal terhelt nemzeti múlt feltárásában.
Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út (Dél-koreai politikai filmek)
Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak (Koreai Filmfesztivál)
Varró Attila: Köddé válni (Park Chan-wook: A titokzatos nő)
ÚJ RAJ
Joanna Hogg ugyan már felszabadítóan kreatív diplomafilmjével (Caprice, 1986) elszakadt a brit filmgyártást meghatározó, Ken Loach és Mike Leigh nevével fémjelzett szociális realizmustól, első mozifilmjének elkészítésére csak 2007-ben kapott esélyt. Immár öt nagyjátékfilmje bizonyítja a mozgóképes kifejezés és emberi viszonyok iránti érzékenységét.
Gyenge Zsolt: Szikár mozgóképek szófukar költője (Joanna Hogg)
ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Langlois köpönyege (Az első filmmúzeumok)
Kovács Patrik: Játszd újra, Rick! (A Casablanca utóélete)
FESZTIVÁL
Boronyák Rita: Nyitott szemmel (Verzió)
Pauló-Varga Ákos: Boldogságkeresők (Primanima)
KRITIKA
Fekete Tamás: Kettős látás (Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi)
Benke Attila: Rapballada a rossz apáról (Bernáth Szilárd: Larry)
Baski Sándor: Aguirre Izlandon (Hlynur Pálmason: Isten földje)
Déri Zsolt: David Bowie-kaleidoszkóp (Brett Morgen: Moonage Daydream)
