Az utolsó vetítésen Rudolf van den Berg Tirza című alkotását tekinthettük meg, mely Arnon Grunberg holland író azonos című regénye alapján készült. A BKF Művész Moziban tartott idei utolsó vetítésén nem csak a fiatal diákokkal telt meg a terem, hanem a film iránt érdeklődő idősebb nézőkkel is.
A Tirza kemény, megrázó történet egy apáról, aki nem tudja feldolgozni, hogy lánya nővé cseperedik. Tirzával sajátos, zaklatott apa-lánya, férj-feleség kapcsolatban élnek, míg a lány a párt nem talál magának. Hogy lehet feldolgozni, hogy gyermekünk életében megjelenik valaki, hogy felnőtté válik, hogy kikerül a családi fészekből és a saját életét kezdi élni? Meddig mehet el egy szülő gyermeke óvásában, mikor kell elengednie őt? Ezekre a kérdésekre ad megrendítő válaszlehetőségeket a Tirza, ami súlyos, tragikus, magával ragadó alkotás.
Ezt a fura, zaklatott hangulatot formálja meg Szabó Gábor operatőri munkája. A filmben nagyon sok alsó és felső gépállású snittet látunk, ahogy döntött képből is van egy pár, melyek az apa zavarodottságát, emlékeibe való lassú beleőrülését erősítik. Szabó arra a kérdésre, hogy milyen kamerával készült a film, elmesélte, hogy amikor 2010-ben forgatták a Tirzát, ő eleve digitális kamerával akarta felvenni. A Red1 típusú kamera kb. 2007 óta volt a piacon, akkoriban kezdték a producerek nyomni a filmről való átállást a digitálisra, anyagi megfontolásból. Szabó nem kért dollyt a filmhez, alternatív kameramozgató eszközöket keresett (slider, jicks). Legfőbb célja az volt a forgatás során, hogy azokon a pontokon mozduljon meg a kamera, amikor érzelmeket akar közvetíteni. Mind az európai részek, mind az afrikaiak forgatására 25-25 nap állt rendelkezésre, Szabó képfelvételi technikáiban ez is nagyban közrejátszott.
Szabó a fényviszonyokról is mesélt: előfordultak olyan jelenetek, ahol nagyon alacsony fényszinten dolgozott, és az eredeti fények adták a megfelelő világítást, de ennek az ellentéteként emlegetett egy-két műtermi jelenetet, ahol a napfelkeltét egy fotóval és egy nagyon erős, mesterséges világítással tudták csak létrehozni. A sivatagi jelenetek némelyike olyan gyönyörű, azt hihetnénk, hogy nem is valódi, olyan sima a homok mindenhol, és annyi csillag ragyog, villódzik az égen egyes éjszakai képeken. A forró, napsütötte sivatagban gyaloglós jelenetekről Wim Wenders Párizs, Texasának nyitóképei juthatnak eszünkbe. Arra kérdésre, hogy miért ilyen egységes, szűz a sivatagi homok a filmben, miért nincs összejárva, Szabó nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy folyamatosan szélgép segítségét vette igénybe a stáb.
Szabó Gábor nem először dolgozott együtt Rudolf van der Berggel. A holland filmes világban már főiskolás kora óta otthonos, akkor választotta ki őt és Márk Iván operatőrt egy holland producer reklámfilmek készítésére. Filmjeiről azt nyilatkozta, hogy különböző stílusban készült mind, nem jellemző rájuk valamilyen egységes szerzői jegy, hiszen az operatőr mindig az adott filmhez próbálja meg alakítani magát, hogy létrejöjjön a film sajátos vizuális világa. Szabó olyan filmeket fényképezett, mint a Meteo vagy a Jób lázadása, utóbbit Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegennyelvű film kategóriában, amiről Szabó azt mesélte, hogy a díjátadó ünnepséget egy külföldi film terepszemléje idején látta az egyetlen helyi kiskocsma televízióján.
A beszélgetés során megtekinthettük Szabó külföldi operatőri munkáinak egyikét, egy holland reklámfilmet, majd a háttérben a vásznon a Tirza forgatásán készült képeket vetítették ki. Az operatőr elárulta, hogy a forgatás nem zajlott teljesen zökkenőmentesen, hiszen a stáb egy része kisebb repülőbalesetet szenvedett az egyik forgatási napon, de szerencsére senkinek nem esett komolyabb baja, Szabó azóta is őriz otthonában néhány darabot a széttört gép maradványaiból.
