Sokan sokféle fejlesztési metódusról beszélnek, de a kulcsszavak, amelyeket említenek, mégis ugyanazok: szinopszis, treatment, jelenetbontás, bővített jelenetbontás, outline, script. Furcsa módon még Hollywoodban is keverik a szinopszis, a treatment és az outline szavakat, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy nem a címke számít, hanem az elnevezés mögötti tartalom. Teljesen mindegy, hogy egy sokszoros milliomos amerikai forgatókönyvíró mit minek nevez, a története működik a vásznon, és ez azért van, mert korábban nem volt rest következetesen egyre magasabbra lépni a fejlesztés létráján. Ahogy én írom le ezeket a munkafázisokat, az csak egy értelmezés, mindazonáltal működik, ezért merem ajánlani.
Szinopszis
A szinopszis szó jelentése: ránézni az egészre. Tehát azért írjuk, hogy egyben láthassuk a teljes történetünket. Fizikailag ez nem jelent mást, mint egyetlen oldal terjedelmet. A szinopszis a legszűkebb értelemben vett cselekményvázlat, amiben egyelőre kerüljük a részleteket. Kiről szól, miről szól, honnan indul, hová jut el és milyen úton? – ezekre a kérdésekre kell választ adnunk, egy-egy jól eltalált mondattal leírva az út akadályait, de még egyszer hangsúlyozom: a részletek boncolgatása nélkül. A cselekmény stációit csak nagyon röviden, utalásszerűen fogalmazzuk meg, ami azonban mégis szükséges, mert ez a fajta rendszerszemlélet a történetünk átgondoltságát sejteti. Ha a sokadik átírás után elkészültünk az egyoldalas vázlatunkkal, akkor jöhet a következő lépés, a treatment megírása.
Treatment
A treatment gyakorlati jelentése: segítség, kezelés. A treatment az író legfontosabb segédeszköze. Tartalmát tekintve egy olyan leirat, amelyben a történet dramaturgiailag minden fontos részletében teljes egészében kidolgozott. A treatmentben a történetet már elmesélték, mindent tudunk a történetünkről és történetünk hőséről, és a történet által felvetett minden kérdésre megvan a válaszunk. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a treatment az egyes szekvenciák szinopszisa. Ebből következik a treatment hossza is. A szekvenciális gondolkodás erős fókusza lehetővé teszi, hogy akár három oldalban elmeséljük a történetünket, a legtöbb esetben mégis inkább 4-6 oldal a treatment hossza, de egyáltalán nem ritka, hogy 12-18 oldalra rúg a terjedelme.
Egyet azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor egy idegennek szánjuk elolvasásra: negyed óránál nincs több ideje, hogy velünk, illetve az írásunkkal foglalkozzon, tehát maradjunk az általánosan elfogadott kb. 5 oldalnyi treatmentnél. Ugyanakkor azt sem árt tisztázni, hogy a treatment amellett, hogy a maga szikár módján elmeséli a történetét (üzleti termék, ami creditet és szerzői jogokat jelent: „Story by”), egy szépirodalmi műremek is egyben. A producer nagy valószínűséggel akkor fogadja el az író történetét, ha az erős érzelmi hatást gyakorol rá, hiszen akkor joggal bízhat abban, hogy a nézőkre is ez lesz majd a film hatása, és azt tudjuk, hogy moziba éppen az érzelmekért mennek az emberek.
A treatment felépítése
A klasszikus treatment nyolc nagy drámai menetben meséli el a történetet, külön kihangsúlyozva a történet markáns fordulópontjait is. Anélkül, hogy a terjedelemre utalnék, leírom, hogy én mit és hogyan írok egy treatmentbe: első jelenet elbeszélő leírása, első szekvencia összefoglalása, Inciting Incident, második szekvencia összefoglalása, Plot Point 1, harmadik szekvencia összefoglalása a végén külön hangsúllyal a „de mégse” fordulatnak, negyedik szekvencia összefoglalása, MidPoint, ötödik szekvencia összefoglalása, hatodik szekvencia összefoglalása, Plot Point 2, hetedik szekvencia összefoglalása, twist és/vagy Kötelező Jelenet, nyolcadik szekvencia összefoglalása, utolsó jelenet elbeszélő leírása.
|
|
A film egy változás története Nyolcadik utas: a Halál |
Az első és az utolsó jelenet leírása különösen fontos, hiszen ezeken keresztül tudjuk megmutatni, hogy a film egy változás története. Két filmpéldával is megvilágítva a mondottakat: a Nyolcadik utas: a Halál című film elején 7 darab hibernáló nyílik fel, de a film végén már sokkal kevesebb csukódik le… Vagy az Álom luxuskivitelben című film nyitó képében egy elegánsan öltözött nő száll ki egy taxiból, és egy drága kirakatot nézeget, míg a film végén ugyanez a nő zuhogó esőben ugrik ki egy taxiból, és bőrig ázottan veti magát szerelme karjaiba.
Jelenetbontás - Outline
Ha megvan a treatment, akkor jöhet a szekvenciák jelenetekké való „szétírása”. Ezek a jelenetek lehetnek egy-egy kártyára is felírva, és a treatment szekvenciális menetében a megfelelő helyre beillesztve. Így a szekvenciák helyét jelenetek egysoros, egymondatos leírása veszi át, amelyek ugyanazt a drámai tartalmat közvetítik, csak immár helyszínekre bontva. Minden jelenetnek csak két alapvető kérdésre kell választ adnia: Kik vannak a jelenetben? Mi a központi akció, amiről szól a jelenet? És semmi több!
Sokan a treatment után outline-t írnak, és legvégül ezt írják át forgatókönyvvé úgy, hogy a jelenet főcíme után az akciósorokkal és a dialógus subtextjével (a dialógusban közvetített tartalom ki nem mondott lényege) megadott drámai történésekben a subtextet az egyes karakterek pro és kontra megszólalásaikra cserélik. Azaz a dialógot a forgatókönyv kiírásakor szülik meg.
Amikor még csak a némafilm létezett, akkor a színészeknek az arcukkal és a testbeszédükkel kellett kifejezniük azokat a tartalmakat, amelyet ma a hangosfilm 1-2 szóval vagy mondattal pillanatok alatt képes megtenni. Az akkori forgatókönyvekben a cselekmény akciósorain túl értelemszerűen nem voltak leírva kimondásra ítélt gondolatok (mint ahogy a szexfilmek forgatókönyve Balázs Béla régi, de helytálló megállapításhoz híven ma is csak tiszta vizualitás), hanem csak ezeknek a tartalma szerepelt, a subtext, amit a színésznek egy mosollyal, egy átható pillantással és egy szívéhez szorított kézzel kellett megjelenítenie. Az outline gyakorlatilag ma is ez, csak valamelyest megrövidült benne a subtext leírása.
Mellesleg Hitchcock csak úgy beszélt a dialógus szerepéről a filmben, mint valami zenei aláfestésről, ennek ellenére természetesen tökéletes párbeszédek vannak a filmjeiben.
Az outline, mint a forgatókönyv előtti utolsó munkafázis, már minden apró részletet és információt tartalmaz, aminek a film történetében és a vásznon így vagy úgy, de meg kell jelennie. Minden kérdésnek és a rá adandó válasznak megvan a helye benne. Ami nincs benne az outline-ban, az már a filmben sem lesz benne – szokták mondani.
