- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

-  A forgatókönyvet felindultságomban írtam meg. Jelentkeztem statisztának az azóta már elkészült Napóleon című filmbe, melynek egyes jeleneteit Magyarországon forgatták. Kétszer mentem el a válogatásra Győrbe, s mindkét alkalommal elég mostohán bántak velünk, szinte sorszámként voltunk kezelve. A második válogatás eredetileg ruhapróba lett volna, a kamionok azonban elakadtak a határnál, bennünket pedig étlen-szomjan várakoztattak órákon keresztül a puszta közepén. Végül hazaküldtek bennünket. Később felhívtak telefonon, hogy menjek el még egyszer, akkor már mondtam nekik, szó sem lehet róla.

Puszta szórakozásból kezdtem gondolkodni a filmen, és persze, hogy kiírjam magamból a dühömet. Azt nem tudtam elfogadni, hogy a nagy komolysággal és pátosszal teli filmeket voltaképpen gyárszerűen készítik, s téged, a legalját, a statisztát alkatrészként kezelnek, díszletként cibálnak jobbra-balra. Ellentmondást éreztem a dologban, valamiféle átverést, hazugságot. Azt hittem előtte, naiv módon, hogy egy filmforgatáson mindenki mindenkinek a barátja, legalábbis a bajtársa. Ennek felderítése izgatott egy fikció keretében. Igyekeztem minden konkrétumtól eltávolítani a filmet, s fokozatosan derült ki számomra, hogy az alapanyag jóval több lehetőséget rejt: a statiszta – a fénydublőr – végül általánosabb jelentést nyert, a hatalomnak kiszolgáltatott ember világhoz való viszonyát mutatja fel.
    
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

-  A szereplők a barátaim közül kerültek ki. Ők egyben amatőrszínészek is, az egyetemen együtt csinálunk színházat. A két főszereplő már a forgatókönyvírás fázisában megvolt, a többiek esetlegesen kaptak szerepet: aki éppen a helyszínen volt, mert ráért, kapott valami feladatot. Ez így jól is működött, mert a film igazából kétszereplős, a többiek a „tömeget”, illetve az abból néha kivillanó karaktereket alakítják.  

Egy korábbi kisfilmemmel egy fesztiválon a KODAK különdíját nyertem, jelentős mennyiségű Super8-as nyersanyagot. Ez adta azt az alapot, melyre fel lehetett építeni a pár ezer forintos költségvetést. A legamatőrebb technikával forgattunk. A hang például egy video8-as kamerába ment ki, a belső jeleneteknél pedig a saját kazettás magnómba. Mindenképpen szerettem volna élőhangot használni, erre volt csak lehetőségünk és energiám. A videóra való átírásban a MAFSZ segített, a vágásban pedig a freeTV.hu lelkes kis csapata. Később felmerült a lehetőség, hogy csináljunk utószinkront, mégis úgy döntöttem, hogy a filmhez illik ez az összetákolt hang, még akkor is, ha esetleg sokak fülének rosszul esik.

-  Mi tette emlékezetessé a forgatást?

-  Hogy sokat hülyéskedtünk. A pesti hétköznapok utcaképeiben mulatságosan festettünk a kosztümös-fegyveres szereplőinkkel. Különösen a Hősök terén megkomponált csatajelenet felvételeit élveztük. Szabad filmezés folyt, csak a kamera meg a szereplők, semmi különösebb technika. Így aztán az egész olyan volt, mint egy játék. E felszabadultság és játékosság lett aztán a film legerősebb motorja.