Akik nem ismerik Jeles András filmművészetét, A rossz árnyék második jelenete után, valamikor a hetedik-nyolcadik perc környékén kezdhetnek el gondolkodni, hogy mivel fogják eltölteni a szabaddá vált, szűk másfél órájukat, miután kijöttek a moziból. Akik viszont ismerősek a Jeles-univerzumban, vagy hallottak már A kis Valentinoról és sejtik, milyen az Álombrigád, talán még láttak is valamennyit valamelyikből valamikor, nekik van még kábé háromnegyed órájuk, hogy elkezdjenek gondolkodni azon, kivárják-e a végét, ahol összeáll a kép és a sztori.

Mert mi van ebben a filmben? Egy különleges képességgel megáldott fiú, a restaurátorként dolgozó apa és egy leginkább anyaként viselkedő nő. Egy Holbein-festmény, a Követek asztrológiai és vallási világmagyarázata, ismeretterjesztő szemléltetés. Mindezek mellett, fölött, mögött mozgóképes installációk és performanszok sora, oda vagy oda nem illő kijelentések és kinyilatkoztatások, megtoldva egy önálló életet élő tablettel, amely időről időre tragikus híradóbejátszásokkal köti az egész univerzális fantazmagóriát a most való világba.

Forrás: Soldivision

Ha teljesen készületlenül ér bennünket a szürreális történetmesélés és formai kavalkád, az egyértelmű utalások és szimbólumok mellett megférő, indokolatlan mondatok, gesztusok és jelenetek, az nem könnyű helyzet. Ahhoz, hogy legalább a tájékozódási pontokat megtaláljuk, elcsípjük az említett utalásokat, vagy el tudjuk dönteni, hogy a film adott momentumának van-e egyáltalán jelentősége az értelmezés szempontjából, nem csak lankadatlan figyelmet, de Jeles oeuvre-jének bizonyos fokú ismeretét igényli.

Az első nagyjátékfilmjével közel negyven éve jelentkező alkotó stílusa, látásmódja vagy filmes eszköztára nyilván több helyen módosult A kis Valentino 1979-es játékfilmes dokumentarizmusához képest, de az azt követő, ’83-ban készített Álombrigád már számos olyan elemet tartalmaz, ami megjelenik a többek szerint pályaösszegzésnek számító A rossz árnyékban. Alapszituáció(k)ról ugyan még beszélhetünk, innen viszont végképp kicsúsznak a kezeink közül a szálak, néhány végigmegy, a többi a maga útját kezdi járni, állóképpé fagy, új motívumokat emel be, duplacsavarral utal vissza egy korábbi vonalra, és így tovább.

Forrás: Soldivision

A film egy fiatal fiú álmával indul, amelyben mongol munkások szoborrá merevedett csoportja között halad vörös, varázsló-köpenyében egy ház bejárata felé. Az ajtónál egy izgága ítéletvégrehajtóval találkozik, akivel érthetetlenül kommunikálnak egymással, mindenesetre később kiderül az izgalom oka: késik az elítélt. A fiú próbálja őt megnyugtatni: ne féljen, itt előbb-utóbb mindenkit elér a végrehajtandó ítélet, mire a másik kér tőle pár százast. A ház belsejében, kettőt fordulva, egy kisfiút pillant meg (felharsanó angyali fanfárok közepette), aki világító bilin ülve, átszellemülten, behunyt szemmel székel. A következő jelenetben már egy autóban utazik anyjával, és a fentieket egy röhejes papírmasé álarccal a fején próbálja neki elmesélni, arra hegyezve ki a történetet, hogy az a kisfiú ő volt, és látszott rajta, hogy álmodott. Vagyis: ő szerepelt a kisfiú álmában, nem pedig fordítva, és mi történt volna, ha a kisfiú felébred? Az, hogy ő meghal.

Forrás: Soldivision

Az első néhány perc eseményeinek a fentiek szerinti leírásával a víz mélységén túl A rossz árnyék vázát jelentő szürrealitás mértékét próbáljuk érzékeltetni, tekintve, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel visz végig bennünket Jeles egészen a stáblistáig. Jellemző az is, hogy az egyébként gyönyörűen kidolgozott  képkompozíciókat nem a vetítővászon fizikai korlátaival, hanem a kép részeként mindvégig jelenlévő, csillagokkal teli űrrel keretezi be: egy fekete lyukban zajlanak az események.

Medvigy Gábor operatőri munkáját vétek bármilyen módon is megnyirbálni, ellenben a film hangkulisszája a maga teljességében járulhat hozzá a film erejéhez. Melis László atmoszférikus filmzenéjének ereje és a beidézett klasszikus darabok az adagio és a forte között váltakoznak, ahogy azt már A kis Valentinóban is alkalmazta Jeles Lendvay Kamilló kottáira támaszkodva, az emberi és zenei hangok szövete a folyamatos valószerűtlenség élményét fokozza, a kikapcsolt tableten zajló terrortámadás keltette pánik a nappaliban álló orsósmagnón megy tovább.

Forrás: Soldivision

Jelesnél megszokhattuk az amatőr szereplők túlsúlyát, mellettük viszont időről időre feltűnnek profi színészek, akik játékukkal a rendező kérésére túl- vagy alul is játszhatják az adott szerepet. A rossz árnyék családi háromszögének minden csúcsán remekbe szabott teljesítményeket kapunk. A Jeles-alteregóként szemlélődő rejtélyes fiút, Jant alakító Gerlóczy Zsigmond visszafogott eszközkészlettel, jobbára szenvtelen mimikával és mozdulatai mesterkéltségével éri el azt, hogy valóban úgy tekintsünk rá: ezzel a gyerekkel valami nincs rendben. Török-Illyés Orsolyán a természetes anyai féltésen és aggódáson kívül folyamatosan ott van a meg nem értésből adódó bizonytalanság és félelem, míg a restaurátor apát megformáló Pálffy Tibor a meg nem értett művész kiégett, elfáradt, ebből adódóan halálos beteggé vált figuráját hozza megingás nélkül. Mellettük egyanrangú pertnerként affektálja végig a kilencven percet az apa mecénása (Kari Györgyi), joviális mosollyal hallgattja a festményről szóló kiselőadást az örmény műkereskedő (Mamikon Yengibarian), puszta jelenlétével ömleszti magából a szexualitást az apa körül lebzselő, ragadozó szerető (Edvi Henrietta), vagy össze-vissza sikítozva, a többiek idegeit pengetve jön-megy, ugrál, fel-alá egy rózsaszínű hajú nő (Berger Dalma).

A napjainkra jellemző, fizikai és verbális erőszak ott van a maga vörös köpenyébe burkolózó csodagyerek körül, csakhogy mindez szürreálba hajlítva nem kap olyan súlyt, mint amikor a tablet képernyőjét mutatva terrormerényletek híradó-képeivel szembesülünk. Kegyetlen film A rossz árnyék, éppen annyira, mint a világ, amiben létezünk. Tragikus, de komikus is egyben. Jeles humora nyilvánvalóan abszurd, fekete és groteszk, távolról sem szeretne az előtérbe türemkedni, de újra és újra előjön egy-egy helyzetben. És ez valószerű: végletesen borzalmas, bűnös világban élünk, de senki nem veheti el a magunkon való röhögés jogát.

A ROSSZ ÁRNYÉK - Írta és rendezte: Jeles András. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Melis László. Szereplők: Gerlóczy ZsigmondTörök-Illyés OrsolyaPálffy TiborKari GyörgyiTenki DalmaBerger DalmaEdvi HenriettaMamikon Yengibarian, Kardos KyraMesterházy Gyula. 94 perc, 2018.

Címlapon: Gerlóczy Zsigmond (Forrás: Soldivision)